Koreai veterán a Çanakkalei mártír unokája

Az idősotthonban élő 85 éves koreai veterán, Orhan Kılınç, még mindig magánál tartja a Çanakkaléban hősi halált halt nagyapja fényképét és a saját, a koreai háborúban mutatott hősiességéért kapott kitüntetését. Mint elmondta, mindkettő nagy büszkeség forrása számára. Kitüntetése mellett a nagyapja, Celal Erbil fényképét is mindig a zsebében tartja.

Kılınç 3 éve él az idősotthonban, és minden látogatójának először nagyapja fotóját mutatja meg. majd előkerül az a három kitüntetés, amelyet ő kapott. A Török Köztársaság, az ENSZ és Dél-Korea egyaránt kitüntette őt hősiességéért.

Az AA hírügynökségnek elmondta, hogy híradós altisztként szolgált a koreai háborúban, 13 hónapon keresztül harcolt.

Feladatát sikeresen végezte, és sebesülés nélkül tért vissza Törökországba. Nagyapja viszont hősi halált halt a Gallipoli Ütközetben.

„A nagyapám, Celal Erbil százados a harc során az őrmesterét próbálta megmenteni, az ő segítségére sietett, mikor hősi halált halt” – mondta.

Hozzátette, hogy ő maga 1950-ben végezte el az ankarai rádiós iskolát: „Híradós altiszt voltam. 9 hónapig szolgáltam Erzurumban, és önkéntesként mentem a koreai háborúba. 13 hónapon át harcoltam, aztán hazatértem Törökországba. Komolyabb sérülést nem szereztem, de a jobb lábam kificamodott, és megrepedt benne a csont. Egy hónapig volt gipszben. A háborúban veszélyes feladataim voltak. Telefonvonalakat kellett kiépítenünk és megjavítanunk, aknamezőkön keltünk át. De Allah megőrzött minket. Fiatalok voltunk még akkoriban, nem féltünk.”

Egyes pillanatokat soha nem fog elfelejteni a háborúból

„Egyszer vagy 50 kínai katona támadt ránk egyszerre, mi összesen ketten voltunk. A hátunkat egymásnak vetettük, így már 20 méterről is láttuk az ellenséget. Ha az ember ilyenkor hasrafekszik, nem látja, hogy jönnek-e. a kínaiak körülvettek minket. Amikor sikerült megjavítani a telefonvonalat, tudtam szólni a gyalogságnak, akik jöttek, és szétszórták a kínaiakat” – meséli. Hozzátette, hogy a háború után kapott kitüntetéseitől, amelyek a mély büszkeség forrásai számára, egyszer sem vált meg a háború óta.

Legyőzte a rákot is

Három évvel ezelőtt diagnosztizálták az orvosai rákkal, ám ő nem ijedt meg, és nem vesztette el a reményt:

„Hittel és kitartással legyőztem a rákot is. Az orvos közölte velem, hogy vérrákom van, és 6 hónapom van hátra. Én csak nevettem. Mikor az orvos megkérdezte, hogy miért nevetek, azt feleltem: harcoltam Koreában, le fogom győzni a rákot is! És Allahnak legyen hála, tényleg így történt. Meggyógyultam.”

Elmondta, hogy boldogan él az idősotthonban, jól érzi ott magát. Mindenki, különösen a vezetőség nagy tisztelettel viselkedik vele szemben, és bármire is van szüksége, soha nem kell nélkülöznie azt.