Globális Perspektíva (39)

Az emberiség családjaként közösen osztozunk bolygónkon. A különböző életmódot folytató, de egyazon időben élő közösségeknek számos közös pontja van. Ha globális katasztrófával nézünk szembe, bármilyen nyelvűek, vallásúak és nemzetiségűek legyünk is, az emberiség nagy családjával együtt ránk is hatással van. Az azonos korban egymáshoz közel vagy éppen távol élő emberek, tudás, kultúra, életmód kölcsönösen befolyásolják egymást. Feltehetjük a kérdést, hogy ez a befolyás a korábbi korokban vagy napjainkban erősebb-e.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése a témában...

A oktatásról próbálok szólni. Nemcsak saját országunkban, távoli helyeken is az oktatásnak hatalmas potenciálja van abban, hogy az emberek életét megváltoztassa. A rossz nevelést kapott emberek olyanok, mint egy időzített bomba, s bármikor megfoszthatnak minket szeretteinktől vagy akár életünktől. Teljesen ismeretlen, jó nevelést kapott emberek pedig megkönnyíthetik vagy akár vissza is adhatják életünket.

Vagyis az oktatás globális jelenség, minden ország számára rendkívül fontos és nagy befolyással bír. Ha egy országban jó vagy rossz az oktatás, az a többi országot is kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolja.

Mi a globális helyzet az oktatás területén?

Kétségtelen, hogy vannak nagyon jó területek. De ebben az írásban a kedvezőtlen vonásokra szeretném a figyelmet felhívni.

Ha a nyugatot nézzük, ha az Egyesült Államokat nézzük, ahol kétszer annyi iskolai gyilkosság fordul elő, mint a világ többi részén, az iskolák lassan laktanyákká változnak. Kicsi gyermekeket, fiatalok ölnek meg, többnyire saját osztálytársaik. Egész kis gyerekek találkoznak a szexualitással, itallal, kábítószerrel, a családok felbomlottak, rengeteg utcagyerek, elfeledett idősek…

S a helyzet keleten sem más. Még ha a bűnözés nem is olyan magas arányú, mint a nyugaton, egyéniség nélküli, az életre fel nem készített, nem szabad gondolkodásra, hanem csak memorizálásra nevelt fiatalok kerülnek ki az oktatási rendszerből…

Az Iszlám világban az Aliya Izzetbegovic által az egymástól való elszakadás mellett említett másik legfontosabb probléma az oktatás.

Mivel egy ország jó oktatási rendszere van annak hiánya alapjaiban befolyásolja az egész országot, lakói bármilyen ideológiához, hithez, valláshoz vagy nemzetiséghez tartoznak is, egyet kell érteniük abban, hogy milyen emberi profillal szeretnének rendelkezni. Ellenkező esetben mind veszélyben vannak. Egy élhetőbb, nyugodt, jólétben élő világ érdekében az oktatásnak általános alapelvek szükségesek. Ezeket az alapelveket úgy találhatjuk meg, ha az oktatás célját próbáljuk megtudni.

Az oktatás céljának annak kell lennie, hogy az egyént az életre felkészítse. Az, hogy milyen oktatást akarunk, attól függ, hogyan nézzük az életet, milyen az életfilozófiánk. Oktatási filozófiánk az életfilozófiánk kiterjesztése. Ha egy kevesebb igazságtalansággal és rosszal rendelkező, a különbségeket tiszteletben tartó, erényesebb emberek lakta, élhetőbb világ a prioritásunk, az oktatásnak is ilyen tulajdonságokkal kell bírnia. Az oktatás nemcsak az iskolát vagy a modern oktatást jelenti. Ezért az iskola nem az oktatási célok elérésének egyetlen, hanem csak az egyik eszköze.

Az életért közösen aggódó, fentebb kifejezett általános célokban osztozó emberiség családjának lehet olyan oktatási rendszere, amely megőrzi különbségeinket s mindenki javára szolgál. Mik ennek az általános alapelvei?

1) Az igazságosság tudatát biztosító oktatási rendszer

Bármely korban élünk is, legyen az hagyományos, modern, posztmodern vagy olyan a jövőben, amit még nem ismerünk, bárhogy is határozzuk meg saját magunkat, az oktatásnak először is az igazságosság érzését kell az embernek nyújtania. Omár kalifa szavaival élve „az igazságosság az uralom (rend, rendszer, állam) alapja”. Kant szerint „ha megszűnik az igazságosság, nem marad semmi, ami értéket adna az emberi életnek”. Első az igazságosság, utána lehet megalapozni a szabadságot és egyenlőséget. Természetesen az emberiség nem ugyanazt gondolja arról, hogy mi az igazságosság, mi igazságtalanság és mi nem az. De az igazságosság alapjai többé-kevésbé egyértelműek. Minden vallásban, hitben ideológiában többé-kevésbé egyetértés van annak kapcsán, hogy nem szabad embert ölni, lopni, hogy törvényes módon kell megélni, s nem szabad rosszul bánni másokkal. Ennek keretében az általános iskolában, középiskolában, egyetemen, vagyis az oktatás minden szintjén elsősorban azt kell átadni a diákoknak, hogy dolgozzanak, tegyenek szert törvényes jövedelemre, s ne jogtalanul gazdagodjanak meg. Az igazságosságot leginkább az ellentétével, az igazságtalansággal összevetve érthetjük meg. Gondolkodjunk el azon, mi lennem, ha mindenki munka nélkül, a szabályokat felrúgva akarna eredményt elérni. El tudnánk-e viselni a kibontakozó káoszt?

