Heti kommentárunk 55/ A szíriai csendesség

Míg Szíriában egy ideig viszonylag csendes hangulat uralkodott, a közelmúltban feszült a helyzet. Tüntetéssorozat indult az Aszad-rezsim ellenőrzése alatt álló területen, különösen Szuvejda régióban. Miközben a rezsim erői és az orosz légierő Idlíbet bombázzák, a Deir ez-Zór térségében élő arab törzsek küzdelmet folytatnak a PKK/YPG terrorszervezet ellen. Mindezek az események az utolsó jelei voltak annak, hogy az ország jelenlegi status quója tarthatatlan.

Viszonylagos nyugalom uralkodott az elmúlt hónapokban Szíriában, ahol egyrészről a török támogatást élvező kormányellenes kör, másrészt az orosz és iráni támogatást élvező rezsim, és az amerikai égisz alatt működő PKK/YPG létezik. Ilyen körülmények közepette kialakult a status quo abban az országban. Türkiye leállította a nagyszabású katonai műveleteit, a kormányellenesek próbáltak talpra állni, a PKK/YPG pedig az USA kegyeit keresi és próbál politikai előnyöket kovácsolni a folyamatból. Egymás után következtek olyan események, amelyek ébresztettek rá bennünket arra, hogy a jelenlegi dinamika nem egyeztethető össze az ország demográfiai, szociológiai és földrajzi viszonyaival.

Komoly tüntetések zajlottak a rezsim-erői által ellenőrzött területen, amelyek különösen Damaszkuszban, Daraában és Latakiában, főként Suwayda térségére összpontosultak. Amikor a drúz kisebbségeknek otthont adó régióban az egyre súlyosbodó gazdasági problémák merültek fel és a szíriai líra drasztikus romlása még az élelmezésbiztonságot is veszélyeztette, az emberek az utcára vonultak és tüntetéseket szerveztek. Az infrastruktúra és a felépítmények nagymértékben megrongálódtak és nem újíthatók meg, miközben az energia- és élelmiszerellátás biztonsága nem biztosítható. Mondható, hogy nincs működő ökoszisztéma. A szíriai rezsim erői által irányított nagyszabású kábítószer-termelés és -csempészet zajlik, a Libanonban fennálló gazdasági problémák és az ukrajnai patthelyzet, amelyben Oroszország is érintett, nagyon nehéz helyzetbe hozzák a szíriai rezsimet. Egy ilyen egyenletben a rezsim az Idlíb elleni katonai műveletekkel próbálja elterelni a figyelmet a fontos dolgokról, és arra törekszik, hogy legitimálja a létezését és a történteket.

Ezzel összefüggésben a rezsim erői és az orosz légierő bombázta İdlíbet, és a kormányellenes erők ellentámadást indítottak. Heves összecsapások és ellentámadások zajlottak különösen a Jabali Zawiya régióban. Annak következtében a törzsi lázadás tört ki az energiaforrásokkal rendelkező Deir ez-Zorban. A régió a szíriai forradalom idején az ellenzék ellenőrzése alá került, majd az ILIÁ megszállása alatt állt. Végül az amerikai fegyveres erők erősítésével a PKK szíriai szárnya, az YPG és  néhány vele szövetséges arab elem foglalta el a várost. Míg Deir ez-Zor jelenleg a PKK/YPG és az SDF, valamint annak autonóm katonai tanácsa ellenőrzése alatt áll, ugyanakkor annak a terrorállamnak a határain belül van, amelyet a PKK próbál létrehozni a térségben. Szociológiai szempontból egy arab-szunnita régióról beszélünk, amely a törzsek ellenőrzése alatt áll. Az Abid, a Kulayin, a Sammar, a Zubayd, a Duleym, a Jabur, a Tayy, Abu Saraya és az al-Rifai törzsek léteznek a városban, főleg Akaydatban és Bekkarában. A város, amely 450 km-re van Damaszkusztól, körülbelül 200 km-re van Türkiyétől.

A múltban is voltak olyan esetek, amikor a régió lakossága különböző tüntetéseken mozgósított a PKK ellen, de ez az első alkalom, hogy ilyen nagyszabású felkelés kezdődött. Egyre hevesebb összecsapások törtek ki, amikor a PKK/YPG terroristái találkozóra hívták meg Abu Havlét, aki a katonai tanács élén áll a régióban létező törzsek képviselőjeként és őrizetbe vették. Az arab törzsek fegyveres erőinek sikerült kiűzniük a PKK/YPG elemeit számos faluból és városból. A régió lakossága nem akart a PKK uralma alatt élni, azért általában támogatta ezt a lázadást.

Bár az összecsapásokban mindkét oldalról sokan életüket vesztették, a török ellenőrzés alatt álló régióban létező törzsek támogattáka folyamatot és támadásokat indítottak a PKK/YPG ellen. Mondható, hogy az Egyesült Államok viszonylag csendben maradt, és megpróbált közvetítő szerepet vállalni ahelyett, hogy valamelyik fél mellé állt volna. A PKK/YPG ellentámadásainak és az USA közvetítő szerepének köszönhetően csendesült a helyzet. Mondható, hogy a PKK/YPG-hez kötödő elemek egyelőre visszaszorítják a törzsi erőket, de a tárgyalások során a PKK/YPG engedményeket tett, hogy nagyobb autonómiát biztosítson a törzsi szervezeteknek az olyan régiókban, mint Deir ez Zor. Azt is külön ki kell emelni, hogy a közelmúltbeli lázadás ismét megmutatta, hogy az Egyesült Államok minden támogatása ellenére a PKK/YPG nem volt képes fenntartható rendszert létrehozni a régióban, hiszen annak a legnagyobb akadálya a demográfia.   

Világosan látható, hogy konfliktusok és társadalmi események kiújultak Szíriában, ahol a hamis tavasz hirtelen összeomlott. Valószínűtlennek tűnik, hogy Szíriában béke és stabilitás jöjjön létre egy olyan politikai rendszer és rend létrehozása nélkül, amely összhangban van a demográfiai és szociológiai valósággal. Sajnos egyelőre nem lehet optimista előrejelzés az ország jövőjéről.