Hogy mit is jelent nekem Isztambul?

    Én, szakmámat tekintve történelem és földrajz szakos pedagógus vagyok. Párom magyar nyelv és irodalom szakos pedagógus. Számomra Isztambul nem csupán egy város, hanem a keleti „Új Róma” ahogyan annak idején is nevezték. A kultúra; a birodalmi nagyság és a különböző vallások, kultúrák változatos egyvelege. Történelem szakosként képzeletemben megjelenik az ókori Byzantion, majd Constantin városa és azt körülvevő Theodosius fal amit csak 1204-ben tudtak bevenni a keresztes lovagok, tehát 800 éven keresztül megvédte a várost. Képzeletemben Justinianus is felvillan amint „legyőzi Salamont” és felépítteti a kor legszebb építményét, a Hagia      Sophia-t . Lelki szemeim előtt megviláglik a szultánok évszázados pompája majd az ankarai csata szégyene amit sikerrel hevertek ki török rokonaink. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Oszmán utódai elfoglalják a Nyugat-római Birodalom ékkövét - Isztambult - 1453-ban. A magyar-török együttműködés ékes példája ez a csata, hisz magyar ágyúk segítségével sikerült bevenni ezt a csodás várost.

    A szultáni kor letűnésével Kemal Atatürk képe jut eszembe, aki a középkori ideákat megváltoztatja, és bevezeti Törökországot a modern kor világába. Egy olyan korban játszódik ez a történet, ami sem nekünk magyaroknak, sem a török testvéreinknek nem a területi gyarapodás, hanem a sajnálatos országvesztés jut osztályrészül. Velünk ellentétben azonban a törökök nem nyugodtak bele területük elvesztésébe és fegyvert is ragadtak igazukért. Minden igaz török akinek volt igazságérzete, nem hagyhatta hogy az újonnan Törökországra átkeresztelt Oszmán Birodalom kiszoruljon európai területeiről, hisz Törökország és Isztambul ugyanannyira európai mint London, Párizs esetleg Budapest. Sőt, még jobban az európai kultúrkör és történelem része eme város, mint az előbb felsorolt fővárosok.
    De nem csak a történelem jut eszembe az „Isztambul” szó hallatán, hanem a képzeletemben lejátszódó hangulatos utcák és terek, a kereskedők és vásárlók zsivaja, a hangulatos kávézók és az iszlám mecsetek és minaretek bája. A müezzinek imára szólító kiáltása ami betölti a teret. A Márvány tenger és a tengerszorosok ami nem elválasztja, hanem összeköti a két kontinenst és a várost.
     Zárom soraim, köszönöm hogy elolvasták levelem. Reméljük, hogy a közeljövőben már a magyar és más UNIO-s állampolgárok már útlevél nélkül látogathatnak az Önök csodálatos Anatóliájába és a török állampolgárok is így utazhatnak Európa-szerte. Külön öröm számomra történelem szakosként, hogy népemet rokonként tartják számon. Sajnos Magyarországon nem él ez a felfogás. Talán – sőt én biztosra veszem – hogy Nagy Szulejmán sem támadta volna meg Magyarországot, ha mi nem makacskodunk és börtönözzük be a Szulejmán által küldött török követet aki baráti jobbot szeretett volna nyújtani 1520-ban.

Erki Péter