A túlélésért küzdenek az anyák a menekülttáborban

Irakban a háború áldozataivá vált menekültek nehéz napokat élnek meg a sátorvárosokban. Az egyedül maradt anyák számára még nehezebb a tábori élet. A minden terhet egyedül viselő anyák nagyon nehéz körülmények között nevelik gyermekeiket.
Az ILIÁ terrorszervezet elől menekülő családok anyáinak küzdelme a hideg tél beálltával még nehezebbé vált. A sátrak kicsik, a gyerekek az egész napot kinn töltik, gyakran megbetegszenek a hidegben, ráadásul az édesanyáknak hideg vízben, puszta kézzel kell kimosniuk a sáros ruhákat.
Az erbili Bahirka tábor sátraiban az anyák számára kora reggel kezdődik a nap, amikor kitakarítják a sátrat és környékét, és reggelit készítenek gyermekeiknek. A tábor bejáratánál van egy közös vízcsap, innen hordják a vizet műanyag kannákban, aztán kimossák a gyerekek sáros ruháit. Mindent megtesznek, hogy gyermekeik egészségét megőrizzék, de a hidegben, sárban játszó apróságok, akik nem is jutnak jó minőségű és elegendő táplálékhoz, bizony gyakran megbetegszenek.

„Van, hogy egy hónapig nem tudunk fürdeni”
Az 55 éves Aisa Yusuf, aki gyermekeivel él a tábor egyik sátrában, elmondta, hogy a hideg idő, az eső és az emiatt sártengerré vált tábori utcák igencsak megnehezítették az életet.
A tábor fürdői nem elegendőek ennyi embernek. Gyakran alakulnak ki viták azon, hogy ki használja a fürdőszobákat, mert vízből sincs elegendő.
Yusuf elmondta, hogy a tábori élet nehéz, és a legnehezebb munkák a nőknek jutnak – különösen a gyerekek állandóan sáros ruháinak kimosása jelent súlyos terhet.
„Nincs más lehetőségünk a mosásra, mint a sátor előtt, a földön, egy műanyag tálban. Nem tudunk vizet melegíteni, a jéghideg víztől kirepedezett a bőröm. Nem tudunk tisztálkodni, van, hogy egy hónapig sem tudunk rendesen megfürdeni. Sokan betegek, de nincs más gyógyszer, csak fájdalomcsillapító. A férjem mindkét szemére vak. Nagyon nehezen élünk itt, szeretnénk hazamenni, a saját házunkba. Itt nincs elegendő élelem. Négy lepénykenyeret egy napra, más nincs. A gyerekek folyton betegek…”

„Nyolc hónapja nincs hír a férjemről…”
Az 52 éves Khadija Muhammed férjét Telaferben rabolta el az ILIÁ terrorszervezet. Nyolc hónapja nincs róla hír. Az asszony nem tudja könnyeit visszatartani, ahogy férjéről beszél.
Miután az ILIÁ elfoglalta Telafert, a gyermekeivel együtt Nadzsafba menekült, most a legkisebb lányával él a táborban.
„Mikor még Telaferben éltünk, a férjem este kiment, hogy enni adjon a jószágoknak, és soha többé nem láttam. Aztán hallottuk, hogy többekkel együtt az ILIÁ rabolta el. Másnap nekünk is muszáj volt elhagyni Telafert, elmenekültünk. Most éjjel-nappal a férjem után sírok. 8 hónapja nincs róla hírem. Azt sem tudom, él-e még, vagy sem…”
Az iraki kurd régió táboraiban mintegy 1,6 millió menekült él, nagyrészt nők és gyermekek. Az iraki kurd vezetés gyakran emel szót amiatt, hogy nem kapnak elég segítséget a menekültek ellátásához