Heti Kommentárunk (12)

A Türk Államok Szervezete (TDT) az üzbegisztáni Szamarkandban tartotta kilencedik csúcstalálkozóját, melynek témája „Új korszak a türk civilizáció számára: A közös fejlődés és a jólét felé” volt. Érdeklődéssel várták, hogy a szamarkandi csúcstalálkozón milyen perspektívát mutat be a szervezet, amely a nevét tavaly Isztambulban Türkiye soros elnöksége alatt Türk Tanácsról TDT-re változtatta, és elfogadta a 2040-es Jövőkép Dokumentumot, és milyen lépéseket tesz majd a türk világban való együttműködés és integráció irányában. A 103 pontból álló Szamarkandi Nyilatkozat sok részletet tartalmaz.

A SETA biztonsági kutató igazgatója, Prof. Dr. Murat Yeşiltaş elemzését adjuk közre a témában.

A csúcstalálkozó egyik fontos eredménye kétségtelenül az volt, hogy az Észak-ciprusi Török Köztársaság (KKTC) megfigyelői státuszt kapott. A nyilatkozat 7. cikke kimondja, hogy „a ciprusi törököket a türk világ részének tekintik”, KKTC megfigyelői státusza fontos a KKTC-re nehezedő elszigeteltség megszüntetése szempontjából, és biztató fejlemény a TDT Türkiyén kívüli tagjai számára is.

Emellett İlham Aliyev Azerbajdzsán államfője beszédében elhangzott kijelentés, miszerint „a türk világ földrajzi határai tágabbak”, és amellyel szinte mindenki egyetértett, a TDT testületén belül támogatást nyert a felhívás a „TDT tagországain kívül élő rokonaink jogainak, biztonságának és nemzeti identitásának védelme, és az, hogy ne asszimilálódjanak”, amely a TDT platformján egyértelmű üzenet volt Azerbajdzsántól Irán felé.

A nyilatkozatban a nemzetközi jog alapján egyértelműen támogatásukról biztosították Kirgizisztánt a kirgiz-tádzsik határkérdés ügyében, ahol az elmúlt időszakban feszültségek voltak tapasztalhatóak, emellett a bevándorlástól és az illegális migrációtól kezdve a terrorizmus elleni küzdelemig és az afganisztáni stabilitás biztosításáig számos kérdés kapott fontos hangsúlyt.

Másrészt a TDT fejlődése és az együttműködés elmélyítése során nem elhanyagolható tényező a tagországok TDT-n kívüli bilaterális vagy egyéb többoldalú együttműködése sem. Bár ebben az ügyben sok példa van a két- és többoldalú együttműködésre, elegendő lesz csak a Türkiye és Azerbajdzsán közötti kapcsolatokat megvizsgálni. Könnyedén kijelenthető, hogy az elmúlt időszak Türkiye és Azerbajdzsán közötti kétoldalú kapcsolatai, valamint az e kapcsolat következtében megjelent konkrét eredmények motiváló/ösztönző szerepet töltenek be a TDT-n belüli együttműködés számára.

A tagországok vezetőinek két- és többoldalú kezdeményezései szintén jelentősek. Sőt, a vezetők a maguk perspektíváival talán a leglényegesebb tényezőt töltik be a TDT-n belüli együttműködés fejlesztésében. A TDT Titkársága és a tagországok technikai bizottságai a vezetők elképzelései és útmutatásai alapján egyre jobban magukévá teszik a dossziéikat, és intenzív erőfeszítéseket tesznek azok megvalósítása érdekében.

Ezen a ponton tagadhatatlan, hogy Türkiye áttörései és Erdoğan elnök vezetése fontos szerepet játszott a TDT közelmúltbeli lendületében. Hasonlóképpen fontos szerepet tölt be a TDT lendületében Aliyev Azerbajdzsánban, Tokajev (és Nazarbajev) Kazahsztánban, Zsaparov Kirgizisztánban és Mirziyoyev Üzbegisztánban. Orbán, a megfigyelői tag státuszt élvező Magyarország miniszterelnöke szintén harmonikus vezetést tanúsít ebben a folyamatban.