Globális Pespektíva(16)

Fontos ismerni a terminológia jelentését is. A használt fogalmak attól függően, hogy egy témát honnan nézünk, kifejezik azt is, hogy hogyan pozícionáljuk magunkat a téma kapcsán, és mit látunk kérdésnek vagy megoldásnak.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem politikatudományi karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikkét adjuk közre.

A jobb megértés érdekében hozzunk egy példát: ha a „mérsékelt Iszlám” fogalmat választja valaki, akkor alapjában véve az Iszlám az, amit megkérdőjelez. Erről a fogalomról beszélve nagyjából azt az álláspontot foglalja el: „radikális, durva, dzsihadista és fanatikus Iszlám is van, de mindezek közül még a legelfogadhatóbb a mérséklet Iszlám”. Mint korábban már írtam róla, a „mérséklet Nyugat” fogalom használata pedig azt emeli ki, hogy alapjában véve a Nyugat rengeteg kárt okozott az emberiségnek, ugyanakkor amennyiben a Nyugat mérsékelt marad, képes (lesz) hozzájárulni az emberiség javához, ezért hangsúlyozza, hogy mérsékelt Nyugatra van szükség.

A Közel-Keletre, különösen a szíriai válságra vonatkozó elemzésekben két dolog, két hiányosság is figyelemre méltó. Az egyik, hogy az elemzéseket úgy készítik, mintha nem lenne a Közel-Keleten egy Izrael nevű ország. Kihagyják Izraelt, mintha a közel-keleti válsághelyzetekhez nem lenne semmi köze. Mintha Izrael alapítása után a közel-keleti népek történelmük legnyugalmasabb időszakát élnék. Izrael hatását a szíriai válság kapcsán is elfelejtik vagy elfeledtetik. Ennek a helyzetnek a kialakulásában része van a közel-keleti népek ismeretének hiánya mellett Izrael csendes és átfogó politikájának is. A szíriai válság kezdetétől mostanáig számos országot sorolhatunk fel, amely vesztett a helyzeten. De a legtöbbet a válságon Izrael nyerte, mert a válság során azok az országok, amelyektől Izrael fenyegetve érzi magát, szinte mind teret vesztettek. Elsősorban Szíria, de Irán, Törökország, az arab országok is súlyos károkat szenvedtek a válságtól. A korábban a palesztin ügy igazsága mellett állást foglaló egyes Öböl-országok pedig ma mintha egy blokkba tartoznának Izraellel.

Másrészt a nemzetközi közösség, emberi jogi szervezetek figyelmét Szíria köti le, így kevésbé koncentrálnak Izrael globális lelkiismeret elleni jogsértéseire és terjeszkedő politikájára.

Az elemzések második hiányossága az, hogy amellett, hogy elhanyagolják Izrael szerepét a szíriai válság kapcsán, az egész kérdéshez mint Izrael biztonságát fenyegető problémához közelítenek. Szinte minden nyugati elemző és egyes közel-keleti származású elemzők is az „Izrael biztonsága” kifejezést használják. Izrael biztonságának szempontjából nézve a témát, a Közel-keleten tucatjával elkövetett helytelenségeket használják fel az Izrael által elkövetett tucatnyi igazságtalanság legitimizálására. Mert ha biztonsági kérdésről van szó, akkor természetesen minden ország megteszi a kellő óvintézkedéseket saját biztonsága védelmére. Vagyis egy országot legfeljebb azért lehet kritizálni, mert az óvintézkedések megtételében aránytalanul jár el, az emberi jogoknak és az alapvető szabadságnak nem megfelelően.

Azonban a Közel-keleten több mint fél évszázada fennálló probléma nem Izrael biztonsági problémája, hanem Izrael terjeszkedő politikájának problémája. A médiában oly gyakran megjelenő térkép, amely azt mutatja, hogy mennyit terjeszkedett Izrael 1947 óta, egyértelműen feltárja ezt az igazságot. 1946-ban még csak a palesztin föld egyes településein laktak zsidók, mára a helyzet pont ellenkezőjére fordult. A térkép egyértelműen megmutatja, mennyire beszűkült a palesztinok élettere, és lakóhelyük valójában börtönné vált. Mehmet Akif Ersoy újságíró azt a kérdést tette fel palesztin fiataloknak, hogy mi a leghőbb álmuk, amire egy gázai fiatal válasza felfedte, hogy mennyire börtönné vált számukra saját földjük: „Hogy autóval fél órát mehessek 180 km/órával úgy, hogy közben egyszer se igazoltassanak az izraeliek...”

Másrészt, arról sincs szó, hogy Izrael megelégedne a mai határaival. Annak ellenére, hogy egyes zsidók hevesen ellenzik, nem titok, hogy a fanatikus rasszista és cionista zsidók a „nagy Izrael” ideálját hajszolják. Elég egy rövid keresés az interneten, hogy felfedje ennek valóságát. A „nagy Izrael” ideáljának keretében a cionisták igényt formálnak a Tigris és az Eufrátesz folyókig az arabok, kurdok, törökök és más népek földjére az „Ígéret Földjeként”. És ma a szíriai válság kapcsán leginkább bizonytalan területek azok, amelyeket ezek a rasszista zsidók az „Ígéret Földjeként” tartanak nyilván.

Akár az izraeli szervek által mostanáig követett politikát, akár a mai térségi politikát nézzük, egyértelmű, hogy Izrael folyamatosan támadó politikát követ. Az „Izrael biztonsága” kifejezés nem más, mint az alapításától mindmáig követett támadó és terjeszkedő politika leplezése. Ezért a helyes terminológia nem „Izrael biztonsága”, hanem „Izrael terjeszkedése” lenne.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem politikatudományi karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikkét adtuk közre.