Az oktatás során kimaradt tudás, tapasztalat később pótolható. De az oktatási folyamat során az igazságosság terén bekövetkezett hibák (az az elképzelés, hogy szerezhet valamit anélkül, hogy kiérdemelte volna) soha nem javíthatók ki.

Az igazságosság érzetét az oktatás során nem tudással, sokkal inkább az oktatási rendszerrel és az oktatók viselkedésével lehet átadni. Vagyis az igazságosságot nem tudásszinten, hanem érzés, viselkedés és hit szintjén kell magunkévá tenni. A felmerülő problémákatúgy lehet elkerülni, ha tudatosan tartózkodunk az igazságtalanságtól, zsarnokságtól és jogsértéstől.

2) Az embert a jó feltételezésére, pozitív nézőpontra nevelő oktatási rendszer

Az oktatási rendszernek jószívű, jólelkű, az életre pozitív nézőponttal tekintő embereket kell nevelnie. Olyan fiatalokat látok, akik hiába járnak még életük hajnalán, mindenre rosszat feltételezve tekintenek, nem a megoldást, hanem a megoldhatatlanságot tekintik normának, reményvesztettek és bizalmatlanok mindenki iránt. Hogyan élhető le így egy élet? Milyen szépet, jót lehet felépíteni ilyen negatív nézőponttal? Kétségtelen, hogy minden kultúrában másképp gondolják azt, hogy mi a szép és jó, s ki a jó ember. De egy olyan világban, ahol nagyon is sok okunk van pesszimistának lenni, a legfontosabb cél a jó emberek nevelése. A legalapvetőbb feltétele annak, hogy az ember saját magával, környezetével és másokkal békében élhessen az, hogy pozitívan tekintsen az életre, s szíve mélyéből higgyen abban, hogy az ember alapvető természetét tekintve jó, és jól kell viselkednie.

Az igazságosság és a jó előfeltétele, hogy pozitívan tekintsünk az életre, és a jót feltételezzük.

A jövő héten folytatjuk.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzését mutattuk be a témában...

A oktatásról próbálok szólni. Nemcsak saját országunkban, távoli helyeken is az oktatásnak hatalmas potenciálja van abban, hogy az emberek életét megváltoztassa. A rossz nevelést kapott emberek olyanok, mint egy időzített bomba, s bármikor megfoszthatnak minket szeretteinktől vagy akár életünktől. Teljesen ismeretlen, jó nevelést kapott emberek pedig megkönnyíthetik vagy akár vissza is adhatják életünket.

Vagyis az oktatás globális jelenség, minden ország számára rendkívül fontos és nagy befolyással bír. Ha egy országban jó vagy rossz az oktatás, az a többi országot is kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolja.

Mi a globális helyzet az oktatás területén?

Kétségtelen, hogy vannak nagyon jó területek. De ebben az írásban a kedvezőtlen vonásokra szeretném a figyelmet felhívni.

Ha a nyugatot nézzük, ha az Egyesült Államokat nézzük, ahol kétszer annyi iskolai gyilkosság fordul elő, mint a világ többi részén, az iskolák lassan laktanyákká változnak. Kicsi gyermekeket, fiatalok ölnek meg, többnyire saját osztálytársaik. Egész kis gyerekek találkoznak a szexualitással, itallal, kábítószerrel, a családok felbomlottak, rengeteg utcagyerek, elfeledett idősek…

S a helyzet keleten sem más. Még ha a bűnözés nem is olyan magas arányú, mint a nyugaton, egyéniség nélküli, az életre fel nem készített, nem szabad gondolkodásra, hanem csak memorizálásra nevelt fiatalok kerülnek ki az oktatási rendszerből…

Az Iszlám világban az Aliya Izzetbegovic által az egymástól való elszakadás mellett említett másik legfontosabb probléma az oktatás.

Mivel egy ország jó oktatási rendszere van annak hiánya alapjaiban befolyásolja az egész országot, lakói bármilyen ideológiához, hithez, valláshoz vagy nemzetiséghez tartoznak is, egyet kell érteniük abban, hogy milyen emberi profillal szeretnének rendelkezni. Ellenkező esetben mind veszélyben vannak. Egy élhetőbb, nyugodt, jólétben élő világ érdekében az oktatásnak általános alapelvek szükségesek. Ezeket az alapelveket úgy találhatjuk meg, ha az oktatás célját próbáljuk megtudni.

