Heti Kommentárunk 60/ Türkiye diplomáciai erőfeszítései megállíthatják-e Izraelt?

Míg elhúzódik Izrael Gáza elleni támadása, a háború humanitárius válsága egyre mélyül. Az Egyesült Államok és számos nyugati ország nyíltan támogatja Izraelt agressziós kampányában, ami korlátlan kivételes állapotot teremtett Izrael tettei számára. Izrael, amely háborús stratégiaként elfogadta a kollektív büntetést, és az Egyesült Államok, amely korlátlan támogatást nyújt neki, arra készül, hogy a regionális stabilitást és a globális biztonságot egy új történelmi válságba taszítsa. A Közel-Keleten változik a politikai légkör. A régió országai még nem tettek lépést a háború megállítására. Sok ország nem tudott állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy a retorikai szintről a gyakorlati szintre lépjen. Türkiye viszont kiegyensúlyozott regionális diplomáciát folytat a Gáza elleni izraeli agresszióval szemben. Annak kapcsán mondható, hogy Ankara az egyik legaktívabb szereplő a háború megállítására és a válság terjedésének megakadályozására irányuló erőfeszítésekre nézve. Türkiye olyan politikát folytat, amely a regionális párbeszéd aktív alkalmazását és a humanista megközelítést helyezi előtérbe, realista alapon cselekedve. 

Az október 7.-ei támadást követően Erdoğan köztársasági elnök első esetben felszólította a feleket, hogy tanúsítsanak önmérsékletet és tartózkodjanak az agresszív viselkedéstől. Annak következtében bírálta Izrael Gáza elleni támadásait, azzal érvelve, hogy a megoldás csak egy palesztin állam létrehozásával lehetséges, Kelet-Jeruzsálem fővárossal és területi integritásának helyreállításával, az 1967-es határokig. Erdoğan elnök munkanapjának jelentős részét annak szentelte, hogy más országok vezetőivel folytasson megbeszéléseket. Annak kapcsán eddig 18 államfővel telefonon folytatott megbeszélést. Minden egyes megbeszélésén hangsúlyozta, hogy prioritásként kezeli a humanitárius tűzszünet kihirdetését és a humanitárius folyosó létrehozását, valamint azt, hogy Izraelnek a nemzetközi joggal összhangban kell cselekednie.

Hakan Fidan külügyminiszter is szoros diplomáciai forgalmat bonyolít. Fidan célja, hogy a regionális diplomácia hatékony alkalmazásán keresztül minél hamarabb megállítsa Izrael háborús hadjáratát. Ennek keretében Türkiye fokozott erőfeszítéseket tesz egy olyan diplomáciai körben, amelybe bevonta Egyiptomot, Libanont, Szaúd-Arábiát, Jordániát, az Egyesült Arab Emírségeket, Katart, Pakisztánt és Iránt Izrael agressziójának korlátozására, és arra, hogy valódi tűzszünet megteremtésével reális megoldást találjon. A megbeszélések során az szembetűnt, hogy Fidan realisztikus megközelítést és világos nyelvezetet használt a palesztin kérdés megoldásával kapcsolatban. Hangsúlyozva, hogy Izrael nem lehet teljesen biztonságban, amíg a palesztin kérdés meg nem oldódik, Fidan felhívja a figyelmet Izrael megszálló helyzetére. Annak kapcsán azt mondja, hogy egy, az 1967-es határokon alapuló, területi integritása biztosított, fővárosa Kelet-Jeruzsálem lévő palesztin állam megalapítása a legsürgetőbb kérdés a térségben. Ez már Türkiye álláspontja a palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban, és egy olyan megközelítés, amelyet a nemzetközi jog megoldásként javasol.  

Türkiye közvetítői tevékenysége a diplomácia fontos részét képezi.  Az első cél a Hamász által foglyul ejtett izraeli és más állami állampolgárok szabadon bocsátása, hogy erős alapot teremtsenek a tárgyalásokhoz. A Türkiye és a Hamász közötti kommunikációs csatorna és korábban szerzett tapasztalatok lehetővé teszik, hogy Türkiye közvetítő szerepet játsszon. A Fidan által említett másik kérdés Türkiye garanciavállaló szerepének lehetősége. Egy többszörös garanciavállalási mechanizmus, beleértve Türkiyét is, azt is szavatolja, hogy a kihirdetését követően tartsák fenn a tűzszünetet.

