Jemeni Merve

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése

1121638
Jemeni Merve

Néha annyira felnagyítjuk az általunk megélt apró problémákat. Csak ezen problémák szemszögéből nézve az életet elviselhetetlenné tehetjük saját magunk, környezetünk, országunk számára. Ilyen helyzetben segíthet, ha kicsit kilépünk a problémából, túlnézünk saját környezetünkön, s így objektívebb értékelést hozhatunk. Ennek keretében a következő igaz történetet szeretném megosztani, Törökországra vonatkozó jelentését kifejezve.

A rendkívüli körülmények ellenére Törökország egyre inkább oktatási központtá válik. Amikor én diák voltam, Törökország nem olyan ország volt, ahol az ember a jövőjét elképzelte. Most csaknem 150 ezer nemzetközi diák tanul Törökországban, török nyelven építve jövőjét. A számok mögött pedig legendás történetek rejlenek, hiszen minden diák élete más és más szomorúság, bánat, legenda, erőfeszítés, remény és keresés. A jemeni Merve történetét szeretném megosztani arról, hogy Törökország milyen izgalmat, reményt jelent ezeknek a fiataloknak.

 

Jemen régen és ma...

Jemen kikötővárosként, a Vörös-tengeren, az Ádeni-öbölben, az Ománi-tengeren betöltött stratégiai helyzete miatt szinte a történelem minden időszakában sok fájdalmat elszenvedő ország. Törökország számára az egyik legfontosabb város Mekka és Medina ott kezdődő védelmi vonala miatt. Çanakkale mellett Törökország számára az egyik legtöbb szívfájdalmat okozó hely, ahol még 15-ben fiatal lányaink könnyei öntözték a földet. Legendáink, gyászunk, fájdalmaink forrása generációk szívében, ahol Çanakkale mellett a legtöbb hősünk esett el.

 

Utazás a reménybe…

Ebből az országból, a fővárosból, Szanából származik Merve. A jövőjét építette, mint minden fiatal, mikor 2014-ben a belháború újra sötétbe borította országa reményeit. A puccs idején csak a fegyverek beszélnek, az emberiséget elfelejtik. Nem emlékeznek se a fiatalokra, se a jövőjükre…

2015-ben az országok leromboló káosz közepette sötétnek tűnő jövőkép ellenére Merve útját egy fénysugár világította meg. A YTB értesítette, hogy lehetősége nyílt Törökországban tanulni. Az Egyesült Államok Fulbright, Németország Daad és Nagy-Britannia Chevening ösztöndíjait a jemeni háború miatt megszüntették. Törökország ösztöndíjai Mervével együtt 150 jemeni diáknak adtak reményt s a jövőbe vezető egyetlen utat. Nagy lelkesedéssel töltötte el őket, hogy Törökországba mehetnek, majd visszatérve újjáépíthetik országukat.

Egyrészt voltak reményeik, másrészt ott volt az élet fájdalmas valósága. A polgárháború miatt a szanai nagykövetségeket bezárták, a legtöbbet Dzsiddába helyezték át. Biztonsági okok miatt a repülőjáratokat is leállították. Vízumra volt szükségük ahhoz, hogy Törökországba mehessenek. Ezt pedig csak úgy kaphatták meg, ha szárazföldön jutnak el a dzsiddai török nagykövetségre. De a különböző csoportok kezén lévő területeken, a bombákon, harcokon, támadásokon át szinte lehetetlennek tűnt eljutni a szaúdi határra. És még ha el is jutottak, nem volt semmi garancia, hogy beengedik őket Szaúd-Arábiába.

A kilátástalanságban megoldást kereső fiatalok gyakran találkoztak Szanában. Kapcsolatba léptek a dzsiddai török követséggel. Nem volt más mód, hogy útleveleiket a vízum miatt Dzsiddába juttassák. Végül egy diákfiú önként vállalta, hogy mindannyiuk útlevelét elviszi Dzsiddába. Nagy remények közepette gyűjtötték össze az útleveleket, de reményeik kudarcba fulladtak: a diákfiú végül mégsem mert elindulni a heves bombázás alatt álló jemeni városokon keresztül.

