Édesanyák emeltek szót a fegyverletételért

A „Béke anyjai” nevű csoport egyik tagja, Sakine Arat fia 1980-ban került börtönbe puccskísérlet miatt, ahol egy éhségsztrájkban vesztette életét. Az asszony másik két fia is beállt a terroristák közé, és meghalt a hegyekben folyó harcokban.
Volt egy lánya is, aki nem tudta feldolgozni három bátyja halálát, és öngyilkosságot követett el. Sakine Arat most felemelte szavát a még életben lévő gyermekekért, és fegyverletételre szólította fel a terroristákat.
„Elég gyermekünket vesztettük már el mi, édesanyák. Nem akarjuk az unokáinkat is elveszíteni! Ha a béke őszinte, egyenes és az emberiség javát szolgálja, akkor a legjobb letenni a fegyvert. Ha biztonságban élnénk, mindkét fél megbízna a másikban, és közös erőfeszítéseket tennének, jó vége lehetne a dolognak. Ha valakinek sikerült ezt a békét létrehozni, én Allahra mondom, kezet csókolok annak az embernek!” – mondta az elkeseredett édesanya.
Cahide Akın gyermekét hamis ígéretekkel csalták maguk közé a hegyekbe a terroristák. A felhívás őt magát is lelkesedéssel töltötte el.
Elmondta, hogy a végsőkig támogatja ezt a lépést: „Minél előbb meg kell kapnunk mindazokat a jogokat, amelyekért a gyermekeink életüket adták. Milyen sok anya van, aki még a holttestét sem láthatta a gyermekének! Ha az állam elfogadja azokat a dolgokat, amikért ezeknek az anyáknak a gyerekei harcoltak, nem marad okuk a harcra. Nagyon izgatottak vagyunk, örülünk, de egyben szomorkodunk is. Reméljük, hogy ez a megbékélési folyamat nem lesz hiábavaló.”
Az asszony reméli, hogy a megbékélési folyamat végeztével egyetlen anyának sem kell sírnia többé:
„Ne sírjanak többé se a török, se a kurd édesanyák! Az anyák könnyeinek nincs színe. Ugyanúgy sírnak, ugyanúgy szakad meg a szívük. És akkor is sírok, ha katonák halnak meg, és akkor is, ha gerillák. A szabadság, az anyanyelven való oktatás, hogy a gyermekeink szabadon járhassanak a földünkön – ezt akarjuk. Ha Allah úgy akarja, ezután már a török és a kurd nép békében élhet egymás mellett” – mondta az asszony.