Az oktatás céljának annak kell lennie, hogy az egyént az életre felkészítse. Az, hogy milyen oktatást akarunk, attól függ, hogyan nézzük az életet, milyen az életfilozófiánk. Oktatási filozófiánk az életfilozófiánk kiterjesztése. Ha egy kevesebb igazságtalansággal és rosszal rendelkező, a különbségeket tiszteletben tartó, erényesebb emberek lakta, élhetőbb világ a prioritásunk, az oktatásnak is ilyen tulajdonságokkal kell bírnia. Az oktatás nemcsak az iskolát vagy a modern oktatást jelenti. Ezért az iskola nem az oktatási célok elérésének egyetlen, hanem csak az egyik eszköze.

Az életért közösen aggódó, fentebb kifejezett általános célokban osztozó emberiség családjának lehet olyan oktatási rendszere, amely megőrzi különbségeinket s mindenki javára szolgál. Mik ennek az általános alapelvei?

1) Az igazságosság tudatát biztosító oktatási rendszer

Bármely korban élünk is, legyen az hagyományos, modern, posztmodern vagy olyan a jövőben, amit még nem ismerünk, bárhogy is határozzuk meg saját magunkat, az oktatásnak először is az igazságosság érzését kell az embernek nyújtania. Omár kalifa szavaival élve „az igazságosság az uralom (rend, rendszer, állam) alapja”. Kant szerint „ha megszűnik az igazságosság, nem marad semmi, ami értéket adna az emberi életnek”. Első az igazságosság, utána lehet megalapozni a szabadságot és egyenlőséget. Természetesen az emberiség nem ugyanazt gondolja arról, hogy mi az igazságosság, mi igazságtalanság és mi nem az. De az igazságosság alapjai többé-kevésbé egyértelműek. Minden vallásban, hitben ideológiában többé-kevésbé egyetértés van annak kapcsán, hogy nem szabad embert ölni, lopni, hogy törvényes módon kell megélni, s nem szabad rosszul bánni másokkal. Ennek keretében az általános iskolában, középiskolában, egyetemen, vagyis az oktatás minden szintjén elsősorban azt kell átadni a diákoknak, hogy dolgozzanak, tegyenek szert törvényes jövedelemre, s ne jogtalanul gazdagodjanak meg. Az igazságosságot leginkább az ellentétével, az igazságtalansággal összevetve érthetjük meg. Gondolkodjunk el azon, mi lennem, ha mindenki munka nélkül, a szabályokat felrúgva akarna eredményt elérni. El tudnánk-e viselni a kibontakozó káoszt?

Az oktatás során kimaradt tudás, tapasztalat később pótolható. De az oktatási folyamat során az igazságosság terén bekövetkezett hibák (az az elképzelés, hogy szerezhet valamit anélkül, hogy kiérdemelte volna) soha nem javíthatók ki.

Az igazságosság érzetét az oktatás során nem tudással, sokkal inkább az oktatási rendszerrel és az oktatók viselkedésével lehet átadni. Vagyis az igazságosságot nem tudásszinten, hanem érzés, viselkedés és hit szintjén kell magunkévá tenni. A felmerülő problémákatúgy lehet elkerülni, ha tudatosan tartózkodunk az igazságtalanságtól, zsarnokságtól és jogsértéstől.

2) Az embert a jó feltételezésére, pozitív nézőpontra nevelő oktatási rendszer

Az oktatási rendszernek jószívű, jólelkű, az életre pozitív nézőponttal tekintő embereket kell nevelnie. Olyan fiatalokat látok, akik hiába járnak még életük hajnalán, mindenre rosszat feltételezve tekintenek, nem a megoldást, hanem a megoldhatatlanságot tekintik normának, reményvesztettek és bizalmatlanok mindenki iránt. Hogyan élhető le így egy élet? Milyen szépet, jót lehet felépíteni ilyen negatív nézőponttal? Kétségtelen, hogy minden kultúrában másképp gondolják azt, hogy mi a szép és jó, s ki a jó ember. De egy olyan világban, ahol nagyon is sok okunk van pesszimistának lenni, a legfontosabb cél a jó emberek nevelése. A legalapvetőbb feltétele annak, hogy az ember saját magával, környezetével és másokkal békében élhessen az, hogy pozitívan tekintsen az életre, s szíve mélyéből higgyen abban, hogy az ember alapvető természetét tekintve jó, és jól kell viselkednie.

Az igazságosság és a jó előfeltétele, hogy pozitívan tekintsünk az életre, és a jót feltételezzük.

A jövő héten folytatjuk.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzését mutattuk be a témában...