Globális Perspektíva (43)

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése a témában...

Aliya: Méltóság a visszavonulásban

A XX. század olyan évszázad a muszlimok számára, amikor a szél szembefújt velük, az Iszlám városait egyenként megszállták, halál, nyomás és erőszak zúdult rájuk. Aliya Izzetbegovic egy ilyen évszázadban képes volt civilizációja szépségeit, s a nehézségek ellenére ragyogó emberségét megjeleníteni. Olyan vezető volt, aki egy olyan évszázadban, amikor az Iszlám gondolkodásra szinte nem maradt alternatíva, megmutatta, hogy az élet, a megoldás az Iszlám gondolkodásmód.

Kora ifjúság, az első börtönévek: Ifjú Muszlimok

Aliya İzzetbegovic hasonló nevű nagyapja és egy vele isztambuli katonaideje alatt Üsküdarban megismerkedett török lány, Sıddıka Hanım unokájaként jött világra 1925-ben. Talán ezért látok oly erős párhuzamot Aliya és Üsküdar között: a történelmi mélységekből fakadó nyugalom, érettség, tudás és méltóság.

Születésének s kora ifjúságának évei talán a történelem legnyugtalanabb évei voltak – az I. Világháború vége és a II. Világháború évei. Általában a muszlimok és különösen a balkáni muszlimok számára a legnehezebb, legfájdalmasabb évek. A II. Világháború után a győztesek a kommunista sztálini Oroszország, a vesztesek a nyugati országok voltak, akik közül a nácizmus és fasizmus származott. Az oszmán birodalom összeomlásával a Balkánról a 200 éve jelen lévő Iszlám is távozott, nem hagyva maga után más alternatívát. Ilyen környezetben kezdte Aliya gimnazista éveiben barátaival a „Mladi (ifjú) Muszlimok” mozgalmát. Egyesületként/mozgalomként tagjaik között az Iszlámmal kapcsolatos tudást igyekeztek terjeszteni, másrészt a háború sebeit igyekeztek begyógyítani. Azonban erőfeszítéseiket az ateista, kommunista rezsim nem nézte jó szemmel. Aliya még ifjúkorában 5 évnyi börtönt kapott.

Aliya a Kelet és Nyugat között

A börtön után Aliya ismét népe és az emberiség javán munkálkodott. A mindennapi élet mellett erőfeszítéseket tett a kor intellektuális hiányai betöltésének érdekében is. Az „Iszlám – Kelet és Nyugat között” című munkája széleskörű muszlim jövőképe keretében bírálta a Keletet és a Nyugatot is. Helyesebben szólva felhívást intézett a Kelethez és Nyugathoz a békés egymás mellett élés érdekében. A kedvező nyugati eseményeket dicsérettel említi, de ugyanakkor kritizál is: „Amikor Európába mentem, nem szégyenkeztem. Mert mi nem öltünk meg gyerekeket, nőket vagy öregeket. Mert mi nem támadtunk meg egyetlen szent helyet sem. Ők viszont megtették mindezt, ráadásul mindezt az egész Nyugat szeme előtt, a nyugati civilizáció nevében.”

Aliya szerint az Iszlám világ legfontosabb problémái a széthúzás, a tanulatlanság és a szavak és tettek közötti eltérés. Aliya szerint egyrészt azt mondja: „az Iszlám számomra minden szép és nemes dolog neve”, másrészt felszólítja a muszlimokat, hogy ők is nézzenek szembe saját magukkal: „Az tény, hogy az Iszlám a legjobb. Mi azonban nem vagyunk a legjobbak. Ez két olyan dolog, amit sokszor összekeverünk egymással, pedig ez két független tény.” És javasolja a megoldást is: „Ahhoz, hogy a föld tanítói lehessünk, az Ég tanítványainak kell lennünk.”

Háborús évek...

A Balkán újabb feldarabolása után Aliya ismét börtönbe került „Az Iszlám manifesztációja” című írása miatt. 14 évet kapott, 5 év után, 1988-ban szabadult kegyelemmel. 1990-ben megalapította a Demokratikus Akciópártot. A választások során Aliya lett hazájának első köztársasági elnöke. 1992-ben Bosznia-Hercegovina kinyilvánította függetlenségét Jugoszláviától. A Nyugat, mely korábban támogatta Horvátország és Szlovénia függetlenségét, a bosnyákok elleni szerb támadásokat tétlenül nézte, s magukra hagyta őket. Az eredmény több százezer halott, sebesült, menekült, éhség, halál, vérontás és erőszak. A bosnyákok ellen a XX. században, Európa szeme láttára egyértelmű, nyílt népirtást követtek el.

Aliya a háború évei alatt világszerte ismert vezetővé vált. Minden nehézség és ostrom ellenére az Iszlám gondolkodásból és az átélt megpróbáltatásokból fakadó bölcsességgel az egész világnak megmutatta, hogy hogyan lehet muszlimhoz és emberhez méltóan ellenállni. A bosnyák nőket, gyermekeket, öregeket legyilkoló szerbek elleni bosszút követelő reakciókkal szemben adott válaszai a háború erkölcsének aranyszabályait fogalmazták meg:

„Egyetlen dologgal tartozunk ellenségeinknek: igazságossággal.”

„A szerbek nem a tanítóink.”

„Nem azzal veszítjük el a háborút, ha legyőznek minket, hanem ha olyanná válunk, mint az ellenségeink.”

Amikor a háború alatt egy német tudósító feltette neki a kérdést: „Ennyi igazságtalansággal szemben miért nem adott parancsot a bosszúállásra? Azért, mert önök is a nyugati civilizációhoz tartoznak?” Válasza is azt mutatja, hogy mennyire magáévá tette az Iszlám gondolkodásmódját: „A Könyv, melyben én hiszek, nem ad engedélyt erre!”

Ha Boszniából hiányoznak Aliya ideáljai, az nem Aliya vagy ideáljai elégtelensége miatt van, hanem azért, mert az USA vezette kortárs világ nem tolerálna egy muszlim társadalmat és államot Európa közepén.

Öröksége…

„A földbe temettek minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk.” Ezeket a szavakat Aliya a Balkán kapcsán is mondhatta. De tartalmazzák a muszlimok 200 éves történetét is. A visszaesés, visszavonulás 200 éves időszakában sajnos nem sok olyan vezetőnk volt, aki képes volt a télben is virágot bontani, hóvirágként kihajtani a fagyos földből. Ahogy korábban a Nyugattal szembeni álláspont kialakításáról szóló cikkekben is szó esett róla, nem a megadó vagy teljesen elutasító, hanem az elemző gondolkodású, kritikával közeledő, józanul gondolkodó vezetők képesek megoldást mutatni. Aliya, ahogy Said Halim pasa, İkbal, Akif, Raşid El Gannuşi is, egyike azoknak a neveknek, akik a korral szemben az Iszlám emberiségnek szóló üzenetét hirdetők közé tartoztak.

Az elnyomó, zsarnokságban és nihilben a hazugságtól hazugságig lavírozó, jövőképükben a saját törzsükön, népükön, országukon túl nem mutató vezetők nem sokat tudnak adni a társadalomnak. Azok a vezetőkre, akik Aliyához hasonlóan a zsarnoksággal nem a gyűlölködést, hanem az Iszlám gondolkodásmód nyugalmát, érettségét, bölcsességét és nemességét képesek szembehelyezni, s minden helyzetben az igazságosságot keresik, nemcsak a muszlimoknak, hanem az egész világnak nagy szüksége van...

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzését ismertettük a témában...