Életeket ment a megmentett gyermek

Amikor a 17 ezer halálos áldozatot követelő 1999-es izmiti földrengést követően az akkori amerikai elnök, Bill Clinton meglátogatta Kocaeliben a túlélők számára felállított sátorvárost, ölébe vett és megölelgetett egy akkor alig egy éves kisbabát a túlélők közül. A sajtóban „Erkan baba” néven híressé vált kisfiú most, 16 évesen csatlakozott Kocaeli Kutató és Mentőegyesületéhez (AKUT), hogy ő maga is életeket mentsen.
Az évszázad katasztrófájának tartott, 1999. augusztus 17-én bekövetkezett földrengés szimbólumává vált, Clinton orrát alaposan megnyomkodó 7 hónapos kisfiú mára felnőtt, és az AKUT legfiatalabb tagja lett.
A Derince kerületben szüleivel és testvéreivel élő Erkan Işık elmondta: az, hogy csecsemőkorában a földrengés szimbólumává vált, felelősséget is jelent számára, ezért vált a mentőegyesület tagjává, mert ő maga is életeket szeretne menteni.
„Még csecsemő voltam, így nem érezhettem át a földrengés valódi fájdalmát és gyászát, de olyan család gyermeke vagyok, amely mélyen átérezte mindezeket. A szüleim átmentek ezeken a fájdalmakon. Ezért szeretnék én, ha az országunkat bármilyen katasztrófa éri – amitől Allah őrizzen meg – megtenni mindent, ami tőlem telik. Ezért lettem az AKUT tagja, hogy az embereken segítsek. Az AKUT tagjai olyanok, mintha a bátyáim lennének, amit ők tesznek, én is arról veszek példát. Nem fogok eltántorodni a feladataimtól és a felelősségtől” – mondta Işık.
Erkan elmondta, hogy számára különleges jelentőséggel bír, hogy annyi baba közül a volt amerikai elnök, Bill Clinton pont őt vette ölbe, és ő még jól meg is nyomkodta az orrát. „Úgy érzem, szerencsés és különleges vagyok” – mondta. Azt elmesélte, hogy iskola után szeret focizni, egyetemre szeretne menni, és utána műsorvezető lenne. Hozzátette, hogy utoljára 2009-ben találkozott Clintonnal, amikor az egy konferenciára érkezett Isztanbulba.
Erkan édesapja, Hacı Işık, aki ma a magánszektorban végez marketingmunkát, elmondta, hogy 1999. augusztus 17-én minimálbérért dolgozott egy gyárban. A ház, amelyet béreltek, súlyos károkat szenvedett a földrengésben, ezért kényszerültek a sátorvárosban lakni.
A fia ismerté válása miatt számos szervezet és magánszemély kereste meg őket később, ahogy ő mondja, reklámeszköznek akarták használni a fiát.
Hacı Işık elmondta, hogy nagyon büszke arra, hogy a fia a mentőegyesület tagja lett: „A gyermekeim jövőjére gondolok. Minden szülő azt szeretné, ha a gyermeke a legjobb nevelésben, oktatásban részesülne. Én is erre vágyom. ”