A zászló egy nemzet függetlenségének szimbóluma

A törökök háború és béke idején is szociális felelősségeiket nyíltan elismerő nép. Ennek legszebb példája Mustafa Kemal Atatürk. A török világ Nagy Parancsnoka és idealistája a harctéren harcol és győzelmeket szerzett, ezzel saját nemzetét és államát a történelem legkegyetlenebb háborúiból homloka verítékével vezette ki. De a győztes sereg élén Izmirbe bevonuló Atatürk felemelte a földről az ellenség zászlaját: „A zászló egy nemzet függetlenségének szimbóluma. Még ha az ellenségé is, tiszteletet kell mutatni iránta!” – mondta.

Milyen nemes viselkedés ez a ma egymással szemben álló, egymás zászlaját lábbal tipró országokéval szemben! Az ellenséggel szembekerülő Atatürk a török nemesség és kifinomult diplomácia bizonyítékait adta:

Az I. Világháború idején a gallipoli ütközetben ellene harcoló, egyik karját elvesztő Guro francia tábornokkal évekkel később Ankarában találkozott, s levágott karjára utalva kijelentette: „A török földben nyugvó, tiszteletre méltó karja a legerősebb kötelék országaink között!”.

A nagy török parancsnok, Atatürk a háborúban elesett török katonák ünnepélyes eltemetése után parancsot adott az ellenség halottainak eltemetésére is, s az ünnepségen jelen lévő miniszterének azt mondta: „Akik vérükkel öntözték ennek az országnak a földjét, azok hősök! Egy baráti ország földjében nyugodtok, nyugodjatok békében!” Ekkora értéket tulajdonított az embernek! A világháborúban több százezer mártírt elveszítő sereg parancsnokaként az államok és emberek közötti kapcsolatok legdrámaibb idején, az ellenségeskedés véres idején is képes volt az emberiség szent érzelmeit tiszteletben tartani.

A hősiességet, bölcsességet és humanizmust egyesítő Atatürk fektette le a török hadsereg alapjait, mely a világ egyik legjelentősebb katonai hadereje.