Heti Kommentárunk (6)

Ha a hidegháború véget értével az ENSZ központibb helyet foglalt volna el a globális vezetési rendszerben, a nemzetközi rendszer változásában nem történt volna párhuzamos változás.

A SETA / Biztonsági Kutatások igazgatója, Prof. Dr. Murat Yeşiltaş elemzését osztjuk meg a témában.

Az egypólusú USA-központú rendszerben az ENSZ ahelyett, hogy stratégiai szervezet lett volna, taktikai „apparátussá” vált. Még ha élen jár is a humanitárius erőfeszítések témájában, hatástalan maradt a Balkánon a szerb geopolitikai támadásokkal vagy az afrikai etnikai tisztogatásokkal szemben. 8000 bosnyák muszlim vált a holland ENSZ-megfigyelők területén etnikai tisztogatás áldozatává, ami rámutatott, hogy milyen válságban van az ENSZ. Az, hogy Koszovóban az ENSZ helyett a NATO avatkozott be, hogy a nagyobb vérfürdőt megakadályozza, szintén az ENSZ vétórendszerének haszontalanságát mutatta.

A hidegháború után zajló globális geopolitikai, politikai, gazdasági és társadalmi töréseket okozó globális vezetési válság jobban feltárta az ENSZ „hibáit” is. Ma pedig az ENSZ olyan súlyos válsággal néz szembe, mint még soha. Az ENSZ létrehozásának filozófiájához közvetlen kihívást intéző válság megkérdőjelezi a szervezet legitimitását.

A legitimitási válság forrása az, hogy az ENSZ a több tucat geopolitikai változás ellenére továbbra is egy 5 szereplős felépítést képvisel. A globális rendszer a hidegháború után átfogó változáson megy át, s lehetetlennek tűnik fenntartani a helyzetet, hogy ebben a változásban 5 országnak legyen szava. A sokpólusú és sokközpontú nemzetközi rendszert olyan felemelkedő erők alakítják, melyek nem akarják saját sorsukat 5 ország kezébe helyezni. Ez azt mutatja, hogy az ENSZ jelenlegi geopolitikája egyáltalán nem tükrözi az aktuális erőegyensúlyt. Emellett az ENSZ súlyos képviseleti válságon megy át. Távol áll a multikulturalizmustól, a nyugat-központúság jellemzi. A hatékonysági probléma is lehetetlenné teszi, hogy az ENSZ jelenlegi állapotában működjön tovább. A nemzetközi válságok idején óvintézkedést nem tevő, a válságok elmélyülését meg nem akadályozó, az eredményeket saját közvetlen érdekeiért feláldozó ENSZ-ről beszélünk. Az átláthatóság tovább növeli az ENSZ legitimitási problémáját. A döntéshozás módja, a döntések és a válságok természete közötti ellentmondás is azt mutatja, hogy az ENSZ megszűnt átlátható szervezet lenni. Mivel egy ilyen szervezetnek nagyon nehéz az egyensúlyt fenntartani a globális rendszerben, úgy az államok a saját megoldásaikat létrehozó mechanizmusokat kezdenek kiépíteni.

A globális rendszer különösen a koronavírus-járvány rendült meg mélyen, ami arra utal, hogy a hidegháború óta most egy újabb, a nemzetközi politika jellegét átfogóan érintő változás előtt állunk. Ez a változás nemcsak az erőegyensúly átrendeződését, hanem az erőközpontok nyugatról keletre való tolódását is jelenti. A nyugat geopolitikai felsőbbrendűségét jelentő 200 éves korszak a kelet geopolitikai egyenlítésével egy új geopolitikai kor születését hozhatja magával. Az erőmegoszlás és a geopolitikai rend gyökeres változáson megy át, de az előző korokkal ellentétben egy meglehetősen hibrid globális rendszer jön létre, ami mindennél fontosabbá és sürgősebbé teszi az ENSZ megreformálását.

Ha nem képes a globális erőegyensúlyt figyelembe venni és a globális kérdésekre időben hatékony és igazságos választ adni, az ENSZ legitimitási válsága tovább fog mélyülni. Ez a válság alternatív normákat hozhat létre a nemzetközi jogi rendben, és párhuzamos jogi univerzumok kialakulásához vezethet. Jelenleg az alternatív térségi formációk politikai, gazdasági és biztonsági tengelyében hozott döntések már azt mutatják: az nesz-központú normák helyét kezdik átvenni az alternatív térségi szervezetek által kialakított normák, amik az ENSZ teljes megsemmisülését vagy befolyásvesztését okozhatják.