Életeket és emberségünket mentik meg a biztonságos zónák

Ebből a kegyetlen háborúból az utóbbi 5 évben egy dolgot biztosan megtanulhattunk: az egyetlen megvalósítható választás ahhoz, hogy megakadályozzuk a nagyarányú mészárlásokat, egész tartományok megsemmisítését és menekültek további ezreinek Törökországba és a világ többi részére való áramlását az, ha megvalósítjuk a biztonságos zónákat.

Aleppó lángokban áll, a világ pedig csak nézi. Törökország felhívása a biztonságos zónák kialakítása érdekében sosem volt még ilyen sürgős és életmentő. A nemzetközi közösség tehetetlensége csak az Aszad-rezsim barbárságát konzerválja, az ILIÁ fenyegetését növeli, és még több ártatlan élet elvesztéhez járul hozzá

Az USA és Oroszország által szeptember 9-én életre hívott tűzszünet összeomlása óta emberek százai haltam meg Bassar Aszad rezsimjének légicsapásaiban. Egyedül szeptember 25-én 60 embert, köztük sok nőt és gyermeket öltek meg Aleppóban. Ez a történelmi város, a kultúra, művészet és kereskedelem szimbóluma, a legsúlyosabb légicsapásokat állja ki a szíriai háború 2011-es kezdete óta.

Egyértelmű, hogy az Aszad-rezsim célja a város és lakóinak megtizedelése, hogy elpusztítsa az ellenzéki erők egyik legfontosabb bázisát. Olyan rezsim ez, amely újra és újra bebizonyította, hogy milyen embertelen kegyetlenséggel képes a mészárlásra és népirtásra. A tűzszünetre, az ellenségeskedés felfüggesztésére és a politikai tárgyalásra irányuló minden erőfeszítést úgy manipulál, hogy időt nyerje, és tovább folytathassa megfélemlítési politikáját. Oroszország, Irán, a Hezbollah és egyéb csoportok katonai támogatásával minden egyes nap halálos légicsapások és hordóbombák tucatjaival perzseli fel Aleppót. A mészárlások még az ENSZ segélykonvojait sem kímélik. És mindezt a rezsim az ENSZ Közgyűlésének 71. időszaka alatt viszi véghez, szégyentelenül semmibe véve és nyíltan kigúnyolva a nemzetközi közösséget.

Mint azt korábban már említettem, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2254. határozata, amelyet 2015. december 18-án fogadtak el, elméletben új keretet és határozott időrendet állított fel a háború befejezésére, a humanitárius segélyek célba juttatására és a politikai átmenet megindítására egy törvényes, demokratikus, mindenkit képviselő kormány kialakítására Szíriában. Várhatólag az ILIÁ elleni harcot is segítette volna.

A „harcok beszüntetésére” vonatkozó Müncheni Szerződést február 11-én fogadták el, célja az volt, hogy előkészítse a terepet az ENSZ által vezetett genfi tárgyalásokra. Nem meglepő módon, a rezsim megint arra használta fel a tárgyalásokat, hogy az összes szerződést megszegő lépéseket tegyen. Ahogy az ENSZ tisztviselői is megerősítik, az Aszad-rezsim folyamatosan , szisztematikusan megszegte az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2254. határozatát, a genfi szerződést és a szeptember 9-i tűzszüneti egyezményt. Civileket és az ellenzék irányítása alatt álló területeket bombázott Idlibben, Latakija északi részén és Aleppóban, civilek százait ölte meg, és megakadályozta, hogy a humanitárius segélyszállítmányok célba érjenek.

Semmi értelme újabb „béke-kifogást” adni az Aszad-rezsimnek. Az aleppói bűnbandát nem érdekli a béke vagy a politikai megoldás. Még azt sem bírják elviselni, hogy a humanitárius segélyszállítmányok eljussanak a civilekhez. Ostobaság lenne irgalmasságot várni egy szörnyetegtől.

Bármi lesz is ennek a konfliktusnak a katonai jövője, a nemzetközi közösségnek cselekednie kell az aleppói és az ország más részein élő civilek védelmében. Ennek legjobb módja pedig az lenne, ha biztonságos zónákat alakítanának ki a civil lakosság számára.

Ebből a kegyetlen háborúból az utóbbi 5 évben egy dolgot biztosan megtanulhattunk: az egyetlen megvalósítható választás ahhoz, hogy megakadályozzuk a nagyarányú mészárlásokat, egész tartományok megsemmisítését és menekültek további ezreinek Törökországba és a világ többi részére való áramlását az, ha megvalósítjuk a biztonságos zónákat.

A biztonságos zónák segítenek megóvni a szíriai nép életét a háború két ikerszörnyetegétől: az Aszad-rezsimtől és az ILIÁ terrorszervezettől. Csökkenteni fogja a menekültek számát, és biztonságos menedéket kínál nekik saját országukon belül. Szervezetté teszi az ENSZ és más szervezetek humanitárius tevékenységét. Reményt is ad a szíriai népnek, hogy nincsenek egyedül, és a nemzetközi közösség kiáll értük, hogy megvédje őket. Ez pedig minden érintett félnek érdekében áll, beleértve az USA-t és Európát is.

Ez a cél egyáltalán nem elérhetetlen. Politikai és katonai költségei, ha vannak egyáltalán, eltörpülnek a szíriai nép szenvedése és az elmúlt 5 év minden politikai kísérletének tökéletes kudarca mellett. A szíriai biztonságos zónák kialakításának útjában álló úgynevezett „akadályok” inkább csak ürügyek. Amennyiben a terv sikerrel jár, a zónák az ILIÁ elleni küzdelmet is kevésbé kockázatossá tennék katonai szempontból.

A biztonságos zónák kialakítása hatalmas előnnyel járna: megvédi a civileket, tárgyalóasztalhoz kényszeríti az Aszad-rezsimet, csökkenti a menekültek számát, erőt ad a mérsékelt ellenzéki csoportoknak a rezsim és az ILIÁ ellen a védett területeken, és bizonyos fokú egyensúlyt hoz a szíriai konfliktusba.

Politikai és erkölcsi szempontból is hasznosabb azt vizsgálni, hogy hogyan lehetne biztonságos zónákat kialakítani Szíriában, mint tűzszünetért vagy békéért könyörögni a bűnös Aszad-rezsimnek. A nemzetközi közösségnek megvannak az eszközei, hogy elérje ezt a célt. Azonban a globális politikának sajnálatos és szégyenletes módon nincs se politikai akarata, se erkölcsi jövőképe. Korunknak ez a legsúlyosabb erkölcsi szégyene: nem nézhetjük tovább, hogy a szíriai néppel együtt kihal belőlünk az emberség is.