ANATÓLIAI ELSŐK

Annak a hercegnőnek a meséjében, aki úgy szerette az apját, mint a sót, a király azt kérdezte a lányaitól, hogy mennyire szeretik, a nagyobb hercegnők pedig azt felelték, hogy úgy, mint az aranyat és gyémántot. A legkisebb hercegnő viszont azt mondta, hogy „úgy, mint a sót”. A király nagyot csalódott, és száműzte a lányát a palotából. Csupán évekkel később értette meg, hogy mit akart ezzel mondani a lánya. Ha valaki azt mondaná önöknek, hogy úgy szereti, mint a sót, önök hogy reagálnának? Önök is ugyanúgy megharagudnának, mint a mesebeli király, vagy megértenék, hogy mit akart mondani? Azok, akik egészségügyi okokból sómentes diétát tartanak, rögtön meg fogják érteni, hogy mire gondolt a kis hercegnő. Természetesen jól ismertek a túlzott sófogyasztás káros hatásai. De a sótlan ételek nem ízlenek nekünk. A só, vagyis a szódium egy fontos ásványi anyag a testünk számára. Ennek az ásványi anyagnak nagy szerepe van a víz elosztásában a szervezetben, az idegimpulzusok továbbításában az neuronok felé, és az izmok összehúzódásában. Manapság a sót az egészség szempontjából szoktuk értékelni, és fűszerként gondolunk rá, amely javítja az ételeink ízét. De a múltban a só nagyon fontos árucikknek számított, és a Selyemúthoz és Fűszerúthoz hasonlóan léteztek sóutak is. Ma egy anatóliai sóútról fogunk beszélni, a Via Sebastéról, amely Királyi út néven is ismert.

Anatólia több ezer éves történelme során számos kultúrának adott otthont. A hettitáktól kezdve minden anatóliai állam építtetett utakat. Ezekkel az utakkal különböző régiókat kapcsoltak össze, és gondoskodtak azok biztonságáról is. A Római Birodalom különösen nagy gondot fordított az utakra. A birodalom számára az úthálózat volt a szuverenitás egyik legfontosabb szimbóluma. Ezért az egyik első feladatuk az volt, hogy utakat építettek a meghódított helyeken, városokat kötöttek össze velük. Azt az elvet követve, hogy „azok a római területek, ahol az útjai húzódnak”, az egész birodalmat utakkal hálózták be. A rómaiak nemcsak utakat építettek, hanem helyőrségeket, hidakat és fogadókat is építettek az utak mentén. A Via Sebaste, vagy Királyi út az egyik legjobb állapotban fennmaradt római út Anatóliában. A Via Sebaste kétezer éves ókori út. Egy stratégiai jelentőségű út volt, amely összekötötte Lycia, Pissidia és Pamphylia régiókat, ahol olyan fontos városok találhatók, mint Patara, Sagalassos és Perge, Anatólia belső vidékeivel. Ismeretes, hogy az utat, melynek egy részét az alapkőzetbe vésték, egy részét pedig térkövekkel fedték be, a kilikiai kalózok elleni harc érdekében építették.

A Via Sebaste egy szakaszát azért építették, hogy a kor egyik nagyon értékes anyagát szállítsák rajta. Talán nem fogják elhinni, de az a nagyon értékes anyag a só volt! Ugyanis a ma könnyen beszerezhető só, az ókorban elég szűkös ásványi anyag volt. A sóban gazdag vidékek idővel jelentős kereskedelmi központokká váltak. A hettiták ékírásos tábláin a sókereskedelemre vonatkozó rendelkezések is találhatóak. Egy időben a római katonák zsoldját is sóban fizették ki. És egy ilyen fontos áru szállítása érdekében a Selyemúthoz és a Fűszerúthoz hasonlóan, egy sóút-hálózatot is létrehoztak. A Via Sebaste fontos szakaszát képző Isauria út is sóútként volt ismeretes. Ez az út a rómaiak által „Tatta Lacus”-nak, azaz Sóstónak nevezett egyetlen anatóliai sóforrásig vezetett el. Kétezer éven át Pamphylia partvidékétől Isauriáig olívaolajat szállítottak ezen az úton, a visszaúton pedig sót… És ez a só gondoskodott a zsoldok kifizetéséről,valamint fertőtlenítésre, az ételek tartósítására és ízesítésére használták… Úgy tűnik, hogy az ókorban nem volt olyan terület, ahol ne használtak volna sót.

Napjainkban a Konya és Antalya közötti Isauria ókori sóutat a nemzetközi jelzési rendszernek megfelelően megjelölték, és új túraútvonallá alakították. A sóút egy 175 km-es út, amely ciszternák, kutak, fogadók romjai mentén és hidakon halad keresztül. Ezen a kétezer éves ókori úton sétálva nem lehet nem gondolni a régi sókaravánokra, amikor a só még szűkös erőforrásnak számított.

Az olyan kifejezések, mint a görög „só ellen vétkezni”, a perzsa „só elárulása” és a török „sóhoz való jog”, valamint a vallási szövegekben előforduló sóval kapcsolatos kifejezések is azt jelzik, hogy a sónak szinte minden kultúrában van szerepe. Észrevette már, hogy a só nagyobb szerepet játszik az életünkben, mint korábban gondoltuk volna?

Szakértők megállapították, hogy az ember tizenegyezer éve vitte be életébe a sót. Az emberek ételek szárítására és tárolására, varázslatokhoz és rituálékhoz, cserekereskedelemhez és fizetéshez használták, és különböző jelentéseket tulajdonítottak a sónak. Azokon a vidékeken, ahol kevés volt a só, ott kilométerekre szállított kereskedelmi áruvá vált. Így jöttek létre a sóutak. Ezért hoztak létre sóutakat az ókorban Itáliában, Németországban és Anatóliában. Ezen a héten a Via Sebastéról, Anatólia legjobb állapotban fennmaradt római kori sóútjáról, valamint az út legfontosabb szakaszáról, az Isauria sóútról beszéltünk.