A Kapitány Naplója

           Továbbra is sétálunk Isztambul anatóliai tengerpartján. Felfedezzük Beykoz kerületet. Beykoz egy zöldnél zöldebb jólétes hely, ahova rövid időn belül lehet érkezni városcentrumból. Valóban a városban vannak, de úgy érzik magukat, mintha nagyon távol állnak a várostól. Én a varázslatosnak minősítem efféle helyeket, mert az ember elfelejti, hogy egy nagyvárosban élnek. Egymás időben és helyben él a lélek.

            Az emberek időnként kötelezők elhagyni a házukat, a szeretetüket sőt a hazájukat, és egy új helyen, egy új országban kezdenek egy új életbe. Időnként egy üldözés, időnként egy háború, időnként politikák miatt történik ez az esemény. Beykoz kerületben is van egy olyan hely, melynek története nagyon érdekes. A beykozi kikötőn lehorgonyozzuk a Gezgin című csónakunkat, és kezdünk sétálni Polonezköyben, melyet alakítottak a Lengyelországból menekült emberek. A zöldek közötti Polonezköy napjainkban egy nagy természeti park, mely képez egy nagy területet. Most utazunk belső részek felé.

            A polonezköyi séta előtt beszélünk történelemről, mert Polonezköy történetének kapcsolata van a múltban történtekkel. A 18. század vége felé Oroszország, Ausztria és Poroszország megosztotta Lengyelország területeit. Erre fellázadnak lengyelek, de éles beavatkozással álltak szembe, és végül kötelezők lettek vándorlásra. A lengyelek túlnyomó része menekült az európai városokba. Egy része pedig menedéket kért az Oszmán-török Államtól, és az oszmán-török területekben tovább folytatták Lengyelország függetlenségi küzdelmét. Egy falut megvettek ezekben a területekben, és kezdetben 12 személy telepedett le itt. Majd pedig ez a falu otthonává vált a Lengyelországból érkezendő menekülteknek. Ez a falu akkori nevével Adampol, mai nevével Polonezköy. Az oszmán-török vezetés szabadon engedte a lengyeleket Polonezköy vezetésében, és ez a falu a Lengyelország határain kívül alakított első falu volt. Polonezköy egy új haza lett azok a lengyelek számára, akik kötelezők voltak elhagyni hazájukat. Világhírű török szoprán Leyla Gencer született Polonezköyben. Liszt Ferenc híres zongoristát, Gustave Flaubert írót, Lech Walesa volt lengyel köztársasági elnököt, Aleksander Kwasniewski volt lengyel elnököt látták vendégül.

            A falu bejáratánál Szűz Mária Templom fogad minket. Miután földrengés miatt összeomlott a Polonezköyben épített első templom, újraépítették ezt a templomot. Az I. Világháború során a török hadsereg hadiszállásként használta ezt az épületet. Napjainkban fesztiválokban és különböző tevékenységekben nyújt szolgálatot ez a szép kertben levő templom.

            Tovább folytatunk utunkat, és érkezünk Zofia Ryzy (rizi) Emlékházába, mely a lengyel-török barátságnak szimbóluma. Ez az emlékház az akkori idők legfontosabb házai egyike volt. Egy olyan ház, melyben éltetik a lengyel hagyományokat, van egy könyvtár és láthatók fontos festmények. Ez a tipikus lengyel ház még megvédi a szépségét és jellegzetességét, és fogadja a látogatókat. A Zofia Ryzy Emlékházban értsük meg, hogy a polonezköyi emberek milyenféle életet folytattak, milyenféle házakban éltek.

            A falutér hátsó részében levő helyen megtekintjük a fafaragási szobor kiállítást és azt a művészeti központot, melyben üvegből színes gyöngyöket készítenek. Polonezköyben előnyben lehet részesíteni a gyaloglási vagy biciklizési útvonalak egyikét, és lehet találkozni tiszta erdőléggel.