Törökországban lábadoznak a háború gyermekei

Törökországban gyógyulnak a háborúban végtagjaikat vesztett gyerekek.
Az országukban dúló polgárháborúban megsérült szíriai menekültek, köztük sok gyermek is, a Malatyában felállított konténerváros protézis- és rehabilitációs központjában készülnek fel arra, hogy visszatérjenek az életbe.
Itt állnak lábra a háború gyermekei
A konténerváros felelős vezetője, Nihat Yazıcıoğlu elmondta, hogy a szíriai polgárháborúban végtagjukat vesztett menekültek számára mintegy 2 hónappal ezelőtt állították fel a Miniszterelnöki Hivatal Katasztrófavédelmi Igazgatósága és az UNICEF együttműködésével a konténerváros protézis- és rehabilitációs központját.
A központban a gyermek páciensek elsőbbséget élveznek, így Törökország más menekülttáboraiból 208 családot költöztetnek át Malatyába. Mostanáig 20 család érkezett meg. A központban 24 személyt kezelnek, közülük eddig 11-en kaptak művégtagot.
„Azoknak, akik elvesztették a karjukat vagy a lábukat, protézist készítettünk. Jelenleg is folyik a rehabilitációjuk. Tovább folytatjuk a munkát, az összes többi táborból ide várjuk a gyerekeket. Arra is megtanítjuk az új protézissel élőket, hogy hogyan tudnak vele járni, vagy hogyan tudják használni az új karjukat.” - mondta Yazıcıoğlu.
Hozzátette, hogy lehetetlen elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor a végtagjaikat vesztett gyerekek a táborba érkeztek: „Kerekes székkel vagy a szüleik ölében jöttek, de most már a művégtagok segítségével mindegyikük képes járni. Ha önök is látták volna, hogy milyen állapotban voltak, amikor ideérkeztek, jobban megértenék azt a boldogságot, amit most az arcukon láthatnak.”
Aziz Abdulaziz protéziskészítő technikus elmondta, hogy az egyik fő céljuk az, hogy lelki támogatást nyújtsanak a végtagjaikat vesztett gyermekeknek, és biztassák őket: „A háborút átélt emberek lelkiállapota sokkal labilisabb. Szeretnénk új életet adni nekik, és remélem, hogy ez az élet jobb lesz, mint ami mögöttük van, és tiszta lappal tudnak kezdeni.”
Hozzátette, hogy a művégtagokat a páciens testsúlyát és csontszerkezetét figyelembe véve alakítják ki, először egy próbadarabot, és utána kapják meg a végleges protézist: „Az a célunk, hogy minél előbb lábra tudjanak állni, hogy ne kelljen börtönbe zárva érezni magukat, és ne szenvedjenek attól, hogy megbámulják őket. Ha valakinek hiányzik a keze vagy a lába, különösen, ha gyerek, azt az emberek mindjárt megbámulják. És az emberek tekintete sokszor minden másnál rosszabb. Ha mást nem tehetünk, legalább ne legyenek ezek a gyerekek a bámuló tekintetek céltáblái, és érezzék, hogy olyanok ők is, mint bárki más.”
Abdulaziz elmondta, hogy sok betegük akkor tud először mosolyogni, mikor megkapja új végtagját: „Ha egy beteget mosolyogni látunk, akkor úgy érezzük, győztünk.”
A rehabilitációs központban a betegek minden nap egy órás oktatáson vesznek részt, ahol a művégtag használatát tanulják.
Az egyik szíriai kisgyerek, a 12 éves Ahmed al-Kuradzsi a háború előtt Idlibben élt ötfős családjával. Egy napon, amikor az édesanyja a testvéreivel éppen Koránt olvasott, egy bomba zuhant a házukra. Az egész család meghalt, csak a kis Ahmed maradt életben, és ő is tőből elveszítette a jobb lábát.
Ahmed több operáción is átesett Törökországban, de most nagyon boldog, hogy megkapta műlábát: „Látom, hogy újra van a testemen egy láb! Olyan, mintha új testet kaptam volna. Megint fogok tudni járni! Mondjuk… úgy érzem, hogy teljesen elfelejtettem járni, de újra meg fogok tanulni, és új életet kezdhetek. Nagyon boldog vagyok” – magyarázta.
A másik Ahmed, a 6 éves Ahmed Al-Ahmar Aleppóban élt, szintén ötfős családjával. Egy reggel kiment az utcára játszani, amikor repülők hangját hallotta. A házukba már nem ért vissza… az utcát ért bombázásban elvesztette bal lábát.
A kisfiú elbeszélte, hogy nem nagyon emlékszik a történtekre, csak arra, hogy amikor egy aleppói kórházban kinyitotta a szemét, látta, hogy már nincs meg az egyik lába.
Mielőtt a kisfiú protézist kaphatna, még egy műtéten át kell esnie, mert a lábának csonkja üszkösödni kezdett. Mégis örömmel beszél arról, hogy újra lesz lába: „Megint biciklizni akarok majd! És járni, és futni akarok… mint régen.”