A Török Zenei Kultúra

Prof Dr Ali Uçannak a Török Zenei Kultúra című műve szerint, a Török Köztársaság kikiáltását követő években többszólamú zenei elméletről szóló könyvek jelentek meg. 1932-ben művelődési házakat hoztak létre. 1934-ben az Özsoy című első török operát alkalmazták színpadra. Életbe lépett a Nemzeti Zene és Színművészeti Akadémiáról szóló törvény. A Török Köztársaság kikiáltását követő években kezdtek kiadni népzenei gyűjtéseket, és közzétették a török kottákat. Az Ankarai Állami Konzervatóriumban a török népzenei archívumot alakították ki, a Török Klasszikus Zene kutatásaiért felelős bizottságot is hoztak létre.

Ahmet Say zeneszerző a Török Zenei Atlasz című könyvére hivatkozva 1938-ban a Katonai Harmonika Iskola létesült. 1942-ben zenei díjakat osztottak ki. A Hasanoğlani Művelődési Intézetben indítottak zenei képzést. 1944-ben Kemal İlerici zeneszerő és zenetudós a török zene hagyományos rendszere alapján létrehozta a harmonikus négyes rendszert. 1945-ben a Török Ötösökhöz csatlakozott Ahmet Adnan Saygun oktató, zeneíró, etnomusikológus, zenetudós és zeneszerző, akinek a Yunus Emre-oratóriumát Ankarában, Párizsban és New Yorkban alkalmazták színpadra. Különleges törvény született a rendkívüli zenei tehetséggel rendelkező gyermekek számára, hogy külföldön részesülhessenek zenei képzésben. Zenei könyveket és folyóiratokat kezdtek kiadni. A Katonai Múzeumhoz tartozó katonai zenekart hozták létre. Hivatalosan kezdett működni a Török Filharmonikus Társaság. Az általános iskolai zeneoktatási program lépett életbe. Az Isztambuli Kulturális és Művészeti Alapítvány kezdte el rendezni az Isztambuli Zenei Fesztivált. A mai napon Ankarában, Izmirben több városban nagy zenei fesztiválokat rendeznek. 1975-ben az Isztambuli Török Zenei Állami Konzervatórium és 1976-ban az İzmiri Égei Egyetem Képzőművészeti Kar Zenetudományi Tanszéke létesült.