Heti kommentárunk 64/ A Nyugat normatív felsőbbrendűsége összeomlóban van

A Gázában zajló izraeli agresszió közepette tragikus helyzet bontakozik ki, amelyben naponta civilek ezrei halnak meg. Mindezt csecsemők és gyermekek brutális meggyilkolása, terhes nők és meg nem született gyermekeik lemészárlása, valamint a sebesülteket szállító mentőautók célba vétele kíséri. Az olyan alapvető szolgáltatások, mint a víz, az üzemanyag, az áram és az internet-hozzáférés megszűntek, miközben kórházakat, iskolákat és menekülttáborokat bombáztak. Fegyvertelen emberek tízezrei kényszerültek otthonaik elhagyására, miközben Ciszjordániában tömegesen tartóztatnak le palesztinokat az izraeli katonák. Miközben illegális zsidó telepesek terrorcselekményeket hajtanak végre fegyvertelen palesztinok ellen, az izraeli katonák számokkal ellátott bilincseket tesznek a fogvatartottak bokájára, a zsidókkal szembeni náci bánásmódot utánozva.

Ezt a brutális és hosszan tartó mészárlást és népirtást, amelynek tanúi voltunk az elmúlt 40 napban, úgy racionalizálják, mint Izrael úgynevezett önvédelemhez való jogának gyakorlását. Miközben Netanjahu izraeli miniszterelnök a zsidók vallási felsőbbrendűségén alapuló háborús retorikát alkalmazza, a teopolitikai retorika jelentős visszhangra talál Washingtonban.

Miközben mindez történik, sajnos a nyugati országok jelentős része, különösen az Egyesült Államok, nemcsak hallgat, hanem jelentős mértékben támogatja Izrael úgynevezett önvédelmi jogát. A főáramú nyugati média pártatlanul és egyértelműen elfogultan számol be erről az atrocitásról.

A Gázában megölt csecsemőket, gyermekeket és nőket "halottnak" nevezik, míg az Izraelben megölteket "megöltnek" nevezik. Ez a kettős mérce, a képmutatás és az Izrael cselekedeteit legitimáló uralkodó diszkurzus egyértelmű jelei annak, hogy a nemzetközi közösségben Izrael számára "kivételes állapotot" hoztak létre. 

Ez az Izraelnek adott kivételes státusz azt mutatja, hogy a gázai mészárlások következményei túlmutatnak a geopolitikai következményeken. A 40 napja zajló események aláhúzzák a modern nemzetközi rendszer úgynevezett progresszív ürességét. Más szóval, leleplezi a történelem lineáris narratívájának rosszindulatú természetét, amely állítólag javuláshoz vezet. A háború brutalitása, amelynek tanúi vagyunk, egyértelmű jele a nyugati normatív hegemónia elsöprő eróziójának.

 A modern nemzetközi rendszer nem kizárólag az anyagi hatalomra épül, hanem az ENSZ rendszerének 1945-ös létrehozásával kísérletet tettek egy szabályokon alapuló nemzetközi rend felépítésére. A nemzetközi szervezetek létrehozásával és a szabályok meghatározásával az államok elkötelezték magukat a konfliktusok megelőzése, az áldozatok agresszoroktól való védelme és egy békésebb globális rendszer kiépítése mellett. A második világháborút követően átfogó, az emberi jogokra összpontosító dokumentumok születtek. A cél az volt, hogy békés nemzetközi rendet hozzanak létre azáltal, hogy az államokat ezen elvek betartására kötelezik. Pedig ennek a rendszernek az építői, a nyugati nemzetek azonban gyakran nem feleltek meg ezeknek a normáknak. Ami még fontosabb, hogy ezeket az intézményeket eszközként használták a nyugati hegemónia megerősítésére.

A nyugati országok válasza Izrael gázai atrocitásaira még inkább kiemeli a Nyugat morzsolódó normatív felsőbbrendűségét. Ennek a felsőbbrendűségnek a bukása nem Gázával kezdődött. A Nyugat úgynevezett normatív hegemóniája már korábban elvesztette hitelességét. Az Egyesült Államok iraki inváziója hamis állításokon alapult, és közel egymillió ember halálát okozta. Amikor az arab felkelések elkezdődtek, a demokráciáról szóló diszkurzus szelektíven alkalmazható eszköznek bizonyult. A Szíszi által vezetett erőszakos egyiptomi katonai puccs után a nyugati média a "demokrácia helyreállításaként" reklámozta azt. Ezután Szíszit az európai fővárosokban a közel-keleti stabilitás szimbólumaként üdvözölték. Miután az Aszad-rezsim vegyi fegyvereket vetett be Szíriában, a Nyugat passzív maradt. Az ILIÁ ellen Észak-szíriában indított küzdelem ürügyén az USA partnerséget kötött az YPG-vel, a PKK terrorszervezet nyúlványával. Franciaország engedélyezte a Lafarge vállalatnak, hogy Szíriában az ILIÁ ellenőrzése alatt álló területen működjön. Miközben számos európai ország a PKK-t terrorszervezetnek nyilvánította, mégis engedélyezték a PKK-nak, hogy  határaikon belül folytassa tevékenységét. Mindezek példák arra, hogy a Nyugat a normát kizárólag stratégiai érdekeinek megfelelően használja ki.

Az ukrajnai orosz inváziót követően a Nyugat kollektíven korunk Hitlereként ábrázolta Vlagyimir Putyint, kegyetlen diktátorként jellemezve őt, aki civileket mészárolt le, civil infrastruktúrát vett célba, menekültté tette őket a saját területüken, és fenyegette Ukrajna területi integritását. Ezt a normatív álláspontot azonban teljesen megrendítette Izrael brutális katonai hadjárata Gázában.

A Nyugat normatív felsőbbrendűségének hanyatlása nem átmeneti jelenség, és valószínűleg fontos következményekkel jár. Az egyik legfontosabb következmény egy új, normák nélküli nemzetközi rend ellenőrizetlen kialakulásának lehetősége. Ez azért fontos, mert egy olyan rendszer, amely nem alapulhat szabályokon, anarchikus rend kialakulásához vezet. A második a nyugati és nem nyugati világ közötti szakadék elmélyülése és az identitásalapú konfliktusok elburjánzása. Ez nem a civilizációk összecsapásaként alakulhat ki, ahogy Huntington javasolja, hanem az identitások mélyreható összecsapásaként, amely a jövőbeni világrendet alakítja. Ez a kockázat október 7-e óta felerősödött, különösen magán a Nyugaton belül. A harmadik lehetséges kimenetel az, hogy a Nyugat elidegenítette az egész globális Délt. A globális dél kiáll Gáza mellett Izrael kegyetlen brutalitásával szemben. A negyedik lehetséges következmény Oroszország és Kína jelenlegi politikájának megerősödése, mivel mindkettő a saját normatív értékein alapuló társadalmi rendet épít.  Az ötödik következmény annak a lehetősége, hogy az iszlám világ egy nem nyugati geopolitikai tengelyhez igazodik. Talán ez az egyik legvalószínűbb következménye az október 7-e után tapasztalt kivételes állapotnak, amely Izraelt védi.

Összefoglalva, az Izraelnek a Gáza elleni agressziója során biztosított kivételes státusz a Nyugat úgynevezett normatív felsőbbrendűségének végét jelzi, és arra kényszeríti a Nyugatot, hogy küzdjön az erkölcsi és politikai összeomlással.