Heti kommentárunk 21/ A szíriai helyzet értékelése

A szíriai polgárháború 2011-es kezdete óta először belépünk olyan időszakba, amikor közvetlen tárgyalások indulnak Ankara és Damaszkusz között. A vezetői nyilatkozatokat és viszonylag pozitív üzeneteket követően Moszkvában találkoztak a védelmi miniszterek és a hírszerző ügynökségek vezetői, most pedig várhatóan a külügyminiszterek is találkoznak. Miközben Oroszország közvetítőként jár el, az olyan országok, mint Irán és az Egyesült Arab Emírségek megpróbálnak részt venni a folyamatban.

A 2011-ben Szíriában az Arab Tavasz hatására kezdődött tüntetések lépésről lépésre polgárháborúvá váltak az Aszad-rezsimhez hű haderő brutális fellépésével. Míg olyan országok, mint Irán és Oroszország támogatták a damaszkuszi hatalmat, a világ túlnyomó része, beleértve Türkiyét is, a szíriai ellenzéket támogatta. A Szabad Szíriai Hadsereg létrehozásával megkezdődött a rezsimmel szembeni katonai ellenállás. Míg azonban az országon belüli konfliktusok proxy háborúvá váltak, Oroszország és Irán katonailag támogatta a damaszkuszi hatalmat a helyszínen. Az iraki káosz hatására létrejött ILIÁ ellenőrzését kezdte kiterjeszteni Szíria határain belül, és elsősorban az ellenzéket vette célba. Az Egyesült Államok és a nyugati országok viszont felfüggesztették a szíriai ellenzéknek járó támogatást az ILIÁ elleni küzdelemre összpontosítva. Türkiye egyedül maradt, és Oroszországgal és Iránnal együtt háromoldalú mechanizmust kezdeményezett az asztanai folyamat létrehozásához. Az asztanai folyamat rávilágított arra, hogy a háborúnak nem lesz győztese, és politikai megoldásra van szükség. Természetesen olyan kép maradt hátra, amely arról tanúskodik, hogy emberek százezrei vesztették életüket, millióit telepítették ki otthonaikból, és Szíria infrastruktúrája és felépítménye nagyrészt megsemmisült. Másrészt az Egyesült Államok kihasználta az ILIÁ elleni küzdelmet, és a PYD/YPG-vel, a PKK szíriai nyúlványával megpróbált terrorista államot létrehozni az Eufrátesztől keletre fekvő területet ellenőrzése alá vonva.

Türkiye a végrehajtott hadműveleteken keresztül megakadályozta ezt az úgynevezett államacskát abban, hogy egy övezetet kialakítva jusson a Kelet-Földközi-tengerhez,  de a fenyegetés fennáll.

Úgy tűnik, hogy egy új folyamat indult a fent említett politikai megoldás, a terrorizmus és a menekültek elleni küzdelem keretében. Erdoğan köztársasági elnök esélyt adott Putyin javaslatának, és zölt utat adott arra, hogy tárgyalást indítsanak az Aszad-rezsimmel. Annak következtében a védelmi miniszterek és a hírszerző szolgálat vezetői Moszkvában találkoztak. Várhatóan a külügyi delegációk tárgyalást folytatnak majd, és Irán és az Egyesült Arab Emírségek erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy részt vegyen ebben a folyamatban.

A felek között komoly akadályok vannak. Türkiye alapvető követelései az ország területi integritásának megszilárdítása, a PKK elleni közös műveletek szervezése, az ENSZ támogatásával nemzetközi finanszírozás biztosítása az elpusztult városok, főleg Aleppó újjáépítéséhez és a menekültek visszatérése. Természetesen mindezek megvalósításához a politikai megoldási folyamat fenntartása, egy új alkotmány írása és egy olyan adminisztráció kialakítása, amelybe az ellenfelek integrálódnak. A rezsim származású jelek azonban azt mutatják, hogy nincs hajlandóság ezek a követelések teljesítésére. A megfelelő akarat hiányához hasonlóan komoly kérdőjel, hogy van-e kapacitás vagy nincs.  Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a rezsim komoly nehézségekkel küzd, nehezen áll meg, mert a gazdaság leállt, és az embereknek nincs élelmezésük és energiabiztonságuk. Emellett az ukrajnai háború miatt kialakult új geopolitikai egyensúly erősíti Türkiye pozícióját. Attól függően a rezsimnek különböző engedményeket kell nyújtania. A türkiyei választásokat követően azonban egyértelműbbé és átláthatóbbá válik a folyamat menete.