Dísztárgyként is kelendő a hagyományos harik

A Törökország délkeleti részén fekvő Bitlis körzetéből származó hagyományos harik olyan papucs, amely a lábat télen melegen, nyáron hűvösen tartja. Az évszázadok óta hagyományos kézi technikával készített papucsok ma már dísztárgyként is keresettek.
Egy sor hagyományos kézműves módszerrel, tisztán természetes anyagokból készül ez a lábbeli, amelyet manapság nemcsak néptánc-csoportok viselnek, hanem újabban dísztárgyként is népszerű.
Haydar Yılmaz, aki még mindig ezeket a lábbeliket készíti Bitlisben, elmondta, hogy egyre kevesebben ismerik már a harik készítésének módját, lassan meghalnak azok a régi mesterek, akik ezzel foglalkoztak. A hagyományt leginkább a néptáncosok tartják életben, akik még ma is rendszeresen használják a harikot bemutatóik során.
Yılmaz elmondta, hogy a környéken ő az egyetlen mester, aki a harik készítésével foglalkozik, és ő már 17 éve űzi ezt a mesterséget, de úgy érzi, az ő művészete már kihalófélben van.
„Én vagyok az utolsó harik-készítő mester. Olyan művészet ez, amely már eltűnőben van. A harik Bitlis tartomány hagyományos viselete. Kenderből és kecskeszőrből készül. Ha a kender és a kecskeszőr vízzel érintkezik, megduzzad. Ezt követően már nem fog olyan könnyen átázni, mint más anyagok. Ha figyelembe vesszük, hogy felénk milyen kedvezőtlenek az időjárási körülmények, és milyen sokat esik a hó, akkor megérthetjük, hogy miért pont ezt a lábbelit használták a helybéliek” – beszélt a mester az általa készített hagyományos harikról. Azt is hozzátette, hogy a jó harik készítése nem egyszerű és nem is gyors munka: egy pár elkészítéséhez legalább 5 napra van szükség.
„Egyetlen művelethez sem használunk gépeket. A harik tejesen kézzel készül, és 12 lépésben, 12 részművelet során éri el végleges formáját: a cérna elkészítése, a felsőrész elkészítése, a belső varrás, az oldalvarrás, a felsőrész felvarrása, a hagyományos minta hímzése és az összes többi művelet hagyományos kézimunka. Minden egyes részműveletet kézzel végzet” – magyarázta mestersége fogásait lépésről lépésre.
Yılmaz mester azt is elmondta, hogy ma már nemigen van igény a harik mindennapi használatára, általában néptánc-csoportok rendelik meg, mert a hagyományos népviselet részét képezi. Ezen kívül az utóbbi időben egyre többen vannak, akik dísztárgykén vásárolják meg a harikot – a hagyományos kézimunkával készült, szépen kidolgozott harik bármelyik otthon méltó dísze lehet.