Heti kommentárunk 38/ Az orosz katonai aggresszió első hatása

A várakozásoknak megfelelően a NATO észlelte az Oroszország által Ukrajna ellen indított katonai aggresszió első hatását. A hidegháború utáni bővítési politikával összefüggésben a Szovjetunió összeomlása után függetlenné vált országokat magába foglaló NATO az ukrajnai háborúval új lépést tett e politika folytatása érdekében. Moszkva, amely Ukrajna NATO-csatlakozási folyamatára hivatkozva próbálta igazolni ukrajnai katonai aggresszióját, most új kihívással néz szembe Finnország és Svédország csatlakozási kérelme miatt. Ezúttal azonban a NATO bővítése minden eddiginél fontosabbá vált.

Mondható, hogy ennek két fő oka van. Az első az, hogyan reagál Oroszország, ha Svédország és Finnország csatlakozna a NATO-hoz. Ha Oroszország fenyegetésnek tekintené mindkét ország NATO-csatlakozását, és megpróbálna új katonai lépést tenni, akkor a háború nem korlátozódna Ukrajnára. Ha Oroszország továbbra sem reagálna, és a NATO zökkenőmentesen venné fel Svédországot és Finnországot a tagjai közé, Oroszországot teljes mértékben a NATO venné körül a határán. Mindkét esetben Oroszországnak kellene katonai jelenlétét erősítenie a balti térségben, mivel ez a két ország a NATO tagjává válna. 

A második fontos kérdés az, hogy Törökország, az egyik legbefolyásosabb tag, ellenzi Svédország és Finnország felvételét. Míg a szóban forgó politika egyrészt azzal a kockázattal jár, hogy megzavarja az ukrajnai háborúval új szolidaritási folyamatba lépett szövetség harmóniáját, másrészt új problémát okozhat Törökország és a NATO között. Ankarának alapos okai vannak arra, hogy kifogásolja a két ország csatlakozási folyamatát. 

Mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy Törökország üdvözölte a NATO új bővítési lépését. Ezért nem ellenzi túlságosan Finnország csatlakozását. Azonban különösen Svédország és a PKK kapcsolata miatt Ankara óvatosabb politikát folytat ezzel az országgal kapcsolatban. Mivel Svédország lehetővé teszi a PKK számára, hogy szabadon tevékenykedjen a saját területén, és gazdasági segítséget nyújt, beleértve a fegyvereket is, a PYD-nek Szíriában. Svédország kiemelkedik azon országok közül, ahol a PKK a legaktívabb Európában. A PKK a következő tevékenységeket folytatja Svédországban; számos illegális tevékenység, beleértve az úgynevezett civil társadalmi tevékenységeket, a pénzmosást, a toborzást és a Törökország elleni lobbitevékenységet. Svédország Törökország-ellenes politikája sem korlátozódik a PKK-ra. Ugyanakkor befogadja a FETÖ tagjait is, akik állnak a július 15-i puccskísérlet mögött. 

Svédország álláspontja miatt Ankara óvatos a NATO-csatlakozásával kapcsolatban, és azzal érvel, hogy Törökország nem támogatja egy olyan ország tagságát, amelynek nincsenek biztonsági aggályai. Ennél nincs természetesebb, hogy Törökország, amelynek geopolitikai jelentősége növekedett az ukrajnai háborúval, a NATO-ban elfoglalt pozíciójából erőt merítve arra kéri Svédországot, hogy változtassa meg álláspontját ebben a kérdésben. Azt azonban még várni kell, hogy Törökország álláspontja újabb repedést okoz-e a NATO-ban.