Törökország, Európa és a menekültválság

A szíriai menekültválság új politikai és humanitárius dinamikát teremtett Levantétől Törökországig és Európáig. Rávilágított arra is, hogy milyen óriási kihívást jelent a brutális és embertelen háború elől menekülő százezrek befogadása. Törökország több mint kétmillió szíriai és iraki menekült felelősségét vette a vállára – olyan erkölcsi és humanitárius kötelesség ez, amiért dicséretet és elismerést kapott. De ennél többet kell tenni ahhoz, hogy kezelni lehessen azt, amit az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHRC) a legnagyobb menekültválságnak nevez a II. Világháború óta.
Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök Brüsszelben járt a múlt hét során, hogy erről és egyéb kérdésekről tárgyaljon az EU vezetőivel. Az Európa Tanács elnöke, Donald Tusk, az Európa Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, az EU parlamenti elnöke, Martin Schulz és Erdoğan elnök is egyetértett abban, hogy egy Törökország-EU munkacsoportot kell létrehozni, amely megvizsgálja a válság humanitárius, logisztikai és pénzügyi vetületeit. Törökország már létrehozott egy munkacsoportot Németországgal, amely a Szíriából és egyéb országokból érkező menekültek Európába történő beáramlását fogja kezelni. A Törökország-EU munkacsoport rövid és hosszú távú akciótervet fog készíteni, hogy elfogadható és fenntartható megoldást találjon az egyre mélyülő válságra.
„Egyértelmű, hogy szükségünk van Törökországra. A bizottság a segítségére fog sietni” - mondta Juncker.
Szavai Európa általános álláspontját visszhangozzák.
Október 7-én egy ritka és szokatlan lépés keretében Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia köztársasági elnök közösen szólt az Európa Parlamenthez, közösen biztatva az EU-tagországokat fellépésre és cselekvésre.
Hollande a „nyitott Európát” védelmezte, amely képes „megerősíteni a szolidaritás, felelősség és szilárdság egyszerű és egyértelmű alapelveit”, Merkel pedig Törökország „kulcsszerepére” hivatkozott, és több támogatást ígért.
És valóban több támogatásra és magasabb szintű koordinációra is van szükség. Törökország nem képes önmagában megbirkózni az egyre növekvő válsággal. Menekülttáborokban és az ország különböző településein már így is több mint kétmillió menekült él. A török állam, civil szervezetek és a helyi lakosok közösen gondoskodnak róluk. Az UNHRC és a kapcsolódó EU-ügynökségek is nyújtanak némi segítséget, de ez messze nem éri el azt a szintet, amely szükséges lenne a hatékonysághoz.
Ezen felül Oroszország szíriai katonai beavatkozása a menekültek újabb hullámát vonhatja maga után. A mérsékelt felkelők elleni támadásai Damaszkuszban, Hamában, Homszban és Aleppóban valószínűleg újabb csoportokat fog arra ösztönözni, hogy elhagyják az országot. A legtöbben valószínűleg Törökországba jönnek majd, hiszen ez a legegyszerűbb és legbiztonságosabb útvonal azoknak, akik az ország északi részén élnek.
Három rövid és hosszú távú intézkedésre lenne szükség a jelenlegi menekültválság hatékony kezeléséhez. Az első az, hogy koordinálni kellene azon menekültek érkezését és letelepedését, akik már Európában vannak, vagy odafele tartanak akár tengeri, akár szárazföldi úton. Szégyenletesek azok a jelenetek, amikor nők és gyermekek gyalogolnak napokon keresztül, az utcákon alszanak, és könnygázzal árasztják el őket a rendőrök, ennek véget kell vetni. Az európai emberek és civil szervezetek megnyitották karjaikat és szívüket a menekültek előtt, és a kormányoknak ugyanezt kell tenniük. A menekültellenes és idegengyűlölő csoportokat emlékeztetni kell Európa saját menekültjeinek történetére, ami mindössze néhány évtizeddel ezelőtt zajlott le.
Másodszor, fokozni kell a koordinációt és együttműködést Törökország és az EU között a szíriai, iraki vagy máshonnan érkezett menekültek ügyében. Mint fentebb említettem, a Törökország-EU munkacsoport már megkezdte a menekültekkel kapcsolatos munkát, amit további konzultációk fognak követni. Ennek keretében Törökország és az EU szükségleteit és prioritásait össze kell hangolni. A tárgyalásokat a terhek megosztásának, és nem pedig a terhek áthárításának kell motiválnia. A félmegoldások és a saját pozíciók körbebástyázása nem fog eredményre vezetni. Azzal, ha Törökországnak segítenek, az EU-tagországok saját magukon is segítenek. Ahogy Erdoğan elnök is mondta brüsszeli látogatása során, széleskörű intézkedésekkel, például a török EU-csatlakozás felgyorsításával, vagy a török állampolgárok vízummentességével is lehetne könnyíteni Törökország terhein, ami pedig ez EU munkáját is megkönnyítené.
A harmadik pedig a menekültválság valódi okát célozza meg, ez pedig az a tény, hogy a jelenlegi szíriai elnök, Bassar Aszad rezsimje véres háborút folytat Szíriában. Ahogy arra több tanulmány is rámutat, a szíriai menekültek a hordóbombák, a vegyi fegyverek és az Aszad-rezsim oldalán harcoló milíciák elől menekülnek, akárcsak az ILIÁ terrorszervezet elől. A probléma fő oka az, hogy szíriai háború elmondhatatlan atrocitásokhoz és humanitárius tragédiákhoz vezetett az elmúlt négy év során. Most pedig Oroszország is teljes erőbedobással csatlakozott a háborúhoz, hogy az Aszad-rezsimet megmentse, amit Irán is támogat katonai parancsnokokkal, milíciákkal, hírszerzéssel és pénzzel. Ahogy arról már korábban is írtam, az utóbbi idők fejleményei veszélyesek és bizonyosan inkább meghosszabbítják a menekültválságot, mint hogy véget vessenek neki.
A menekültválság a Törökország és az EU között kialakított szorosabb együttműködés és partneri kapcsolat lehetőségévé válhat, melynek segítségével az EU megbirkózhat napjaink legkatasztrofálisabb humanitárius válsághelyzetével. Azzal, ha másokon segítünk, saját magunknak is segítünk.