A belső egyensúly kialakítása a béke kulcsa

A 2016. október 17-én az ILIÁ terrorszervezet elleni nemzetközi koalíció és az iraki biztonsági erők által indított hadművelet 2017. július 9-én véget ért. Az eztán következő ütemben elsősorban Telafer visszafoglalása elengedhetetlen. Tovább folynak azoknak a szereplőknek a helyezkedései, akik Irak ILIÁ terrorszervezet utáni folyamataiban politikai vagy végrehajtási szempontból szerephez kívánnak jutni. Irak jövőjét az fogja alakítani, hogy síiták, szunniták, kurdok és türkmének hogyan pozicionálódnak. Szíriában arról hoznak döntéseket, hogy a küldő szereplők alkudozásainak és egyeztetéseinek következtében melyik szereplő milyen irányba halad tovább.

Az ILIÁ elleni küzdelem folyamata Irakban elsősorban két szereplőt tolt előtérbe. Előkészítette az alapot arra, hogy az ILIÁ által a szunnitáktól sűrűn lakott vidékeken végrehajtott terrorcselekmények a síita és kurd szereplők előretörését segítsék. Szíriában pedig az elmúlt néhány hónapban a rezsim erői törtek leginkább előre. A rezsim előretörése az ILIÁ ellenében valósul meg. Ebben fontos szerepe van az asztanai folyamatnak. A Törökország, Oroszország és Irán által kezdeményezett asztanai folyamat fejleményeként harcmentes övezetek alakultak ki. Szíriában a felkelők irányítása alatt álló 4 különböző területen is tűzszünetet hirdettek. A harcok csökkenése az orosz-iráni tábor vezette kormányerők más területeken való átcsoportosítását tette lehetővé.

Irakban a kurdok és síiták erőnyerése kedvezőtlenül befolyásolta a szunnitákat és türkméneket. A szunniták az ILIÁ terrorszervezet miatt Irak bűnbakjává váltak. Irak északnyugati részétől a délkeleti részig mindenhol megtalálható türkmének pedig Irak legkönnyebb célpontjai lettek. Az ILIÁ elleni küzdelem hadszíntereinek legnagyobb része türkmének lakta terület. A fennhatóság kérdése az ILIÁ utáni időszakban is kérdéses marad olyan türkmén régiókban, mint Telafer, Tuzhurmatu, Kirkuk vagy Celevle.

Szíriában az utóbbi időben az egyik legvitatottabb hadszíntér Idlib. Az asztanai folyamattal egy időben feszültség kezdődött a felkelők között Idlibben. Az asztanai folyamatot elfogadó és a tűzszünetet betartó Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) és a folyamatot árulásnak tartó, Al-Nuszra vezette tábor közötti feszültség heves összecsapásokba torkollt. Az asztanai folyamat egyik célja éppen a mérsékelt és szélsőséges felkelők elkülönítése és a szélsőségesek eliminálása. Az asztanai folyamat még inkább elkülönítette a sorokat Idlibben.

Amikor Törökország kijelentette, hogy török katonákat vezényelhet Idlibbe, a magát célpontnak érző Al-Nuszra közeli csoportok egy része elfoglalta Idlib az Ahrar As-Sam kezén lévő egyes stratégiai pontjait. Ez a fejlemény azt a benyomást keltette, mintha Idlib az An-Nuszra irányítása alatt állna. Ez a valóságnak nem megfelelő kép Törökországon kívül minden szereplő érdekeit szolgálja. Ha Törökország nem lép közbe, az Idlibbe visszatérő külső erők rendkívül súlyos fenyegetést jelenthetnek Törökország szempontjából. Külső beavatkozás esetén az Idlibben élő 2,5 millió civil Törökország felé fog menekülni. Félő, hogy lesznek köztük a civilek közé vegyülő radikális fegyveresek is. A legsúlyosabb kockázat pedig az, hogy Törökország és Idlib határán idegen erők állomásozhatnak.

Törökország pozíciója hosszú ideje az, hogy az idlibi mérsékelt felkelőket kell támogatni. A mérsékelt felkelők azonban még nem olyan erősek, hogy az An-Nuszrát teljes mértékben kiűzzék Idlibből. Törökországnak mielőbb el kell oszlatnia azt a feltételezést, hogy Idlib az An-Nuszra irányítása alatt áll. Különben fennáll a kockázat, hogy az An-Nuszra elleni küzdelem ürügyén határán idegen erők állomásozhatnak.

A várakozásokkal ellentétben az ILIÁ elleni küzdelem Irakban és Szíriában is csak fokozza és elmélyíti az ellentéteket, vitákat és harcokat. Bár az ILIÁ önmagában is egy tényező a harcban, az új egyensúly kialakításáig Irakban és Szíriában is napirenden lesznek az újabb harcok. A különböző etnikai és felekezeti csoportok közötti egyensúly megalapozásának híján a politikai és katonai csatározások ellenőrizhetetlenné válnak, és az előttünk álló időszakban Szíriában és Irakban ugyanazzal a veszéllyel kell szembenéznünk.