Heti kommentárunk 27/ Egy éve tört ki az orosz-ukrán háború
Itt megtalálható a SETA Politikai, Gazdasági és Társadalmi Kutató Alapítvány kutatója, Can ACUN elemzése e témában.
2022. február 24-én, körülbelül egy évvel ezelőtt, amikor az orosz hadsereg inváziós kísérletet indított Ukrajna ellen, Putyin orosz elnök könnyű győzelemre számított. Amikor Putyin utasítást adott az orosz hadseregnek, hogy indítsa a Villámcsapás hadműveletet, az volt a célja, hogy rövid idő alatt foglalják el Kijevet, döntsék meg a Zelenszkij-kormányt és vessenek véget a háborúnak. De aztán az idő múlásával világossá vált, hogy Putyin súlyos hibát követett el, és azzal Oroszországot az öngyilkos stratégia küszöbére állította. Az orosz-ukrán háború a történelem egyik legfontosabb fordulópontjává vált, tekintettel az eredményeire.
Putyin 2022. február 24-én úgy gondolta, hogy nagy lépést tehet az ukrajnai Zelenszkij-kormány megdöntésére és olyan Ukrajnát hozhat létre, amely Oroszország befolyása alatt, hozzá közel állna. Az orosz különleges erők villámcsapásszerű gyorsasággal átvennék az irányítást Kijev felett, az ukrán hadsereg pedig szétoszlana azzal, hogy nem mutat kellő ellenállást. De aztán az idő múlásával világossá vált, hogy Putyin súlyos hibát követett el. Ahogy a Villámcsapás hadművelet kudarcot vallott, a különleges erők által végrehajtott művelet hagyományos inváziós kísérletté vált. Az orosz hadsereg azonban nem készült fel megfelelően erre az invázióra, és Kijev, Csernihiv és Szumi Gini a régió északi városaiban vereséget szenvedtek, és kénytelenek voltak visszavonulni. Ezután Harkov és Herszon belvárosát vesztette el az ukrán hadsereg ellen folytatott háborúban a Krím északi részén. Már védekező pozíciót foglalt el, és egy vonalat hozott létre a Dnyepertől délre és keletre. Míg az orosz hadsereg katonai képességét kezdték megkérdőjelezni, Ukrajna váratlan ellenállást tanúsított. A nyugati országok korlátlan segítsége természetesen az egyik meghatározó tényező volt. Eközben megváltozott Oroszország háborús stratégiája, és az ukrán infrastruktúra ellen irányultak a támadások, majd sor került a részleges mozgósítás bevezetésére, hogy növelje a rendelkezésre állóemberi erőforrásokat a hadszíntéren, és fokozatosan át kellett alakítaniuk gazdaságukat háborús gazdasággá a védelmi iparra összpontosítva. Egy évvel a háború kezdete után a felek katonai szempontból a nagy tavaszi háborúra készülnek, és nincs optimista kép a politikai megoldásról.
Türkiye továbbra is küzd egy esetleges tűzszünetért, miközben fenntartja egyedülálló pozícióját a háborúban, amelyet a harmadik útnak neveznek. Ugyanakkor azon a véleményen vannak, hogy az USA és különösen Nagy-Britannia megőrizte sólyomszerű álláspontját, és Oroszországot még jobban meg kell viselni a mára kopóháborúvá fajult folyamat folytatásával. A háborúnak eddig komoly következményei voltak a globális megértésre. Meghatározó hatásairól a globális élelmezésbiztonságtól az energiageopolitikáig számos témában beszélhetünk. Annak ellenére, hogy Türkiye kezdeményezéseivel megpróbálják mérsékelni a globális pusztító hatásait, előre jelezhető, hogy a negatív hatások a háború elhúzódásával tovább erősödnek. Ismét figyelembe kell venni, hogy a háború elhúzódása növeli a nukleáris konfliktus és új szereplők megjelenésének, mint például Kína, amely kész belépni a háborúba Oroszország mellett, lehetőségét.
Az összes kapcsolódó kockázat ellenére azonban úgy tűnik, hogy a felek és támogatóik egyelőre nem állnak készen a tűzszünetre, és a tavaszi eszkalációra készülnek. Annak vagyunk tanúi, hogy mindkét fél felkészült az új támadásra a kemény téli hónapokban. Az ukrán hadsereg továbbra is kifinomult fegyverrendszereket szerzett be a nyugati országoktól, különösen a réteges légvédelmi rendszerek, a nagy hatótávolságú HIMARS tüzérségi rendszerek, az erősen páncélozott harckocsik fontos elemek voltak. Az oroszok viszont a Dnyeper feletti erődítések után növelték a katonák számát és részleges mozgósítással képezték ki őket, és jelentősen növelték a Wagnerhez hasonló félkatonai erők számát a hadszíntéren. Ismét azt láttuk, hogy az orosz védelmi ipar jelentősen növelte termelését. Ezért mindkét fél felkészült az újabb nagy konfliktusokra, várva a szezonális feltételek érését.