Macedóniában a belpolitikai válságra tett megoldási kísérletek jellemezték a múlt évet

A macedón belpolitikai válság a 2014-es választások után kezdődött, amikor az ellenzék választási csalással vádolta meg Nikola Gruevszki akkori miniszterelnököt és a mögötte álló jobboldali koalíciót. Ez éleződött tovább 2015 elején, miután a miniszterelnök államcsínnyel vádolta meg az ellenzéki Zoran Zaevet, a baloldali Macedóniai Szociáldemokrata Szövetség (SDSM) elnökét. Ezt követően Zaev közzétette Gruevszkinek és a kormány több magas rangú tisztségviselőjének illegálisan lehallgatott telefonbeszélgetéseit, amelyek a szociáldemokraták szerint azt bizonyítják, hogy a kormányzó jobboldali Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) az utóbbi években több választáson is csalt, és törvényellenesen hallgatta le több mint 20 ezer ember telefonját.
    A válságot uniós közvetítéssel, nemzetközi nyomásra lehetett kezelni. A négy legnagyobb párt megállapodott abban, hogy előrehozott választást tartanak, valamint a tíz éve hatalmon lévő Gruevszkinek is le kellett mondania.
    Gjorge Ivanov macedón államfő tavaly áprilisban - a válságot kezelendő - kegyelemben részesítette a lehallgatási botrány érintettjeit. Az elnöki döntéssel nem értettek egyet sem a kormánypártok, sem az ellenzék, a heves tiltakozások és nemzetközi nyomás hatására végül az államfő a döntést visszavonta.
    Az előrehozott választás időpontját előbb áprilisban, majd júniusban kellett elhalasztani, mert az ellenzék bojkottot jelentett be. Az SDSM szerint elavult volt a választói névjegyzék, és a sajtó sem tájékoztatott kiegyensúlyozottan. Miután augusztus végén megállapodtak abban, hogy ezek az akadályok elhárultak, decemberre tűzték ki a választások új időpontját.
    A voksolás azonban nem hozott megnyugvást, a politikai megosztottság továbbra is jól látható a két legnagyobb párt minimális szavazatkülönbségén: a jobbközép koalícióra alig valamivel több mint egy százalékkal voksoltak többen, mint a balközép opcióra, ami két mandátumnyi különbséget jelent a szkopjei parlamentben.
    A két oldalra szakadt politika és közélet rámutatott, hogy a problémák igen mélyen gyökereznek a társadalomban, és egyik politikus sem tud egyértelmű megoldási lehetőséget kínálni a gondokra. Mivel nem került pont a jobb- és a baloldal "harcának" a végére, így egyes elemzők azt sem tartják kizártnak, hogy az ellentétek ismét utcai tiltakozásokhoz és összeütközésekhez vezetnek, amire az utóbbi két évben több példa is akadt.
    A belpolitikai válságot tetőzi a nem csillapodó migránsválság is. A szkopjei kormány 2017. június 30-ig meghosszabbította a migráció miatti válsághelyzetet az ország déli határán. Az indoklás szerint a biztonsági szervek úgy vélik, továbbra is fennáll egy újabb, erőteljes migránshullám lehetősége, és ismét növekedhet a határra nehezedő nyomás.
    A nyugat-balkáni migrációs útvonalat hivatalosan márciusban lezárták, a bevándorlók azonban illegális útvonalakon keresztül továbbra is érkeznek a térség országaiba.
    Mindazonáltal éppen a migránsválság "mentheti meg" Macedóniát, illetve a több éve megrekedt európai integrációját. Az Európai Uniónak az illegális bevándorlók megállítását célzó intézkedéseiben kulcsszerep jut Macedóniának, egyes szakértők szerint ugyanis elsősorban az ország déli, Görögországgal közös határán állítható meg a leggyorsabban és leghatékonyabban a migránsok Európába áramlása. Ez azt jelenti, hogy Európa "déli védőbástyájaként" Szkopje hatékonyabban tud a jövőben tárgyalni Brüsszellel.
    Erre azért is szükség lehet, mert Görögország továbbra sem hajlandó támogatni a macedón csatlakozási folyamatot az ország neve körül kialakult vita miatt. Görögország északi részén található a Makedónia történelmi régió. Athén attól tart, hogy Szkopje a névhasonlóság miatt esetleg területi igényekkel lép fel vele szemben, ezért a jugoszláv utódállam nevének megváltozatását követeli, s amíg ez nem történik meg, nem járul hozzá Macedónia uniós csatlakozásához.

Forrás: MTI