A népszavazás vesztese az észak-iraki régiós kormány

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy az Észak-iraki Regionális Kormány  minden tiltakozás ellenére népszavazást indított. Az iraki kormány a nemzetközi joggal ellentétes népszavazást követően beavatkozott, és az Észak-iraki Regionális Kormány megközelítőleg a 2003-as határai mögé kezdett visszavonulni. Ez a térség, mely egy hónapja még a függetlenségről beszélt, alaposan meggyengült, s az is szóba került, hogy a Bagdadtól való függőségbe került.

A népszavazás komoly változásoknak nyitott kaput Irakban. Az iraki hadsereg azonnal mozgásba lendült, Irán, Törökország és Irak közös cselekvése meghiúsította a tervet. Kirkuk és a vitatott területek ismét a központi kormány alá kerültek. A határátkelőket és repülőtereket Bagdad ellenőrzi. Az iraki hadsereg a Habur határátkelőnél állomásozik. A szíriai-iraki határ is a bagdadi kormány felügyelete alá került. Senki nem várta volna, hogy Törökország és Irán, melyek között számos ellentét feszül, többek között a szíriai háború, Törökország NATO-tagsága, a teheráni kormány a PKK terrorszervezet iráni szárnya, a PJAK iránti elnéző viselkedése miatt, ilyen gyorsan közeledik egymáshoz. A két ország erős összefogásban állt Bagdad mellé. Hasonlóan erős szövetség alakult egy évvel ezelőtt a basikai bázis kapcsán kialakult feszültség miatt kölcsönösen egymást vádoló iraki és török vezetők között.

A helyzet oda jutott, hogy az  észak-iraki régiós kormány nemcsak a függetlenségre vonatkozó reményeit, hanem a 2005-től alkotmányba iktatott de facto állapotból származó előnyeit is elveszítette. Először a Kirkuk feletti de facto kormányzását, majd a természeti erőforrások felett gyakorolt rendelkezését is korlátozták. A legújabb fejleményekkel együtt a KIBY kér rendkívül fontos gazdasági előnyt is vesztett, és ismét függőségbe került a központi kormánytól. Ezen előnyök legfontosabbika a vitatott területekről (elsősorban Kirkukból) származó olajjövedelem megszűnte. Az iraki kormány teljesen át akarja venni a határátkelők ellenőrzését. 1990 óta a határátkelőkből származó bevétel komoly gazdasági erőt jelentett, ami a már helyi kiskirályokká vált észak-iraki személyeknek, pártoknak és vezetőknek legalább olyan súlyos érvágást jelent, mint az olajból származó jövedelem megszűnte.

A Törökország – Irán – Irak szövetség mindenekelőtt az észak-iraki régiós kormány-t támogató, térségen kívüli erők erőfeszítéseit döntötte romba. Nyilvánvalóvá tette a külső hatalmak erejének korlátait. Ma már az iraki központi kormány napirendjén van az iraki alkotmány nyílt végű, 140. pontjának felfüggesztése is. Talán Bagdad még ennél is tovább lép, és feloszlathatja az észak-iraki régiós kormány-t.

Novemberre úgy tűnik, hogy Irak teljesen új dimenzióba lépett át. Ki tudja, talán a megszállás 14 éves időszaka is véget érhet az iraki központi kormány konszolidációjával. A folyamatos etnikai és felekezeti ellenségeskedéstől sújtott Irak nemzeti identitása az észak-iraki régiós kormány népszavazása után megerősödőben van. A Hasdi Sabi égisze alatt vállvetve harcoló síita és szunnita türkmének, az iraki hadseregben a pesmerga ellen harcoló kurd parancsnokok azt mutatják, hogy ez a folyamat megkezdődött. Jövőre választások lesznek Irakban. Ha Haidar Al-Ibadi iraki miniszterelnök a fronton aratott sikereit képes a politikába is átvinni, eljöhet Irak új egyesülésének időszaka. Hiszen Irak ezt akarja, Irán ezt akarja, és Törökország is ezt akarja.

Az elkövetkező napokban és hónapokban elengedhetetlen, hogy a Törökország és Irak közötti kapcsolatok elmélyüljenek, és visszatérjenek a határozott lépésekhez. Mert Törökország teljes mértékben támogatta az iraki központi kormány szuverenitása újbóli megerősödésének időszakát. Napirenden van a két ország közötti együttműködés megerősítése, különösen a Török Köztársaság terén. Úgy tűnik, sikerül megegyezésre jutni Törökország basikai támaszpontja kapcsán is. Törökország legnagyobb elvárása, hogy az ILIÁ terrorszervezet elleni küzdelemben fontos előrelépést elérő iraki központi kormány hasonló lépéseket tegyen a PKK ellen is. Erre hajlandónak tűnik az iraki fél is. Azonban annak érdekében, hogy a kétoldalú kapcsolatok a kívánt szintre fejlődjenek, a hajlandóságon kívül az iraki félnek határozott eredményeket is fel kell mutatnia.