Globális Perspektíva (37)

Hetedik éve tart a szíriai háború, minden kegyetlenségével. Az egész világ napirendjén szerepelnek az Aszad-rezsim és Oroszország támadásai az asztanai folyamat keretében harcmentes övezetnek nyilvánított Idlib elleni támadások. Az egész világ hidegvérrel vitázik azon, hogy e támadások eredményeképpen hány ember kényszerül majd elmenekülni otthonából, és fognak-e vegyi fegyvereket bevetni. Mintha egy sorozat újabb epizódjáról beszélnének, gond és lelkifurdalás nélkül. Mintha a szívük kővé vált volna.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése a témában...

Az asztanai folyamat felei, Törökország, Oroszország és Irán múlt héten Teheránban találkoztak. Idlibről és általában véve Szíriáról beszéltek. A teheráni csúcstalálkozó egyértelmű bizonyítéka lett annak, hogy egyedül Törökország próbálja megakadályozni a szíriaiak lemészárlását, egyedül küzd mellettük, míg a nyugat messziről ötletel, a nemzetközi közösség és szervezetek pedig hallgatnak. Törökország és Oroszország tudta nélkül az iráni fél élőben közvetítette a tárgyalást, ami ismét megmutatta a világnak ezt a valóságot. Mint egy bekapcsolva maradt mikrofon. Sajnos a tárgyalások során a többi vezetőtől egyetlen Szíriáért aggódó mondatot sem hallottunk. Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök néhányszor rámutatott a tűzszünet szükségességére. Elmondta, hogy Törökország 4,5 millió menekültet fogadott be, akiknek többsége szíriai. Pedig oly sok országhoz hasonlóan Törökország is lezárhatta volna határait a menekültek, szívét az emberség előtt. Úgy tehetett volna, mint az Európai Unió egyes tagországai, melyek néhány ezer menekültet meglátva azonnal elfelejtették az Európai Unió értékeit, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hangzatos jelszavát, és az idegengyűlöletre alapozták kormányzatukat. Azonban nem tett így. A Törökországot megkülönböztető történelmi, lelkiismereti, emberi felelősségérzet miatt nem viselkedett, nem viselkedhetett úgy, mint ezek az országok.

A háború 7. évében sajnos a felek pozíciója nem sokat változott. Oroszország továbbra is a rezsim mellett áll, hogy szíriai bázisai által a Földközi-tengeren nagyobb befolyása legyen, s a nyugati országokkal ne Krímben, Grúziában vagy Ukrajnában, hanem egy távolabbi helyszínen konfrontálódhasson.

Irán Szíriában is folytatja térségi megosztó politikáját. Az Ali Hamaney vallási vezetőhöz közel álló, teheráni képviselő, Ari Riza Zakani szavai: „Három arab ország van ma Irán kezében és az Iszlám forradalomhoz kötődik. Szana lett a negyedik arab főváros, amely részt vesz az iráni forradalomban” egyértelműsítik Irán térségi megosztó politikáját. Azt nem tudom, hogy Libanon, Irak, Jemen, Szíria fővárosai Zakai szavai alapján mennyire vannak „Irán kezében”. De az országokban folyó események egyértelművé teszik, hogy Irán felelős a kiomló vérért és a történtekért. Azonban tanulságos, hogy Irak második legnagyobb városa és legnagyobb kikötővárosa, Baszra népe nagyrészt síita, s mégis Irán ellen tüntetve özönlött az utcákra és felgyújtotta az iráni konzulátust. Nem bizonyítja-e, hogy Irán felekezeti társaira, szomszédaira és az emberi értékekre egy csepp gondot sem fordít mutatja, hogy a világ másik végére is elmenő menekültek közül szinte egy sem ment Iránba,

A szíriai háborúban a színfalak mögött legfontosabb ország Izrael. Izrael a térségbeli versenytársak gyengítése érdekében amíg lehet, fenn akarja tartani a háborút, a kezdetektől néma és mély politikát követ. E politika az izraeli földeket a cionista zsidók terveinek megfelelően a Törökország délkeleti részét is magába foglaló „Ígéret Földjére” akarja kiterjeszteni, Nagy-Izrael stratégiáját követve. Talán kezdetektől fogva erre irányul a politikája.

Az Európai Unió szíriai politikája sem független Izraeltől. Annak ellenére, hogy az USA felszámolta az ILIÁ terrorszervezet jelentette fenyegetést, továbbra is támogatja a PKK/PYD terrorszervezetet, látszólag Irán gyengítése céljából. A Törökországot is megosztani próbáló, Törökország határait fenyegető PKK/PYD terrorállamának létrehozására irányuló kiemelt támogatás igazolható-e csupán Irán korlátozásával? Vagy pedig a terrorfolyosó Izrael hosszú távú céljait szolgálná?

És az Európai Unió. Említhetjük-e a szélsőjobb által egyre inkább befolyásolt Európai Unió és tagországai, melyek egyetlen prioritása az, hogy ne engedjenek be néhány szíriai menekültet, szíriai politikáját?

Amíg az USA nem mond le a kizárólag Izrael-központú politikájáról, és az Európai Unió nem hagy fel a beváltatlan, üres ígéretekkel, és nem tesz konkrét lépéseket, felesleges azt várni, hogy az Oroszország és Irán támogatta szíriai rezsim felhagy a támadásokkal Szíriában. Amíg a szíriaiak meghalnak saját országukban, vagy Törökországban maradnak, az Egyesült Államok és az Európai Unió nem lát semmiféle problémát.

Szíriában az egész világ szeme előtt etnikai tisztogatás folyik. Megváltoztatják az ország demográfiai összetételét. A rezsim és támogatói, egyes nyugati országok is, terroristabázisnak nyilvánítják az elfoglalni kívánt városokat, és bombázni kezdik. Emiatt milliók kényszerülnek az ország elhagyására. Elképzelhető-e, hogy több millió ember terrorista legyen? Ha a cél a terrorellenes küzdelem, ennek egyetlen útja az, hogy a terroristák és ártatlanok megkülönböztetése nélkül egész városokat semmisítsenek meg?

Véget kell vetni a mocskos háborúnak, melynek árát nem a harcolók, hanem az olyan, a emberiség nevében aggódó országok fizetik meg, mint Törökország. Véget kell vetni, és meg kell kezdeni a sebeket hosszú évek alatt begyógyító munkát. Mi a bűne a bombák által élve felgyújtott csecsemőknek? Hány, a bombák elől menekülve vízbe fulladó gyermek drámáját képes még elviselni a szívünk?

Számos zsarnok jött és ment az emberiség történelmében. Idi Amin, Sztálin, a Pol Pot, Mussolini, Rettegett Iván, Robespierre, Drakula gróf vagy a keresztes seregek jó példa erre. De egyetlen zsarnok sem maradt örökké, előbb-utóbb utolérték őket a bűneik, s ha rövid távon nem is, hosszú távon mindig az elnyomottak győztek. Ma mindenki ismeri ezeket a zsarnokokat, átkozza őket, és hosszú távon az emberség fog győzni.

Gonosztevők nem uralkodhatnak a világon.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzését nyújtottuk át a témában...