A terrorizmus és képmutatás kora

A külföldi sajtó figyelmen kívül hagyta a PKK terrorszervezet legutóbbi terrortámadását, mert a terrorcselekmény nem illik ahhoz a meséhez, amit a nyugatiak PKK terrorszervezet szíriai szárnya, a YPG kapcsán kitaláltak, jelentette ki İbrahim Kalın, a köztársasági elnöki hivatal szóvivője.

İbrahim Kalın a Daily Sabah lapban megjelent írásában emlékeztetett arra, hogy június 9-én Batman Kozluk kerületében a PKK terroristái tüzet nyitottak Veysi Işık polgármester autójára, nem sokkal később pedig a csendőrség egyek ellenőrzőpontján robbantottak fel egy autóbombát.

Işık polgármester megmenekült, de a terroristák lövései egy másik járműben eltalálták Şenay Aybüke Yalçın 22 éves zenetanárt, aki életét vesztette, és egy katona is hősi halált halt.

„A PKK legutóbbi merényletét a külföldi média figyelmen kívül hagyta. Semmibe vették egy fiatal lány tragikus halálát, mert a terrorcselekmény nem illik ahhoz a meséhez, amit a nyugatiak PKK terrorszervezet szíriai szárnya, a YPG kapcsán kitaláltak. És egyetlen elítélő vagy részvétnyilvánító nyilatkozatot sem láttunk azoktól, akik egyetlen alkalmat sem mulasztanak arra, hogy a PKK-t mosdassák, és Törökországnak prédikáljanak a párbeszéd értékéről a terrorellenes küzdelemben – olyan tanács az, amelyet soha nem adnának a nyugati kormányoknak az ILIÁ vagy az Al-Kaida elleni terrorellenes küzdelemre vonatkoztatva. Ez egy újabb emlékeztető arra, hogy a terrorizmus és képmutatás korában élünk, olyan kettős mércével, amihez hasonlót még nemigen láttunk a modern történelemben.” - áll a cikkben.

Kalın arra is emlékeztet, hogy 2016-ban eltávozáson lévő katonák is robbantásos merénylet célpontjává váltak:

„A PKK terrorszervezetet propagáló média Németországban és Ausztriában dicsérte a merényletet. Amikor ezt a kérdést felvetjük az európai tisztségviselőknek, ők a sajtószabadság ürügye mögé bújnak. Mióta használható ki a szabad média a terrorista propaganda terjesztésére? A nyugati kormányok bármilyen ürüggyel engedik a terrorizmus dicsőítését?”

Kalın hangsúlyozta, hogy Európában és az USA-ban a terrortámadásokat követően az érintett államok jogosan tettek biztonsági óvintézkedéseket, és próbálták megvédeni állampolgáraikat a terroristáktól.

„Kétségtelen, hogy ehhez minden joguk meg is volt. De akkor, ha Törökország terrorellenes küzdelmére kerül sor, miért látunk kettős mércét és képmutatást?” - teszi fel a kérdést.

Arra is rámutat, hogy Európa szerint a terrorizmus csak akkor globális probléma, ha a nyugati érdekeket sérti:

„Ha a terrorizmus máshol üti fel fejét, nem tulajdonítanak jelentőséget a problémának. Ez a hozzáállás azonban nekik árt elsősorban. Hiszen a kölcsönös függésnek ebben a korszakában sneki nincs biztonságban, ha nincs mindenki biztonságban.

Kalın hangsúlyozza, hogy ezt a tanulságot kell levonni a közelmúlt terrortámadásaiból:

„Tanúi voltunk annak, hogy az utóbbi években a nyugati média szerepmodellként állította be a PKK-YPG terroristáit. 2014-ben egy francia folyóiratot elítéltek azért, mert dicsérőleg említette a YPG soraiban lefényképezett 12-14 éves gyerekkatonákat. A szerkesztők tudták, hogy hány évesek a gyerekek, de befolyásos alakoknak látták őket. De a PKK bűneit mentegető és a terroristákat jobb színben feltüntető, összehangolt kampány tovább folytatódik. Márciusban a New York Times nem nevezte meg a PKK-t, és két terrorista kampányról beszélt Törökországban: „az egyiket a szekuláris kurdok, a másikat az ILIÁ szélsőségesei vezetik”. Egy másik cikkben a PKK-t a nemi egyenlőség őrzőjeként mutatta be, mert vezetőik készek nőket és férfiakat egyaránt a halálba küldeni, hogy ártatlan embereket gyilkoljanak.

Kalın aggasztónak nevezte a média érdektelenségét a Kozlukban történt merénylet iránt, és így zárja cikkét:

„Az, hogy a világ nem akarja látni, hogy a PKK terroristája megölnek, elnyomnak és zaklatnak bárkit, aki az útjukban áll, nem teszi az áldozatokat kevésbé valóságossá, vagy a bűnöket kevésbé súlyossá. És ami még rosszabb, ugyanarról a terrorszervezetről van szó, amely Észak-Szíria nagy részét irányítja, és az Amnesty International és mások szerint is háborús bűnöket követ el a nem kurdok ellen és a rivális kurd csoportok ellen egyaránt azzal, hogy földjeik elhagyására kényszeríti, bebörtönzi őket, vagy még rosszabb dolgokat követ el ellenük. A nyugati média ilyen vagy olyan formában tudósít néhány ilyen eseményről. De ezek nem állnak össze egy egységes képpé, és olyan történetté, amelyet az emberek meg is jegyeznek, mert számtalanszor elismétlik mindenféle médiában és politikai körökben.

Ugyanakkor az olyan fiatal tanárok, mint Aybüke Yalçın aki Facebook-oldalán szélesen mosolygó smiley-val ünnepelte, mikor tavaly októberben kinevezték egy batmani általános iskolába, továbbra is az életüket kockáztatják, hogy lehetőséget nyújtsanak sok ezer hátrányos helyzetű gyermeknek egy szebb jövő felépítésére. Mindannyiunknak erkölcsi kötelességünk, hogy védelmezzük örökségüket, és megőrizzük emléküket a terrorellenes küzdelem kétarcú szólamaival szemben.