Heti Kommentárunk 70/ Milyen lesz a 2024-es év?

Az október 7-i eseményeket és az azt követő eseményeket figyelmen kívül hagyva a 2023-as évet “viszonylag nyugodtan töltött évnek” lehetett volna nevezni a török külpolitika szempontjából. A májusi általános választások óta tartó normalizálódási tendencia fontos szerepet játszott a külpolitika általános irányának meghatározásában. A megoldatlan kérdések ellenére a külpolitika fő napirendje a lehetséges konfliktusok minimalizálása és a közös érdekek előtérbe helyezése volt. A választásokat követő időszakban Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök olyan regionális külpolitikát részesített előnyben, amely az Öböl-menti országokkal fenntartott kapcsolatokra összpontosított, és a gazdaságot helyezte elsődleges fókuszba. Miniszteri szintű tárgyalásokat kezdeményeztek az Aszad-rezsimmel a szíriai származású biztonsági kockázatok enyhítése érdekében. Jelentős lépéseket tettek az Izraellel és Egyiptommal való kapcsolatok normalizálása érdekében. Erdoğan erőteljes támogatása Azerbajdzsánnak Karabah felszabadításában megerősítette Türkiye geopolitikai pozícióját 2023-ban.

Erdoğan arra is törekedett, hogy helyreállítsa Türkiye kapcsolatait a Nyugattal, új irányt kívánt szabni a török-amerikai kapcsolatoknak, és kiegyensúlyozott álláspontot képviselt az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban. A 2023-as év egy nagyon fontos török-görög csúcstalálkozóval zárult, amely fontos lépés volt a külpolitika terén.

A török-amerikai kapcsolatok néhány megoldatlan kérdés miatt 2024-ben is napirenden lesznek. Ezek közül a legfontosabb a PKK terrorszervezet szíriai nyúlványának, az YPG-nek nyújtott további amerikai támogatás. Különösen nem várható jelentős változás az Egyesült Államok szíriai stratégiájában, ami azt jelzi, hogy az YPG támogatása Északkelet-Szíriában folytatódni fog. Ahogy az amerikai támogatás erősíti az YPG katonai képességeit és nemzetközi hálózatát, ez egyre nagyobb kihívást jelent Türkiye számára. A közelmúltbeli intézkedések, mint például az úgynevezett új alkotmány végrehajtása, amely a régiót Észak-Szíria Demokratikus Adminisztrációjává nevezi át, hangsúlyozzák, hogy Türkiyének sürgősen fel kell lépnie. Ha 2024-ben nem foglalkozik az YPG kérdésével, az szélesebb körű stratégiai problémává válhat Türkiye számára. Emellett a török-amerikai kapcsolatok más aspektusai is azt jelzik, hogy a következő év eseménydús év lesz. Az F-16-osok értékesítésével kapcsolatos pozitív fejlemények és a Török Nagy Nemzetgyűlés pozitív döntése Svédország NATO-tagságáról hatással lehet a török-amerikai kapcsolatok katonai és védelmi dimenzióira. Azonban az olyan dinamikák, mint Izrael gázai háborúja és Türkiye álláspontja ebben a kérdésben hátrányosan befolyásolhatják a török-amerikai kapcsolatokat. Az Izrael és Türkiye közötti megbékélés valószínűsége a közeljövőben csekélynek tűnik, és ez hátrányos hatással lehet a török-amerikai kapcsolatokra.

A török-európai kapcsolatokat illetően 2024-ben várhatóan folytatódik a 2023-ban kialakult légkör. Az európai uniós dimenzióban nem biztos, hogy élénkül a helyzet, de a választások után kialakult légkör valószínűleg folytatódik. A folyamatban lévő ukrajnai konfliktus jelentős hatással van a Türkiye és Európa közötti kapcsolatokra, és stratégiai megközelítést igényel Türkiyétől,  tekintettel a konfliktus során tapasztalható bizonytalanságokra. A biztonsági aggályok, különösen a migráció, erősítik az együttműködés indokoltságát, míg a kölcsönös gazdasági függőség azt jelzi, hogy 2024-ben stabil lesz Türkiye és Európa kapcsolata.

A Türkiye és Görögország közötti megbékélés és fokozott energetikai együttműködés a Földközi-tenger keleti részén valószínűleg pozitívan befolyásolja a Türkiye és Európa közötti kapcsolatokat. A szélsőjobboldali ideológiák európai térnyerése azonban befolyásolhatja a nemzeti érdek alapú külpolitikát, és Türkiye-ellenes érzelmeket kelthet az Európai Unióban. Ezért kiemelt figyelemmel kell kísérni a fejleményeket ezen a területen.

A folyamatban lévő ukrajnai háború 2024-ben is az egyik legfontosabb nemzetközi probléma lesz, és a közelség és az érdekek miatt jelentősen érinti Türkiyét. A legfontosabb kérdés az, hogy az Egyesült Államok és az európai országok folytatják-e a katonai támogatást Ukrajnának. Míg a támogatás folytatása garantálja Ukrajna képességét a konfliktus fenntartására, annak megszüntetése megváltoztathatja a háború menetét, és potenciálisan előnyös lehet Oroszország számára. Ennek eredményeként a török külpolitikát befolyásolni fogják az ukrajnai konfliktus lehetséges következményei. Erdoğan magyarországi látogatása során nemrégiben tett nyilatkozatai és a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tartandó újabb csúcstalálkozó lehetősége aláhúzza az olyan kérdések fontosságát, mint a gabonafolyosó- megállapodás. Tekintettel Türkiye és Oroszország közötti sokrétű kapcsolatokra Szíria, a Dél-Kaukázus, Líbia és az energia területén, a török-orosz kapcsolat 2024-ben is kritikus fontosságú, továbbra is fókuszban lesz.

A közel-keleti normalizáció továbbra is fontos eleme lesz a török külpolitikának. A Türkiye és az Öböl-menti országok közötti "normalizálás" kifejezés azonban elavulttá válhat, ami új konszenzusra utal ezen a fronton. Új regionális konszenzus alakulhat ki, amely egyesíti Türkiyét, Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket és Katart, különösen a védelmi együttműködés terén, potenciálisan stratégiai szövetséggé válva.

Mindazonáltal a megoldatlan gázai konfliktus 2024-ben szélesebb körű instabilitást teremthet a Közel-Keleten, ami hatással lehet Türkiyére és az egész régióra. Ennek eredményeképpen az országok, beleértve Türkiyét is, fokozhatják a Gázával kapcsolatos erőfeszítéseiket.

Közép-Ázsia fontos dimenzióval rendelkezik Türkiye számára 2024-ben, különösen a Türk Államok Szervezetének keretein belüli kapcsolatok tekintetében. Ez a partnerség, amely kezdetben a gazdasági együttműködésre összpontosított, várhatóan stratégiaibb politikai kezdeményezéssé válik, és arra készteti Türkiyét, hogy olyan külpolitikát folytasson, amely biztosítja pozícióját a közép-ázsiai egyenletben.

Általában Türkiye stratégiai környezetét a dinamizmus és a sokszínűség fogja jellemezni, ami egy kissé korlátozó regionális légkört eredményez, amely kihívást jelent Türkiye új regionális és nemzetközi orientációja számára.