Kíváncsi lenni az életre 22/ A kacsa-szindróma

A közösségi médiát szinte mindenki aktívan használja. A szeretet iránti vágy nagyon erős törekvés az emberben. Amennyiben tökéletesek akarunk lenni, olyan posztokat osztunk meg, amelyek tökéletes énképet alakítanak ki. Szóval mindenki ennyire boldog? Vagy úgy tesznek, mintha boldogok?

A közösségi médiában böngészés közben látják a tökéletes életeket, talán mások életéhez hasonlítják maguk életét.

A tökéletesnek tűnő emberek nem sokban különböznek tőlünk, miért tesznek úgy, mintha így néznének ki?

A társadalomkutatók a Kacsa-szindrómának nevezik azt, hogy a személy másképp viselkedik a virtuális világon, mint élőben.

A kacsa-szindróma megmagyarázza az énideális és az énkép közötti különbséget. Ez a szindróma azt jelenti, hogy a személy által a közösségi médiában megosztott információk és képek nem feltétlenül tükrözik a valós élettapasztalatokat.

A kacsa szindróma fogalmat a Stanford Egyetem vezette be, amelyet arra használták, hogy kifejezzék a hallgatók azon képességét, hogy kívülről nyugodtnak tűnjenek, miközben elnyomják a szorongást, a depressziót, az önbizalomhiányt.

Akkor miért kacsa, figyeltek már valaha a kacsákra?

A legtöbben megcsodáltuk a kacsákat, amelyek úgy lebegnek, mintha a vízen táncolnának. Amikor megcsodáljuk őket, úgy gondoljuk, hogy nincs semmilyen gondjuk, de az igazi bonyolultság a víz alatt van. Lába a tó alatt úgy működik, mint egy gép.

A közösségi médiában az egyének úgy mutatkoznak be, ahogy szeretnének.

A közösségi média alkalmas környezet arra, hogy azt a benyomást keltse, hogy mindent küzdelem és erőfeszítés nélkül el lehet érni. Úgy csinálnak, mintha élveznék az életet.

Az emberek valóban olyan boldogok, gazdagok, sikeresek, kényelmesek vagy tökéletesek, mint amilyennek látszanak? Mindannyian tudjuk a választ: nem.

Az emberek kénytelenek különböző formákat ölteni, hogy alkalmazkodjanak a mai világhoz, ahol „kikényszerítik a tökéletességet, kizárva a tökéletlent”. De vajon tudják-e, hogy ez milyen rossz hatással van a lelki állapotunkra?

A kacsa szindrómában szenvedő személyt leginkább a „mások” érintik, ilyen körülmények közepette nagyon nehéz úgy élvezni az életet, ha másokra gondolnak. Ez a szindróma szorongást és depressziót is okozhat az emberben. Ha úgy gondolja is, hogy megbirkózik ilyen problémákkal, nagyon jó lesz, ha segítséget kér egy pszichológustól, mert senki sem olyan tökéletes, mint ezekben a tartalmakban látható.

Senki élete nem olyan tökéletes és csodálatos, mint egy kacsa siklása a vizen. Ha az ember összehasonlítja magát a másokkal, ez a legrosszabb, amit magával tehet.