Franciaország: A politika megszűnik remény lenni?

A nyugati országokban egyre csökken az érdeklődés a politika iránt. A hagyományos politikai pártok balközép és jobbközép beállítottságukkal egyre inkább értelmüket vesztik. Felemelkedőben a rasszista pártok. Az új és gyökértelen szervezetek gyorsan viszonzásra találnak a választóknál. A 2017-es választásokon Macront párt nélkül, egy mozgalom (En Marche! – Előre!) által választották Franciaország államfőjének. Megérthetjük, hogy a francia választók menete nem áll meg itt. A sárgamellényesek mozgalmával folytatódik.

Eheti cikkemben a Franciaországból a nyugati országokra átterjedő, a politika iránt egyre csökkenő érdeklődést s az ebből fakadó válságokat, kockázatokat és fenyegetéseket értékelem.

A nyugaton a politika nem remény többé?

Az európai választások részvételi aránya egyértelműen mutatja: egyre csökken az érdeklődés a politika iránt. Az Európai Parlamenti választásokon a részvételi arány az 1979-es 65%-ról mára 40%-ra csökkent. A francia átlagok kicsit kisebb arányban ugyanezt mutatják.

Franciaországban a 2017-es elnökválasztás részvételi aránya 65% volt. Ez 1969 ota a legalacsonyabb részvételi arány a köztársasági elnökválasztásokon. Az első körben az Előre- mozgalom vezetője, Emmanuel Macron a szavazatok 23%-át szerezte meg a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen csak 2%-kal maradt el, 21%-ot szerzett. A második fordulóban kettejük közül 65%-os részvételi aránnyal Macront választották meg, 66%-kal, a szélsőjobboldali Le Pen 43%-ot kapott.

A törökországi 2018-as elnökválasztáson a részvételi arány meghaladta a 87%-ot. Az, hogy a részvételi arány ilyen magas, azt mutatja, hogy a tömegek bíznak a politikában és a politikai pártokban.

A politika iránti érdektelenség okai

Nyugaton a részvételi arány csökkenését egyes politikatudósok a jólét növekedésével magyarázzák. Ez a magyarázat bizonyos mértékben egyértelmű. A jólét növekedése csökkentheti a részvételt a politikában és a politika iránti elvárásokat. De általában a nyugat és különösen Franciaország helyzete nem magyarázható a jólétének növekedésével. Tudjuk, hogy a nyugati országok nem váltak a globalizáció nyerteseivé, ezért ellene fordultak, s gazdaságuk egyre szűkül. Az, hogy a rasszista pártok egyre több szavazatot kapnak, s egyre több az utcai tüntetés, szintén azt mutatja, hogy helyzet nem magyarázható a jólét növekedésével.

Másrészt a választások iránti érdeklődés csökkenését okozhatja a politikában való részvétel útjainak elkülönülése is. Nő a civil és szakmai szervezetek száma, a választók az új kommunikációs technológiák, a közösségi média segítségével várakozás nélkül, gyorsabban közzétehetik üzeneteiket. De ez a helyzet nem változtatja meg azt a tényt, hogy a politikai kormányokat még mindig a választásokon választják meg, s nem csökkenti az alacsony részvételi arány kockázatait.

A politika iránti érdeklődésvesztés okai közé sorolhatjuk még, hogy a széles társadalmi rétegek döntéseinek nem adnak prioritást. Nem reménykednek a fokozódó gazdasági problémák hosszú távú megoldásában, a növekvő rasszizmus miatt az eltérő életmódok tere napról napra csökken, s egyre több politikust vádolnak korrupcióval.

Elvtelenné váló politika: a kivégzés hetén szentesített Szíszi

A politika iránti érdeklődésvesztés okai közé tartozik kétségkívül az elvtelen, szabálytalan és hiteltelen politika is. A külpolitikát tekintve, az Európai Unió ás tagországai gyakran beszélnek mások hiányosságairól a demokrácia és emberi jogok terén. Pedig éppen ezek az országok pont azon a héten, amikor 9, még épp csak élete kezdetén álló fiatalt kivégeztek Egyiptomban, nem haboztak részt venni a puccsista Szíszi tábornok által rendezett Európai Unió – Arab csúcstalálkozón. Ezek a vezetők egy szóval sem bírálták Szíszi politikáját. Akkor pedig az ez és tagországai milyen bírálatait tekinthetnénk hitelesnek? A választók miféle elvet, reményt vagy hitelességet várhatnak az effajta külpolitikától?

Franciaország szempontjából nézve, egyrészt az idegenellenesség, iszlamofóbia és antiszemitizmus miatta a szabadság tere egyre csökken, másrészt antiszemitizmusnak bélyegzik a legalapvetőbb szólásszabadságot, s a cionizmust kritizálókat büntetéssel fenyegetik, ami még tovább korlátozza a szabadságot.

Ha a politika megszűnik remény lenni…

Franciaországban Macron azzal jutott hatalomra, hogy a meglévő jobb- és balközép pártok értelmüket vesztették. Ugyanezt a hagyományt folytatja a sárgamellényesek mozgalma. Ennek a cikknek nem az a témája sárgamellényesek mostanáig több mint 10 halálos áldozattal, több ezer sebesülttel és letartóztatottal járó eseményei leszállóban vannak-e. az is, hogy politikai mozgalommá válnak-e. De az, hogy egyre kevésbé a szavazófülkékben politizálnak, s nő az érdeklődés az utcai mozgalmak iránt azt mutatja: a politikai pártok nagyon súlyos válságban vannak. Általában Európa, és különösen Franciaország politikája súlyos bizonytalansággal és bizalmatlansággal néz szembe. Egyre csökken a politikába vetett bizalom. Ez a bizonytalan helyzet fenyegetést jelent Európa, s vele együtt az egész világ jövőjére nézve. Az Európa politikai válságának tekinthető helyzet beláthatatlan következményekkel járhat.

A rasszista párok egyre emelkedő szavazatai és szavazáson kívüli próbálkozásai a demokrácia jövőjének szempontjából is súlyos kockázatot jelentenek. Mint a francia példa is mutatja, egy rasszista párt bejuthat a választások második fordulójába. A választók a második fordulóban összefoghatnak ezen pártok ellen. De a jobb- és balközép pártok fokozódó súlytalanodása egyre csökkenti az esélyt, hogy a rasszista pártokat megállítsák.

Ha a francia illetékesek újra a remény és jelentés eszközévé akarják tenni a politikát a társadalom számára, fel kell hagyniuk az imperializmus azon örökségével, hogy folyton másokat bírálnak, s minél előbb a saját társadalmukra kell figyelniük. Ha a francia társadalom teljesen elveszíti a reményt, hogy legitim és törvényes politikával érjen el változást, Franciaországra egy rengeteg ember halálát is okozható, a jelenlegi intézmények a földdel egyenlővé tehető, félelmetes új „Felvilágosodás” vár.