Tragédiába fordult a reménybe vezető út

A nyomorúságból akartak menekülni, és egy élhetőbb országba akartak jutni azok az afgánok, akik előbb Iránba, majd Törökországba próbáltak bejutni, ám az embercsempészek áldozataivá váltak.

A nyomor és nehézségek elől menekültek Afganisztánból, ám ugyanez fogadta őket Iránban. Ezért döntöttek úgy, hogy megkísérelnek illegális úton Törökországba jutni. Az embercsempészek a gyermekekért egymillió, a felnőttekért kétmillió riált kértek, hogy Törökországba juttassák őket. A 33 afgán több mint két héttel ezelőtt indult útnak.

A nehéz körülmények között, éhesen és szomjasan utazó bevándorlókat az embercsempészek a török határ közelében hagyták magukra két nappal azelőtt, hogy a határőrök rájuk találtak. Az afgánok mínusz 12 fokban, hóesésben várták, hogy megérkezzen az ígért jármű, amely majd a határon átviszi őket.

A határ közelében élelem és víz nélkül várakozó afgánok nem készültek ilyen időjárásra, így semmiféle meleg ruhájuk nem volt. egy asszony és hat gyermek nem volt képes kitartani a fagyos hideg ellen, és életüket vesztették.

A csoport többi tagja is rendkívül rossz állapotban volt, mikor a járőröző határőrök megtalálták őket. 13 ember azonnal kórházba kellett szállítani, a többieket a határőrszázad katonái fogadták be és vették gondjaikba.

A Çaldıran Állami Kórházba vitt holttestek azonosítására a kórházba érkezett bevándorló, Haszan Adzsil elmondta: az a négy embercsempész, aki a határig hozta őket, járművével visszatért Iránba.

A kerületi katonai parancsnokságon vendégeskedő afgán Ramin Ahasimi így számolt be az átéltekről:

„Iránban nagyon nehéz volt az élet. Azt akartuk, hogy a gyermekeink jobb oktatásban részesülhessenek, jobb életük lehessen. Törökországba akartunk jönni. Iránban kapcsolatba léptek velünk olyan emberek, akik felajánlották, hogy ha fizetünk nekik, eljuttatnak Törökországba. 15 nappal ezelőtt indultunk el, a 4 vezető, és mi, 33-an afgánok. Már maga az utazás is nehéz volt, nem volt elég élelmünk és vizünk. Mikor a török határ közelébe értünk, a vezetőink azt mondták, hogy gyalog kell továbbmennünk. Már két órája gyalogoltunk, mikor egyszer csak azt mondták, hogy már Törökországban vagyunk. Visszafordultak, otthagytak minket egyedül. Mi még 12 órán keresztül mentünk tovább. Nem voltak meleg ruháink, amik megvédtek volna a hidegtől. Hóban mentünk. Miután a határt átléptük, az egyik anya és egy gyermeke meghaltak. Később még öt kisgyerek meghalt. Nem bírtunk már továbbmenni, mindannyian a halál szélén álltunk. Ha a határőrök nem találnak ránk, mind meghaltunk volna.”