Egy másik pont az, hogy ez a válság azzal fenyeget, hogy véget vet a regionális normalizációnak, és új regionális biztonsági válság kialakulásához vezethet. Az USA nyílt politikai és katonai támogatása Izraelnek, valamint katonai erejének mozgósítása a régióban, hogy állítólag elrettentse a régió országait, katonailag növeli annak kockázatát, hogy a háború nem korlátozódik Gázára, és megerősíti más szereplők bevonásának lehetőségét. Egy ilyen lehetőség új regionális biztonsági válságot jelent Türkiye számára. Eszempontból a tűzszünet megteremtése és az izraeli támadások megállítása olyan lépésnek tekinthető, amely megakadályozza egyensúly megbomlását a szélesebb regionális biztonsági környezetben.

 Az utolsó lehetőség az, hogy Izrael Gáza elleni támadásai valószínűleg véget vetnek a Türkiye és Izrael közötti normalizációs folyamatnak, amely a háború előtt erősödött. Bár Erdoğan elnök kiegyensúlyozott nyelvezetet használ, és Türkiye prioritása a válság lezárása, a válság elmélyülésével és az izraeli erőszak fokozódásával fennáll annak a lehetősége, hogy a normalizációt ismét félreteszik. Emiatt a Türkiye és Izrael közötti normalizáció reális teszten megy keresztül. Ezen a ponton lehet, hogy a normalizáció alapját újra meg kell kérdőjelezni. Fontos, hogy milyen regionális légkör alakul ki október 7. után. Úgy tűnik, ettől függetlenül nem lehet a török-izraeli kapcsolatok jövőjéről beszélni. 

Mindenekelőtt a török-izraeli normalizációnak október 7. után új alapon kell folytatódnia. A normalizációval kapcsolatos várakozások ugyanis már október 7-e előtt is meglehetősen magasak voltak. Sem az energiaügy, sem más geopolitikai kérdések nem voltak elegendő hajtóerő a normalizációhoz. A másodsorban az áll, hogy Türkiye és Izrael között soha nem volt olyan szövetségi kapcsolat, amely fennáll az Amerikai Egyesült Államok és Izrael között. A kapcsolatok 1990-es évekbeli aranykorát nem lehet visszahozni. Harmadsorban a külpolitikai pragmatizmusnak mindkét országban megvannak a maga korlátai.  Ez annak tulajdonítható, hogy Türkiye erkölcsi pragmatizmusa és Izrael korlátlan pragmatizmusa fontos dinamikaként működött, amely biztosította a két ország közötti kapcsolatok lehető legmagasabb szinten tartását, lehetetlenné téve a kapcsolatok elmélyítését a palesztin kérdés miatt. Ezért a török külpolitika számára nagyon nehéz a két kérdést elválasztani egymástól. Végül pedig teljesen világos, hogy a török közvélemény a palesztin kérdést fogja előnyben részesíteni, ha választania kell az Izraellel folyamatban lévő normalizáció és a palesztin kérdés között. Ez az egyik legfontosabb dinamika, amelyet Erdoğan elnöknek figyelembe kell vennie.

Mindezeket a dinamikákat figyelembe véve Türkiye az egyik legaktívabb szerepet játszó ország a régióban a válság elmélyülésének megakadályozására és a tűzszünet biztosítására nézve. A válság elmélyülése valószínűleg egyelőre véget vet a Türkiye és Izrael közötti normalizációnak. Ennél is fontosabb, hogy az október 7-i izraeli támadások és azok következményei befolyásolhatják a szélesebb körű normalizációs folyamatot a török külpolitikában. Ennek jövője attól függ, hogy a Nyugat mennyire áll Izrael mögött, és mennyire hagyja figyelmen kívül Izrael az ember alkotta háborús bűnök és konfliktusok szabályait.