A túlélésért küzdenek a palesztin gazdák

Az embargó alatt álló Gázában a palesztin gazdák nem mernek határközeli földjeikre menni, attól félve, hogy a palesztin katonák tüzet nyitnak rájuk.
Az izraeli határtól számított 300 méteres sávot a katonák tiltott területnek tartják, és mindenkire tüzelnek, ezért azok a gazdák, akinek földjei a határ közelében helyezkednek el, csak félve merik termésüket begyűjteni.
Beszine Nedzsar, aki a Han Yunus várostól keletre fekvő Huzaa térségében él, az AA hírügynökségnek elmondta, hogy az izraeli katonák fegyvereik csövét a szántóföldek felé fordítva várakoznak a drótkerítés mögött, s csak arra várnak, hogy tüzelhessenek a gazdákra. „Félve aratjuk a búzánkat és árpánkat. Minden pillanatban félünk, hogy az izraeli katonák tüzet nyitnak ránk. Ha lövéseket hallunk, futva vagy kúszva menekülünk a földekről” – mondta.

"Régen ünnep volt az aratás"
„Kora reggel a földekre sietünk, és összegyűjtjük a termést, ahogy tudjuk. Nem értjük, hogy miért céloznak ránk folyton az izraeli katonák. Civilek vagyunk, évtizedek óta műveljük ezeket a földeket, semmilyen veszélyt nem jelentünk számukra. Egészen 2000-ig az aratás ünnep volt számunkra. Akkoriban összegyűlt az egész család, énekelve mentünk a földekre, aratás után közösen ültünk asztalhoz. Mostanra a megszállók még ezt az örömöt is elvették tőlünk. Félve megyünk a földjeinkre” – tette hozzá Nedzsar.

"Nem fogom miattuk otthagyni a földjeimet"
Egy másik gazdálkodó, Mahmud Kaddih elmondta, hogy nagyon sok nehézségen ment át az izraeli katonák miatt.
„Hosszú évek óta szenvedjük el az üldöztetést, a házainkat lerombolják, földjeinket elkobozzák, megakadályozzák, hogy a szántóinkon dolgozzunk. De ha le is rombolják otthonainkat, mi újra felépítjük őket. Tudom, hogy nehéz így dolgozni a földeken, de nem fogom otthagyni a földjeimet, a termésemet csak azért, mert ők azt akarják. Hiszen végül is a földjeinkből élünk, más megélhetésünk nincsen” – mondta az elkeseredett gazda.