Ekkor, mikor reményeik teljesen elfogytak, más lehetőség nem lévén, Merve vállalkozott arra, hogy az összegyűjtött útleveleket Dzsiddába viszi. Döntése mély aggodalommal töltötte el családját. Próbálták lebeszélni. Próbálták rávenni, hogy ha már megy, a kisebb kockázat érdekében csak a saját útlevelét vigye. De Merve tudta, hogy az ösztöndíjat nyert diákok sorsa összefügg az övével, így kitartott döntésében. A diákok családjaik szervezésével gyorsan összegyűjtöttek 90 útlevelet. A diákok egy részét nem tudták elérni, mások úgy gondolták, hogy Merve úgysem jár sikerrel, vagy ha mégis, nem fogják beengedni Szaúd-Arábiába ennyi útlevéllel, így nem bízták rá a sajátjukat.

Fazlı Çorman török nagykövetet nagy boldogsággal töltötte el Merve döntése, de újra és újra elmagyarázta neki, mekkora kockázatot vállal. Ha átkutatják, és ilyen sok útlevelet találnak nála, az élete is veszélybe kerülhet. Elmondta, hogy ezen lehetőségek ellen adhat neki egy dokumentumot, melyben igazolja, hogy az ösztöndíjat elnyert diákok vízumának intézése miatt van nála ilyen sok útlevél.

Merve családja, a többi diák és azok családjainak fohászaival kelt útra. Két nap alatt jutott Jemenen át a szaúdi határhoz. Talán a fohászok miatt, de egyszer sem tört ki harc vagy bombázás az útja során. Sok ellenőrzőponton haladt át, de a jemeni kultúrában bevett szokások miatt egy lányt nem motoztak meg. Délelőtt 10 óra körül ért a jemeni határátkelőhöz, ahol nagyon hosszú sor állt. Ha a sort kivárja, aznap nem került volna sorra. A jemeni hivatalnokokkal beszélve sikerült átjutnia a vámon. Hátán a táskája, benne 90 diák útlevele és jövője: így gyalogolt át a szaúdi vámhoz.

 

Nem léphet be férfirokon nélkül...

A szaúdi határon azonban nem mentek ilyen könnyen a dolgok. A hivatalnokok nem hittek Mervének. Dühösen mondták, hogy aznap már nem tehetnek semmit, jöjjön vissza másnap. De mit tegyen egy lány egymagában, a sivatag közepén? Merve ismét a nagykövetséggel lépett kapcsolatba, egy faxot küldött, melyben leírta helyzetét. A szaúdi illetékesek ekkor azt mondták, hogy ha nincs vele egy férfirokona (férje, apja, bátyja vagy hasonló), nem engedik be Szaúd-Arábiába. Merve számtalanszor elismételte, hogy nem zarándoklatra érkezett, nem marad 3 napnál többet Szaúd-Arábiában, és az ügyintézés után azonnal hazatér. Végül 9 órás küzdelem után a hivatalos papírra ráírtak egy nevet, mint Merve férfirokonát, és engedélyt adtak a belépésre.

A nagykövetség dolgozói nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták Mervét. A három nap alatt folyamatosan dolgozva megoldották a vízumügyet.

De a nehézségek Merve számára még nem értek véget. A hazatérés éppolyan veszélyes volt, mint az idáig tartó út. A busza csak néhány perccel kerülte el egy híd lebombázását. A busz kerülőutakon, a sivatagon át, hosszas várakozás után ért be Szanába.

Merve most a diákom a Yıldırım Beyazıt Egyetemen. A többi diák is sikeresen folytatja tanulmányait Törökországban, hogy később hazája hasznára váljon.

Ezt a történetet azoknak ajánlom, akik maguknak mindenféle kritikát, sőt, sértegetést megengednek, de ha őket magukat a legkisebb bírálat is éri – bár valójában jóval súlyosabbat érdemelnének – rögtön azt mondják: ebben az országban nem lehet élni, elmegyek innen.

 



Még több hír