Heti Kommentárunk (46)

A NATO a hidegháború után összesen 4 stratégiai koncepciót adott ki. Az első 1991-ben a szovjet örökséget követően az új térségi és nemzetközi geopolitikai valóságot vette alapul.

A második az 1999-ben kihirdetett stratégiai koncepció. Ennek a koncepciónak a referencia forrása a közvetlenül Európa mellett zajló balkáni válság és az ennek hátterében álló biztonsági dinamikák voltak.

A harmadik stratégiai koncepciót 2010-ben tették közzé. Ez a koncepció amellett, hogy nem korlátozódott csupán a konvencionális katonai fenyegetésekre, az aszimmetrikus és nem szokványos fenyegetésekre koncentrált. Ennek keretében a terrorizmus elleni küzdelem és ők kibertérrel vagy űrrel kapcsolatos témák egy új biztonsági megközelítés alapját adták. Emellett ez a koncepció az Amerikai Egyesült Államok által szeptember 11 után a terrorellenes küzdelem nevében lerombolt nemzetközi rendszer kihívásaival szemben a NATO-t újrapozicionálva próbálta adaptálni. Ezáltal a NATO a térségi védelmi karakterből kezdett olyan karakterre váltani, amely képes volt felvenni a küzdelmet nemzetközi válságokkal szemben is.

A SETA biztonsági kutató igazgatója, Prof. Dr. Murat Yeşiltaş elemzését adjuk közre a témában.

A 2022-es stratégiai koncepcióig húzódó folyamat során térségi és globális mértékben is előre nem látható és a bizonytalanságot elmélyítő, rendkívül gyors és sorsfordító fejleményeknek voltunk tanúi.

Ezek közül a legmegrázóbb és a legsúlyosabb hosszú távú stratégiai befolyással bíró a 2011-ben kirobbant Arab Tavasz volt. Az Arab Tavasz nemcsak a NATO déli államait gyengítette meg, ugyanakkor a felkelések, migráció, terrorizmus, élelmiszer biztonság és gazdaság terén is új és a réginél érzékenyebb törésvonalakat vázolt fel. Például Észak-Afrikától a Szubszaharáig, a Balkántól Jemenig húzódó területen is tükröződtek ezek az új tulajdonságok, ugyanakkor Oroszországon kívül Kína és más szereplők helyzete megerősödésének is tanúi lehettünk.

Másik fontos tényező volt a NATO hagyományos konfrontációs területét képviselő ügyekben Oroszország újabb erő nyerése, ez a helyzet számos kihívásban, Grúzia után a Krím annektálásában is megmutatkozott. Végül pedig Oroszország február 24-i kísérlete Ukrajna megszállására a hidegháború után tapasztalt legkomolyabb orosz fenyegetésként súlyos aggályokat támasztott a nemzetközi közösségben, és arra késztette a NATO-t, hogy az eddigieknél nagyobb e rettentő erővel cselekedjen. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok és Kína versengése miatt kialakult új nemzetközi átrendeződés új fajta nyomást gyakorolt a NATO-ra. Ehhez hozzájött még a pandémia, a klímaváltozás, a nukleáris fegyverkezés, a ballisztikus rakéta technológia, a kibertámadások, az államon kívüli szereplők lehetőségei és képességei, a pusztító technológiák fejlődése és egy szélesebb alkalmazási körük, mindezek egy többet szerepeltek a NATO napirendjén, és stratégiai koncepciójának megújítására kényszerítették.

Ebből a szempontból nézve a negyedik és legutóbb kiadott, 2022-es stratégiai koncepció eltér az előzőtől, a konvencionális fenyegetés felfogására és az aszimmetrikus fenyegetéseket egyszerre kezelő hibrid megközelítést képviselő gondolkodásra alapoz. azonban ez a változás a NATO három alapelvére támaszkodott területeken nem a reformot, hanem a megerősödésre törekvést szolgálja. Ennek keretében a NATO 3 alapvető küldetésre, a „védelem és elrettentés”, „válságkezelés és -megelőzés” és „kollektív védelem” elvére alapozó megközelítés korábbinál sokkal hatékonyabb, rugalmasabb és működőképesebb mechanizmus elérését teszi lehetővé. Ezzel együtt nem mondhatjuk, hogy a 2022-es stratégiai koncepció egy új geopolitikai küzdelem kezdetét képviselné.

A SETA biztonsági kutató igazgatója, Prof. Dr. Murat Yeşiltaş elemzését adtuk közre a témában.