A török konyha kultúrája
A vidékről-vidékre változó ízek, evés-ivási szokások az ünnepeknek is új jelentést adnak. A török konyha változatos és gazdag ízei kedveznek az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás mellett a vegetáriánus ételeket választóknak is.
Amikor a török konyháról beszélünk, a Törökországban élő emberek táplálkozását, a fogyasztott ételeket, italokat, ezek elkészítését, a szükséges eszközöket, technikákat, az étkezés illemszabályait és a konyha környezetében előforduló minden szabályt és hiedelmet értünk alatta. A török konyha gazdagsága számos faktorhoz köthető.
A Közép-Ázsia és Anatólia földjén termő termények változatossága, a hosszú időn keresztül egymás mellett élő különböző kultúrák, a szeldzsuk és oszmán birodalmak palotáiban kifejlesztett új ízek is szerepet játszanak a török konyha kialakulásában.
Általában a gabonafélékből, különböző zöldségekből és valamennyi húsból készített szaftos ételek, a levesek, az olívaolajas saláták, a tésztafélék és a saját termesztésű fűszerek jellemzik a török konyhát, valamint a pekmez, joghurt, bulgur és hasonló egészséges anyagok használata.
A vidékről-vidékre változó ízek, evés-ivási szokások az ünnepeknek is új jelentést adnak. A török konyha változatos és gazdag ízei kedveznek az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás mellett a vegetáriánus ételeket választóknak is.
Étkezések, példák az ételekre és italokra
Az oszmán birodalom utolsó idejéig a napi két étkezés volt elterjedt: délelőtt és este. Manapság már a három – reggeli, ebéd, vacsora – étkezés terjedt el. Ehhez különösen vidéken hozzájön még a késői vacsora, amelyet különösen a hosszú téli estéken fogyasztanak. Ezen kívül említhetjük még az uzsonnát is, amelyet késő délután fogyasztanak, és különösen a jószomszédi kapcsolatok ápolásában fontos.
A napjainkban reggelinek nevezett étkezés fő ételei az olajbogyó, sajt, kenyér, lekvár és tojás. Italként túlnyomó többségében a teát választják. Az asztalra több fajta sajt, kolbász, paradicsom, uborka, paprika is kerülhet, ehhez jöhetnek még hozzá a tájegységenként változó különlegességek. Leves és tej, méz, pekmez különösen a hagyományos, falusi reggelizőasztalokra kerülhet.
Ebédre jellemzően az idénynek megfelelő főtt ételt, levest, salátát és hasonlókat fogyasztanak. Erre az étkezésre általában nem készítenek olyasmit, amihez sok időre vagy ügyességre van szükség. A teljes, többfogásos étkezés: leves, főétel, édesség inkább a vacsora sajátja.
A vacsora az az idő, amikor a földeken vagy máshol dolgozó családtagok hazatérnek, és közösen ülnek asztalhoz, ezért a vacsora bőségesebb és összetettebb étkezés.
A különösen a hosszú téli estéken szokásos egy további étkezés, a késői vacsora, amikor szárított gyümölcsöt, magvakat, gyümölcsöket és hasonló könnyebb ételeket fogyasztanak. Bár az utóbbi időkben a helyüket átvette a tea, a hagyományos innivalók, mint az erjesztett kölesből készült boza vagy a zúzott gyümölcsből készült tükenmez, az alma, aszalt szilva, diókolbász és az idénygyümölcsök továbbra is népszerűek.
