Vendéglátás török módra

Amint megérkezünk egy török otthonba, azonnal, többnyire még az ajtó előtt illik levenni a cipőnket. Papucsot kapunk, amiből minden lakásban több tucat van. Ez után következi az üdvözlés, ami attól függően, hogy milyen korú és mennyire közeli ismerőshöz érkeztünk, változhat. Távolabbi ismerősök kezet fognak, barátnak vagy rokonnak két oldali puszi és ölelés jár. Az idősebbeknek kezet csókolni illik.

Ha egy hirtelen meghívásnak eleget téve éppen csak 5 percre ugrottunk be valakihez, akkor is meg fognak kínálni teával, kávéval, üdítővel, édes keksszel vagy gyümölccsel. Valószínűleg ezek a néhány percre tervezett látogatások is el fognak húzódni 1-2 órás vendégeskedéssé, hiszen a török emberek kíváncsi természetűek és szívesen beszélgetnek.

Ha étkezésre hívtak, gazdagon terített asztalra számíthatunk, gyönyörű étkészlettel, poharakkal és terítővel, igazi terülj-terülj asztalkámat fognak elénk varázsolni. Az étkezés során valószínűleg többször is meg fogják kérdezni, hogy ízlik-e az étel, és kínálni fognak, hogy szedjünk újra. Visszautasítani szinte lehetetlen őket, olyan kedvességgel és hevesen kínálnak. Egyedül azt fogadják el, ha egészségügyi okokra hivatkozva utasítunk vissza valamit, azt tiszteletben tartják, ha valamit az orvos megtiltott. Az ételeket megköszönni és dicsérni az „elinize saglik" kifejezéssel tudjuk, ami annyit tesz, hogy egészség a kezeire. Erre válaszul az „afiyet olsun" választ fogjuk kapni.

Az asztaltól felállni nem illik, csak miután mindenki befejezte az evést. Az étkező asztaltól felállva, a török lakásokra jellemző hatalmas nappalikban teázás következik, amely mellé locum vagy más édesség jár. A forró teát kis tulipán alakú üvegpoharakban szolgálják fel, amelyet nagyon praktikus, egymásba helyezhető kis asztalokra tehetünk magunk mellé. Ezek az asztalok nagyon tetszettek nekünk, mert így nem a kezünkben kellett szorongatnunk a tányért és teás poharat.

A kifogyhatatlan tea mellett aztán órákig tartó beszélgetés kezdődik, amikor minden jelenlévő hogylétéről és egyéb őt érdeklő kérdésekről esik szó. Azt tapasztaltuk, hogy ezen beszélgetések során szinte semmilyen téma nem tabu, egészen személyes dolgok is szóba kerülhetnek. Amikor elhangzik, hogy nem szeretnénk tovább zavarni és menni készülünk, még biztosan megkínálnak egy erős török kávéval, ezzel fejezik ki marasztalásukat. A kávé után még néhányszor el kell kezdeni búcsúzkodni, mire ténylegesen távozunk. Az elköszönés szintén puszival, öleléssel, kézfogással vagy kézcsókkal zárul.

Mivel Törökországban hatalmasak a távolságok, a rokonok olykor távol laknak egymástól, így amennyiben látogatóba érkeznek egymáshoz az sokszor 2-3 napig is eltarthat. A családok is nagyobbak mint nálunk, jellemzően 3-4 gyerek is van egy családban, ezért egy-egy ilyen családi összejövetel alkalmával több tucatnyian is lehetnek. Ha több napra érkeznek egymáshoz abból, hogy esetleg kevesebb a fekvőhely mint ahányan vannak, nem csinálnak gondot. Egy ágyban jóval többen is képesek aludni, mint ahány személyes, és így van ez az autóval is. Egy klasszikus öt személyes személyautóba annyian ülnek bele, ahányan vannak. Nincs olyan tartózkodás, mint nálunk magyaroknál, hogy például nem nyúlnak egymás hűtőjébe. Teljesen egyértelmű, hogy mindent együtt csinálnak. Együtt főznek, mosogatnak, és szolgálják fel az ételt akkor is, ha éppen vendégségbe érkeztek egy családtaghoz.
Török barátaink vidéki rokonainak meglátogatásakor találkoztunk azzal a már kikopóban lévő szokással, hogy alacsony, kerek asztalt terítettek, és ezt ültük körbe. Külön tányér nélkül, egy, asz asztal közepére helyezett közös edényből ettünk.
Az is természetes, hogy a gyerekek mindenhol ott vannak ahol a felnőttek. Egyáltalán nem zárják ki a gyerekeket a tevékenységekből. Udvariasságra és az idősebbek iránti tiszteletre tanítják őket. Így már az egészen kicsik is megtanulják a vendéglátási szokásokat, és előzékeny udvariassággal ajánlják fel segítségüket már pici korukban is. A barátnőm kisfia még csak 6 éves, de már felnőtteket megszégyenítő ügyességgel tud asztalt teríteni.

A vendégszeretet nem csak a magánéletben, de az üzleti kapcsolatokban is megmutatkozik. Olykor egy egyszerű, hétköznapi vásárlás során is teával kínálnak az boltokban. Az üzleti megbeszélések pedig sokszor érkezés közben, kávé és tea mellett folynak.
Én hálás vagyok, amiért közelről megtapasztalhattam a török vendégszeretetet. Ezek az élmények szép emlékek maradnak.