Heti kommentárunk 45/ Wagner-lázadás

Miközben Oroszország az ukrajnai háborúra összpontosító lehetséges nyári eszkalációra készült, váratlan csapás érte, a Wagner-zsoldos csoport hirtelen visszavonult az ukrajnai frontvonalakról, és  Oroszországon belül Moszkva felé vette az irányt.  Miközben az orosz hadsereg kétségbeesetten figyelte a történteket, Putyin hatalmának legnagyobb kihívásával nézett szembe. Végül a Wagner majdnem 200 km-re volt Moszkvától, de amikor a fehérorosz vezető, Alekszandr Lukasenko közbenjárásával megállapodás született, Wagner megállt és visszavonult. A Wagner-lázadásnak azonban fontos következményei lesznek mind Oroszországban, mind Ukrajnában, valamint olyan országokban, mint Szíria és Líbia.

Június 24-én Wagner-zsoldosok elhagyták az ukrajnai frontvonalat, és hirtelen beléptek Oroszországba, elfoglalva olyan városokat, mint Rosztov és Moszkva felé haladtak, ami valószínűleg sokkolta Putyin orosz elnököt és a világ többi részét. A Wagner, amelyet Oroszország táplált, támogatott és elszámoltathatatlan izomerőként használt, ezúttal Moszkva felé haladt, nem Oroszország érdekében, hanem közvetlenül ellene irányuló fenyegetésként.

Az Oroszországot közelről követő szakértők észrevették, hogy az orosz védelmi minisztérium és a Prigozsin által vezetett Wagner között komoly problémák vannak. Különösen Prigozsin nagyon kemény nyilatkozatokat tett az elmúlt napokban és árulással vádolta Sojgu védelmi minisztert és Gerasimov vezérkari főnököt, hangsúlyozva, hogy nagyon rosszul kezelték az ukrajnai háborút, végül azt is állította, hogy az orosz hadsereg a Wagner táborait bombázta, annak következtében katonai offenzívát indított, amelyet az igazságért való felvonulásnak nevezett. Valóban az Orosz Védelmi Minisztérium azt kezdeményezte, hogy a Wagnerhez kötődő személyzet közvetlenül vele kössön szerződést.  Hiszen arra gondoltak, hogy a Wagner túl erőssé és ellenőrizhetetlenné vált, de túl későn tették meg a szükséges lépéseket, és megkezdődött a lázadás, amely Oroszországot nemzetközi szinten nagyon nehéz helyzetbe, törékeny, gyenge országnak tűnt. Maga a lázadás és az azt követő folyamat megerősítette Prigozsin számos állítását.

Az orosz hadsereg képtelennek bizonyult arra, hogy megakadályozza a Wagnert abban, hogy elfoglalja a városokat, és még Moszkva védelmére sem bizonyult képesnek. Ismét kiderült, hogy súlyos gyengeségei vannak mind a hírszerzés, mind a vezetés és ellenőrzés terén, és Putyin, mint orosz elnök az egyik legsérültebb alakja ennek a folyamatnak. Természetesen még nem ismert azoknak az eliteknek a kiléte, akik állnak a Wagner mögött Moszkva mély vizein, és a fehérorosz közvetítéssel létrejött megállapodás eredményei sem világosak. De nem lehet nehéz belátni, hogy valaki nyereséget ért el Putyinnal szemben. De nem lehet nehéz belátni, hogy valaki Putyin ellenében nyert.

Ráadásul ez az oroszországi lázadás súlyos következményekkel jár az ukrajnai háborúban. Nagy valószínűséggel az ukrán hadsereg és szövetségesei elszántságát fogja növelni a háború megnyerésére, valamint megkérdőjeleződik a Wagner-jelenlét jövője Szíriában és Afrika különböző országaiban is. Moszkva támogatása nélkül a Wagner valószínűleg nem tarthatja fenn jelenlétét ott, de a Wagner vasökle nélkül geopolitikai veszteségek lennének Oroszország számára. Putyinnak mostantól nagyon nehéz egyenletet kell rendeznie. Eközben az ellenfelei jobban kiéleződtek.