ANATÓLIAI ELSŐK 21

Minden élő születik, nő és meghal… talán az ember kivétel ez alól? Létezik-e halhatatlanság? Egyes tudósok és futuristák, vagyis jövőkutatók egyre többet dolgoznak a témán. Biológusok felfedezték, hogy ha a táplálék mennyiségét felére csökkentik, és nem adnak káros élelmiszert a kísérleti egereknek, 40%-kal növelhetik élettartamukat. Természetesen mi nem élünk ellenőrzött körülmények között, laboratóriumban, de a helyes táplálkozás fontos az emberi élet meghosszabbítása szempontjából. A jövőkutatók is a hosszú életet és halhatatlanságot kutatják. A jövőkutatók szerint az orvostudomány és technológia fejlődésének köszönhetően hamarosan véget vetünk a betegségeknek, elsősorban a ráknak és immunrendszeri betegségeknek, s ezzel az emberi élet meghosszabbodik.

Vannak, akik feltételezik, hogy az ember valójában halhatatlan, ami DNS-ünkben van kódolva, és az új technológiák segítségével a ember örökké élhet! Ennek az elméletnek az egyik képviselője a híres asztrofizikus, Stephen Hawking. Még ha ezek a megközelítések irracionálisnak tűnnek is, sokan hiszik, hogy lehetséges a halhatatlanság.

De ez a gondolat vajon napjaink technikai fejlődésének következtében alakult ki? Mióta keresi a ember a halhatatlanságot?

A halhatatlanság keresése az indiai, kínai, japán, skandináv, görög és török mitológia gyakori témája. Egyes civilizációk az óceán mélyéről származó italtól, mások növényektől, víztől, állatoktól remélték a halhatatlanság titkát. Több ezer éves legendák szólnak arról, hogy az emberek megtalálták, de újra elvesztették ezt a titkot.

A sumér legendák hőse, Gilgames ezeregy erőfeszítéssel kereste az ember halhatatlanná tévő „élet füvét”, a gyógyítás görög istene, Aszklépiosz Medúza vérét használta a halál megállítására, a makedón Nagy Sándor az élet vizét kereste. Lokman orvos a növények nyelvét tanulta meg, hogy megszerezze a halhatatlanság titkát.

A Gilgames-eposz „halhatatlanság vagy élet füve” legendája az anatóliai „Lokman orvos” legendájára hasonlít. Nem tudjuk biztosra, hogy Lokman valóban élt-e, vagy legendai alak. Ezeken a földeken évezredeken át számos filozófus, tudós és bölcs élt. Ha nem is mindegyik, de sokuk neve, lakhelye és kora írott szövegekben maradt fenn. A bölcs Lokman orvos nevével sehol nem találkozunk. Egyesek szerint a híres orvos, Alkmaion volt Lokman orvos. Ez azonban nem több, mint feltételezés. Egyes orvostörténeti szakértők a hasonló életút és egyes párhuzamok miatt Aszklépiosszal, Hippokratésszal és Galénosszal állítják párhuzamba Lokmant. Mások az ókorból fennmaradt elbeszélések alapján próbálják kilétét meghatározni. Lokman orvos nevét nemcsak Anatóliában, hanem Iránban, Azerbajdzsánban, Türkmenisztánig és Üzbegisztánig is említik. A türk világ nagy orvos-tudósát, Ibn Szinát (Avicenna) „korának Lokmanjaként” is említik.

Akkoriban úgy lehetett valaki jó orvos és gyógyszerész, hogy megtanulta a gyógyszerként használt növényeket, a generációkon átadott tudáshoz újakat adva. Ebből az időből származnak a népi orvoslás és fitoterápia gyökerei is. A gyógynövényekből forrázással, főzéssel, préseléssel, szárítással, olajuk kivonásával készítettek orvosságot. A felhasznált módszerhez hasonlóan fontos volt, hogy melyik növényi részt használták. A betegségtől függően a gyógynövény gyökerét, levelét, magját, virágját vagy gyümölcsét alkalmazták. Lokman orvos nagyon jól ismerte és alkalmazta mindezeket.

A hiedelem szerint Lokman orvos értette az összes fa, virág és fű nyelvét. A növények elárulták neki titkaikat, s ő így készítette az orvosságot a betegségekre. Bár Anatólia minden sarkában ismerik, leginkább mégis Adana és Çukurova vallja magáénak Lokman orvost. Az elbeszélések szerint Lokman orvos széltében-hosszában bejárta Anatóliát, és megtanulta a növények titkait. Amikor Çukurovába érkezett, ahol mindenféle növény megterem, úgy döntött, hogy itt telepszik le, és Misis városban telepedett le. Elkezdte kezelni a betegeket, amíg senki nem maradt beteg. Ekkor az emberek azt kérték Lokman orvostól, hogy találja meg a halhatatlanság kulcsát. Lokman ismét útra kelt, bejárta Çukurova áldott síkságait és a Toros-hegység ködös csúcsait. Egyszer elaludt egy fa árnyékában, és álmában egy hangot hallott:

„Én vagyok a fű, amit keresel, én vagyok a halál orvossága! Ettől az emberek és állatok is megszabadulnak a haláltól!” Rögtön odament a fűhöz, megtanulta, hogyan kell orvosságot készíteni belőle, felírta könyvébe, és a füvet magához véve hazatért. Szülővárosához közeledve a Misis-hídon kelt át, mikor talán szél támadt, talán egy láthatatlan kéz ragadta meg, nem tudni, de könyvecskéje a halhatatlanság füvével együtt a folyóba esett, és a halál ismét ellenszer nélkül maradt.

Ez a folyó a Çukurovának életet adó Ceyhan, a Misis-hidat pedig, ahol egykor Lokman orvos átkelt, ma a Halhatatlanság Hídjának nevezik. A 7000 éves történelemmel bíró Misis antik város kereskedelmi utak metszéspontjában fekszik, így a római korban fontos település volt. Lokman orvos története miatt a „halhatatlanság városának” nevezett város a hettiták, asszírok, rómaiak, bizánciak, szeldzsukok és oszmánok nyomait is hordozza.

Mapjainkban a gyógyszer-alapanyagok fontos részét a növények adják. Annak ellenére, hogy vannak szintetikus gyógyszerek, világszerte sokan választják a növényi orvosságokat. Az ősi korokra visszanyúló növényi orvoslást Anatóliában is ősidők óta alkalmazzák. Lokman orvos legendája is ebből az ősi tudásból táplálkozik, és találja meg helyét a népi orvoslásban. Századok óta említik nevét az egészség témájában, számos történet szól róla. Dzsalaladdin Rumitól Yunus Emréig, és népdalokban is felbukkan Lokman orvos. Talán valóság, talán legenda, de emberek tízezrei merítenek belőle reményt és várnak segítséget.