Heti kommentárunk 24/ Törökország Ukrajna-politikája

Négy paraméter határozza meg Törökország ukrajnai válsággal kapcsolatos politikáját. Az első paraméter Törökország baráti kapcsolatai Ukrajnával. Ankara és Kijev hosszú ideje stratégiai kapcsolatban áll egymással. Politikai, biztonsági és gazdasági kapcsolatai mellett a védelmi iparban igazán jók a kapcsolatok. Ukrajna Törökország egyik legnagyobb kereskedelmi partnere: a kétoldalú kereskedelem értéke meghaladta a 7,4 milliárd dollárt a közelmúltban.

Tavaly több mint 2 millió ukrán látogatott Törökországba. Törökország hatékony pilóta nélküli légi járműveket adott el Ukrajnának, amelyek szolgálják Ukrajna elrettentő erejének növelését mindenféle külföldi fenyegetéssel szemben. A két ország közös projektbe kezdett egyes stratégiai fegyverek motorjának fejlesztésére, ami kritikus kérdés Törökország számára.

A második paraméter, amely Törökország helyzetét alakítja az ukrajnai válságban, az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok. Törökország ágazati politikát követ Oroszországgal szemben. Abban az időben, amikor Törökországot több nyugati ország marginalizálja, Ankara kapcsolatai Moszkvával bizonyos kérdésekben különösen fontosak. A szíriai és a líbiai válsággal kapcsolatban ellentét van Oroszország és Törökország között, de Törökország soha nem engedte, hogy ezek a problémák mélyen befolyásolják a kapcsolatokat.

Egyrészt Törökország és Oroszország megállapodást írt alá, amelynek értelmében Oroszország atomreaktort épít Törökországban. Másrészt, Törökország Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert vásárolt Oroszországtól, amikor a nyugati országok nem voltak hajlandók hatékony védelmi rendszert eladni Ankarának, az nagyon kemény reakciót váltott ki az Egyesült Államokban.  Emellett Oroszország Törökország egyik legnagyobb gazdasági partnere. Törökország legalábbis az egyik legnagyobb orosz gázvásárló, és az egyik legkiemeltebb turisztikai célpont az oroszok körében. Törökország egyik legfontosabb prioritása az ukrajnai válságban, hogy ne marginalizálja Oroszországot, és tartsa nyitva a párbeszéd csatornáit.

Harmadik paraméter pedig a NATO-szövetség. Amennyiben a NATO közvetlenül beavatkozik az ukrajnai válságba, a NATO-szövetséges Törökországnak állást kell foglalnia az orosz invázióval szemben. A valamelyik oldal melletti állásfoglalásnak súlyos következményei lehetnek több NATO-tagoszágnak, például Németország, Törökország. Másszóval, egyes NATO-tagországok, például Lengyelország és a balti államok sebezhetőbbek az orosz fenyegetésekkel szemben, míg mások, például Németország és Törökország kölcsönösen függő kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal. Jóllehet az első csoport azt kéri a NATO-tól, hogy tegyen intézkedéseket Oroszországgal szemben, a második csoport inkább a diplomáciai megoldást keresi.

A negyedik paraméter a krími tatárok, a Krím-félsziget őslakos török ​​népének helyzete. Törökország nem akarja, hogy a krími tatárok, akik megszenvedték az orosz annektálást, jobban szenvedjenek a konfliktustól. A török ​​hatóságok tisztában vannak azzal, hogy a két állam közötti háború esetén az első áldozatok a krími tatárok lesznek, ezért támogatja Ukrajna téziseit a krími kérdésről.

Összefoglalva, a meghatározott paramétereket szem előtt tartva Törökország semleges politikát folytat és közvetítő szerepet tölt be. Törökország kölcsönösen függő kapcsolatokat ápol Ukrajnával és Oroszországgal, azért nem akarja, hogy a válság egy nagyszabású regionális háborúvá váljon. Annak kapcsán a török ​​hatóságok eltökéltek az irányba, hogy továbbra is dolgozzanak a válság békés megoldásán.