Európa, a terrorizmus és a PKK

A sót nagyrészt fehérjetartalmú élelmiszerek tartósítására használják. És, mint tudjuk, a fontos proteinforrásként szolgáló hús és húsáruk szaga elviselhetetlen, ha megromlanak.

Amit ma szövetségesei és barátai Törökországtól kérnek, az pont olyan, mintha a só is szaglana.

Európa olyan kontinens, amelyet évszázadok óta belháborúk kínoznak, és amelynek nagy része Törökország szövetségese. Európában a belső harcok még nem szűntek meg, s minden adandó alkalommal felütik a fejüket. És ezt a harcot Európa csak a II. Világháború befejezésével tudta felfüggeszteni. Ha a II. Világháború 1945-ben valóban és teljes mértékben véget ért volna, a szovjet rezsim feloszlását hozó 90-es években nem kellett volna újabb népirtást megélnünk.

Ennek legutóbbi példája Jugoszlávia feloszlása idején történt. Az 1990-es évek elejétől a végéig az Európa Balkánon vívott távháborúja során a szerb terroristák bosnyák és albán civilek, gyermekek és idősek százezreit mészárolták le, nők ezreit erőszakolták meg, újabb lapot téve hozzá az emberiség sötét történelméhez.

Európa a lezajlott belháborúkat kirobbantó terrorcselekményekből tanulva meglehetősen érzékeny a terrorizmus témájában.

Például a 70-es években Németországban működő Rote Armee Fraktion-RAF terrorszervezet végrehajtott néhány terrorcselekményt, ezért a német kormány erőszakosan felszámolta. A Baader Meinhof bandaként is emlegetett terrorszervezet ellen a német parlament azonnal összeült, és rendkívül szigorú büntető törvényt hoztak, amit be is iktattak.

A Baader Meinhof terroristáit elfogták, és mindet törvény elé állították. A tárgyalások ideje alatt a német kormány közleménye szerint a terrorszervezet minden tagja öngyilkosságot követett el saját cellájában.

Azonban a csoport egyetlen életben maradt és 1994-ben szabadon engedett tagja, Irmgard Möller az újságíróknak elmondta, és bizonyítékokkal is alátámasztotta: a csoport egyetlen tagja sem követett el öngyilkosságot, hanem a német kormány végeztette ki őket. A német kormány törvénytelen kivégzései Európa, sőt, az egész szabadságpárti nyugati világ számára nyilvánvalók voltak.

Hasonlóképpen az egész világ tudta, hogy hogyan terrorizálta Franciaország a korzikaiak demokratikus módon szabadságukért folytatott küzdelmét. Az archívumokban megtalálható, hogy ugyanez a Franciaország népirtást hajtott végre a korzikaiak ellen, és megtiltotta nekik anyanyelvük használatát.

Azt, hogy Belgium mindenki szeme láttára kivégeztette Kongó megválasztott miniszterelnökét, Patrick Lulumbát, hogy az USA által támogatott Pinochet tábornok megölte Chile megválasztott miniszterelnökét, Salvador Allendét, nyugati barátaink és szövetségeseink „terrorellenes intézkedésként” értékelték.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy Olaszországban a Vörös Brigádok szervezet tagjait egyenként, bírósági tárgyalás nélkül végezték ki. Ugyanakkor azt az igazságot sem szabad elfelejteni, hogy a Vörös Brigádok egy gyilkos terrorszervezet volt. A terrorszervezet elrabolta és meggyilkolta Aldo Moro olasz miniszterelnököt. És az olasz kormány teljes joggal csapott le szigorúan erre a terrorszervezetre.

Nincs elég időnk arra, hogy előszámláljuk európai barátaink által a terrorizmus ellen elkövetett erőszakos cselekményeket.

Törökország sorsa a terrorellenes küzdelemben nem különbözik európai szövetségeseiétől. Az Európában az 1800-as években kezdődött terrorizmus Törökországban az 1960-as években kezdte felütni a fejét. És Törökország mintegy fél évszázada törvényes keretek között küzd a terrorizmus ellen.

A Török Köztársaság állama rendkívüli erőfeszítéseket mutat a terror megelőzésére és politikai életből való eltávolítására. Politikai pártokat alapításával tette lehetővé, hogy a véleményüket és javaslataikat parlamentáris keretek között, civilek és rendfenntartók meggyilkolása nélkül tudathassák. Azonban az alapított politikai párt továbbra is terrorcselekmények segítségével fejezte ki véleményét. Ennek a pártnak a képviselői a katonákat, rendőröket, civileket, nőket és gyermekeket gyilkoló terroristák temetésén vettek részt, és ezeket a terroristákat védelmezték.

A HDP párt képviselői saját autóikkal szállítottak terroristákat és fegyvereket a harci övezetekbe.

A gyermekeket gyilkoló, falvakat, nyájakat, erdőket felgyújtó terroristákat támogatták. A terroristák temetésén vettek részt, fegyveres harcra hívták fel az embereket. Azonban az emberek 90%-a nem hallgatott az uszításra, és nem tette magáévá ezt a  politikát.

A HDP vezetője, Selahattin Demirtaş 2015. október 6-8-án a városba bevonuló PKK-s terroristákkal közösen globális mészárlásra hívta fel a népet. És a kurdok által sűrűn lakott régióban Demirtaş támogatói és a PKK terroristái által végrehajtott támadásokban 54 ártatlan ember halt meg. A halottak között 14 éves gyerekek is voltak. A nép egyetlen bűne az volt, hogy nem hajtott fejet Selahattin Demirtaş és a PKK előtt. És a nép ezért a bátor kiállásáért életekkel fizetett.

Selahattin Demirtaş és a pártja többi tagja nem elégedett meg ennyi ember megölésével, hanem folyamatosan a PKK terrorszervezet terroristáival és vezetőivel találkoztak, amiről felvételeket is készítettek. Támogatták azt, hogy a terroristák felgyújtsák és lerombolják a városokat.

Ezért az ügyészség a törvény elé szólította Selahattin Demirtaşt és barátait, hogy megtudják, hogy a nyitva álló civil politika útja helyett miért a terrorizmus útját választották. Demirtaş és társai azonban dacoltak a török igazságszolgáltatással, és nem voltak hajlandók vallomást tenni.

A török igazságszolgáltatás pedig, a világ összes többi országában érvényben lévő törvényes normák szerint, megakadályozta terrortevékenységüket.

Az, hogy terrorizmus és a terrorszervezet tevékenységéért évszázadok óta számos emberi élettel fizető EU-tagországok és Törökország szövetségese és barátja, az USA a még meg sem született gyermekeket gyilkoló PKK-t támogatják, pontosan a török közmondásban foglaltakat testesíti meg: Európában nemcsak a hús, hanem a só is bűzlik.