Új törésvonalakat fedett fel az ankarai merénylet

A február 17-én történt terrortámadás 26 halálos áldozatot követelt, és több mint 60 embert sebesített meg. Törökország számára nem újdonság az effajta terrorizmus, hiszen a 80-as évek óta harcol a PKK-val és más terrorszervezetekkel. De a február 17-i merénylet több szempontból is első, és mélyre ható következményei lesznek a PKK és szíriai szárnya, a PYD és fegyveres szervezete, a YPG ellen folytatott küzdelemben. Befolyásolni fogja Ankara álláspontját is a szíriai háborúval kapcsolatban.

Mostanra bebizonyosodott, hogy a támadást a YPG követte el. A öngyilkos merénylő, Salih Najjar 2014-ben érkezett Törökországba a PYD irányítása alatt álló Hasakah-Qamishli régióból. A támadás a KCK, a PKK-t is magába foglaló esernyőszervezet köreiben heteken keresztül folyó heves vita után történt, amely arról szólt, hogy a PKK hajtson-e végre öngyilkos merényleteket különböző török nagyvárosokban, bosszúból a PKK ellen Cizre, Silopi, Sur és Nusaybin térségében végrehajtott biztonsági műveletekért. Egy csoport szükségesnek látta ezeket a merényleteket, mivel a PKK közel 1.000 fegyverest vesztett az elmúlt két hónapban. A másik oldal viszont ellenezte ezt a tervet, mondván, hogy az öngyilkos merényletek a PKK-t az ILIÁ-hoz teszik hasonlóvá, és rossz publicitást jelentenek. Úgy tűnik, hogy a PKK belül az első csoport nyerte meg ezt a vitát.

Mindenképpen meg kell jegyeznünk azt is, hogy a PYD és a YPG terroristái nyilvánosan is hadat üzentek Törökország a szíriai Amude városában, az ankarai öngyilkos merénylő otthonában. A február 10-én, a támadás előtt egy héttel rögzített videófelvételen (link: http://www.dailysabah.com/war-on-terror/2016/02/18/footage-shows-pydypg-declaring-war-on-turkey-in-syrias-amude-hometown-of-ankara-bomber) a csoport kijelenti: „Mi, Amude népe mostantól megvédjük a népünk jogait, bármilyen eszközt felhasználva: az Asayish-t, a YPG-t, a YPJ-t vagy a HPJ-t."

Hasonlóképpen kinyilvánítják, hogy támogatják a PKK-t Törökországon belül, és hozzáteszik: „Nyugat- és észak-kurdisztáni embereinkkel a saját vérébe fojtjuk Erdoğant!"

E kijelentésekre ráadásul, Murat Karayılan, a KCK egyik vezetője kijelentette: az ankarai merénylet „bosszú lehet" a török biztonsági erők műveletei miatt, amelyeket Törökországban a PKK, illetve Szíriában a YPG Azezhoz közeli állásai ellen hajtottak végre. Bár a Szíriai Demokratikus Erők, amelyek legnagyobb része a YPG fegyvereseiből áll, tagadott minden felelősséget a támadással kapcsolatban, minden bizonyíték arra mutat, hogy a YPG áll mögötte. Valószínűleg attól a rendkívül negatív publicitástól próbálják védeni magukat, amelyet a merénylet már eddig is adott nekik.

Ez azonban alapvetően megváltoztatja Törökország álláspontját a terrorizmus elleni közdelemben úgy Törökországban, mint Szíriában.

Eközben a YPG továbbra is próbálja a saját javára manipulálni a Szíriában folyó háborút. Azzal az ürüggyel, hogy az ILIÁ ellen harcol, az USA, Oroszország és a szíriai Aszad-rezsim ügynökszervezetének szerepét játssza egyszerre. Oroszország légi támogatásával és az USA-tól kapott fegyverekkel a YPG a mérsékelt felkelők irányítása alatt álló területeket foglalja el – pontosan azoktól a csoportoktól, amelyeket az USA is támogat. Az Aszad-rezsim pedig most már nyíltan elismeri, hogy Szíria északi részén fegyvert és lőszereket biztosít a YPG számára, hogy azok a nevükben ellenőrizhessék Aleppó északi részét (Link: http://aa.com.tr/en/politics/syria-government-declares-support-for-pyd/522426).

Mindezeket a tényeket figyelembe véve, Törökország helyesen reagált a YPG folyamatos amerikai támogatására. Azt könnyen megérthetjük, hogy Oroszország miért támogatja a YPG-t: mindent és mindenkit fel akar használni Törökország ellen a légtérsértő orosz harci gép 2015. november 24-én történt lelövése után. De a többiek kérdéseket vetnek fel a török közvélemény számára az ilyesfajta politikában rejlő bölcsességgel kapcsolatban.

Az ILIÁ-ellenes stratégia így a következő visszás helyzettel kerül szembe: miközben a YPG a többi, az ILIÁ ellen harcoló csoportot támadja, az ILIÁ ugyanolyan erős és működőképes marad, mint korábban, az Aszad-rezsim pedig napról-napra erősödik.

Mindeközben az orosz harci gépek tovább bombázzák a szíriai városokat, miközben Oroszország úgy tesz, mintha diplomáciai lépéseket tenne. Az oroszok minden egyes tűzszüneti egyezményt megszegtek tavaly december óta, és még a Müncheni Egyezményt követően is folytatják válogatás és megkülönböztetés nélküli légitámadásaikat. Eddig több mint 2.000 civil vesztette életét az orosz légicsapásokban.

Ez pedig felvet egy alapvető kérdést az esetleges ILIÁ utáni Szíriával kapcsolatban. Még ha az ILIÁ-t legyőzik is, ami eléggé valószínűtlen a jelenlegi stratégiával, ami az ILIÁ-t támadja, és lehetővé teszi, hogy az Aszad-rezsim megússza a háborús bűnöket, azzal a háború nem fog véget érni Szíriában – mert az Oroszország és Irán által támogatott Aszad-rezsim akkor is tovább fog harcolni a szíriai nép ellen. Ez pedig további mészárlást, vérontást, háborús bűnöket és még több szíriai menekültet jelent.

A nemzetközi közösség totális kudarcot vallott abban, hogy az elmúlt négy évben Szíria népét megvédelmezze – ez vezetett a XXI. század legvéresebb háborújához és legsúlyosabb humanitárius válságához. Azok pedig, akik terrorista csoportokat támogatnak az ILIÁ elleni küzdelem ürügyével, csak még tovább rontják a már amúgy is súlyos helyzetet.