Al-Ghazali és a tudás keresése a modern világban

A köztársasági elnöki hivatal szóvivője és főtitkár-helyettese, İbrahim KALIN Daily Sabah 2017. 02. 04-i számában megjelent írása.

Egy olyan korban, amikor a tudást könnyű összekeverni az információval, és elfeledkezni a bölcsesség jelentéséről, fontos, hogy megértsük az alapvető fogalmakat. Amikor hiteles tudást keresünk a modern világban, Al-Ghazali az egyik olyan muszlim tudós, akihez bizalommal fordulhatunk.

Al-Ghazali azért emelkedik ki kortársai közül, mert olyan gondolkodó, aki többféle utat járt végig, tanulmányozta a tradicionális tudományokat, megismerte a vallásjog, teológia, filozófia és metafizika legfontosabb kérdéseit. „Megszabadulás a hibáktól” című önéletrajzi írásában elbeszéli ennek az utazásnak a történetét, és mindazokat a buktatókat, amelyek a tudás keresőjére leselkednek.

Al-Ghazali a Korán és a szunna intellektuális és spirituális világában élt, és saját maradandó hozzájárulásával is gazdagította a vallástudósok közösségét. Képessége, hogy a tudás különböző területeit kombinálja egymással, tanúskodik nemcsak személyes leleményességéről, hanem arról az intellektuális-spirituális légkörről is, amelyben gondolkodóként és tudósként kiteljesedhetett. Egy kulturális és oktatási környezetben ért el kiválóságot, ahol a tudást kiemelkedő erénynek tekintették, és a tudás birtoklásának összehasonlíthatatlan értéke volt. Ez pedig egyértelműen abból fakad, hogy a Kegyes Korán is kiemelkedő értéket tulajdonít a tudásnak.

A Korán a tudás (ilm) szót és származékait több mint 750 helyen használja. A tudás vonatkozhat a kinyilatkoztatásra, a próféták történeteire, emberi fogalmakra vagy a természeti világra is. Csaknem minden esetben a tudás valami nagyobbra és lényegibbre vonatkozik, ami túl van az információn. „Jelként” (ája) szolgál, amelyet az intelligens embereknek értelmezniük kell, nemcsak a világra vonatkozó megértésüket bővítve, hanem felfedezve a morális felelősséget és a bennük rejlő spirituális iránymutatást is. A valódi tudás hithez és erényességhez vezet, hiszen minden tudás végső soron mindenek forrására mutat.

Az embernek nem lehet valódi és teljes tudása anélkül, hogy ezt a forrást ismerné. Ahogy Arisztotelész mondta, az ember nem ismerheti az okozatot anélkül, hogy az okot ismerné. Mivel Isten az okok oka, és minden hatás forrása, a valódi tudás szétválaszthatatlanul összefonódik azzal, hogy felismerjük Őt Teremtőként. Ezért von a Korán szoros párhuzamot a tudás, hit és erény között.

Ebben az értelemben a tudás nem elmegyakorlat. Nem puszta műveltség. Nem annak eszköze, hogy a természeti világot manipuláljuk. A valódi tudás inkább az a cselekvés, amikor a dolgok lényegét akarjuk megragadni, és az egzisztenciális átalakulás folyamata. Megváltoztatja és érettebbé teszi azt, aki tud. Mélyen személyes abban az értelemben, hogy az ember nem maradhat közömbös a tudás átalakító erejével szemben. A hiteles tudás nemcsak bölcsességet ad, hanem erényes és spirituálisan elégedett élethez vezet.

Al-Ghazali a tudás, bölcsesség és erény e szintézisének egyik mérföldköve. Számos munkájában, többek között az "Ihya ulum ad-din," "al-Mustasfa," "al-Iqtisad fi'l-itiqad," "Mishkat al-Anwar" és "Tahafat al-Falasifah" címűekben, bemutatja a kinyilatkoztatott és racionális tudás lényegi egységét. Mivel a valódi tudás a dolgok lényegét mutatja meg, arra is felhív minket, hogy ennek a tudásnak megfelelően cselekedjünk. Olyan ez, mint mikor valaki mindent tud a tengerről és a szélről. Ez a tudás elengedhetetlen, de a tengerésznek cselekednie is kell tudása alapján, különben nem lesz képes hajózni, és nem marad életben a vihar közepette. A tudás önmagában nem elég, az embernek bölcsességgel is kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy képes különbséget tenni a helyes és a helytelen között, és erkölcsösen cselekedni.

Al-Ghazali oly hajthatatlan ezen a ponton, hogy figyelemre méltó teret szentel a valódi tudás, bölcsesség és erény megszerzésének logikáról szóló jelentős műve, a Mi'yar al-'Ilm lapjain. Hálát ad Istennek, amiért gondolkodással és intelligenciával áldotta meg az emberi lényeket, amely által képesek különbséget tenni a helyes és a helytelen között. Elítéli a tudatlanságon és találgatáson alapuló tudást, és inti olvasóit az alaptalan feltételezésekkel szemben. Próbálja bemutatni, hogy hogyan lehet bizonyosságon alapuló tudást szerezni. A valódi tudás és bölcsesség megszerzése eszközének az intellektust és józan észt tartja, olyannyira, hogy a felületes szemlélő durva racionalistának gondolhatná. De annak ellenére, hogy az intellektust tartja Isten legnagyobb ajándékán azon kívül, hogy az emberi lényeket megteremtette, nem racionalista. Al-Ghazali egyszerűen az őt megillető helyére teszi a gondolkodást a dolgok nagy rendszerén belül.

A valódi tudás megszerzése komoly dolog, intellektuális és spirituális elkötelezettséget igényel. Így léphet tovább az ember az információtól a tudáshoz, a tudástól a bölcsességhez, és a bölcsességtől az erényességhez és spirituális kifinomultsághoz. Fontos emlékeznünk erre egy olyan korban, amikor meglehetősen arrogáns módon úgy gondoljuk, hogy minden „tudás” rendelkezésünkre áll a számítógép képernyőjén. Az a képernyő, bármilyen színes és pontos is, nem adhat tudást, bölcsességet vagy erényeket. Ezekről tudnunk kell, hogy hol keressük őket.