ANATÓLIAI ELSŐK 19

A Pergamoni királyság fővárosa, Pergamon a római birodalom keleti központja volt. Az ókortól fogva számos civilizáció hazája volt. Kezdetben a korszak egyik vezető városa volt. Itt találták fel a pergament. Itt volt 250 kötettel Ázsia első és legnagyobb könyvtára. Pergamonban használtak először nyomócsöves vízvezeték-rendszert. Itt fejezték ki először szobrokkal az érzelmeiket. Ez a csodás város az építészet, művészet, várostervezés és egészségügy terén is korunk civilizációjának előfutára volt. De a többi ókori város közül az is kiemeli, hogy itt volt a világ első kórháza, vagyis az Aszklepion-szentély.

Aszklépiosz, az egészség istene olyan tehetséggel bírt az orvoslás terén, ami csökkentette a halálozásokat. Ennek az istennek szentelt szentélyek és gyógyító központok voltak az Aszklepionok. A hellén korban kezdődött és a római korig tartott használatuk, számuk 2000 körül volt. Az orvoslás szimbólumának tartott, botra tekeredő kígyót is itt kezdték használni.

Még ha a mai kórházak mások is, oda is gyógyulásért mentek a betegek, ahol az orvosok megvizsgálták és kezelték őket. De miben különböztek a mai kórházaktól? Fedezzük fel együtt!

Bár sokféle betegséget kezeltek, az aszklepionok nem fogadtak bármilyen beteget. Halálos betegeknek és várandósoknak tilos volt belépni. Egy elbeszélés szerint a ma „romos kapunak” nevezett bejárat felett az a felirat állt: „Ide nem léphet be a halál.” A kapun belépő betegek mintegy egy kilométeres séta után a „Via Tecta”, vagyis Szent Úton az első udvarba jutottak. Itt várták őket az orvos-papok, akik eldöntötték, hogy ki léphet be az egészségügyi központba. Akiket nem lehetett gyógyítani, azoknak innen vissza kellett fordulniuk. A többiek a hittel, hogy meg fognak gyógyulni, beléptek. Nyugat-Anatólia legfontosabb egészségügyi központjában, a Bergamai Aszklepionban fohászokkal gyógyítottak.

Az egészségügyi központban fogadott betegek először megmosdottak a szent medencékben, felvették a kapott fehér ruhákat, és áldozatot mutattak be. A gyógyító, szent medencék mellett hálószobák voltak. Az Aszklepionban az álmok alapján döntöttek a kezelésről. A hálószobákba vitt betegek elbeszélték álmaikat az orvos-papoknak. Az álmok jelentése néha nagyon egyértelmű volt, néha a szerzeteseknek kellett elmagyarázniuk. Az álmok üzenetét megfejtve a szerzetesek megkezdték a kezelést. Az ókorban hitték, hogy az álmok hírt adnak a múltról és jövőről, és az információszerzés alapvető eszközének tekintették őket.

Az Aszklepion-szentélyben a fejfájástól a vakságig, a meddőségtől a hisztériáig, a sebektől a nyavalyatörésig mindenféle betegséget kezeltek. Különféle betegségekre különféle kezelést alkalmaztak. Az alkalmazott módszereket a kor híres szónokától, a balikesiri Arisztidésztől ismerjük. Ő is több tucatszor járt kezelésen az Aszklepionban. „Hieroi Logoi”, Szent Szavak című művében beszéli el az ott látott álmokat és kapott kezeléseket. Megtudjuk, hogy a fő kezelési módszer a fohászkodás volt, és az orvos-papok az isten nevében fohászkodtak. A beteg jobbulásában kiemelt szerepet játszott, hogy higgyen a papokban és orvosokban. A kezelési módszerek közt ott volt a böjt, a vízmegvonásos kúrák, iszapfürdő, gyógyvíz, növényi olajok és az olajos masszázs is. A fizikai kezelés módszerei közt voltak az egyszerű mozgásos gyakorlatok: mezítlábas séta a puszta földön, vagy futás a szent terület körül. A betegségtől és annak mértékétől függött, hogy melyik módszert választották.

Emellett nap- és vízterápiát is alkalmaztak. A vizet szent és hatalmas dolognak tartották, ezért megkülönböztetett szerepe volt. A pszichoterápiában is a víz gyógyító hatását használták ki. Kötelező és a kezelés része volt, hogy a szent medencékben fürödjenek és a szent kutakból igyanak. A szentély mellett volt egy bőrbetegségekre hasznos gyógyforrás. A gyógyvizes helyeket SPA-nak nevezzük. Ez a napjainkban is használatos szó a latin “Salus Per Aqua”, „egészség víz által” kifejezés rövidítése.

Az Aszklepionban a vízterápia mellett a napterápia is fontos volt. Akkoriban is tudták, hogy a napfény jót tesz. Apolló napisten az egészség istene, Aszklepiosz apja volt, ezért is tartották fontosnak a napterápiát. A napozással a betegek imádkoztak, megszenteltettek és gyógyulást találtak.

A zene, az olvasás és a színház is a kezelés része volt. Hogy a betegeket jobb kedvre derítsék, a helyi lakosság részvételével fesztiválokat rendeztek, költészeti és zenei versenyeket tartottak.

A Bergamai Aszklepionban végzett ásatások során a meggyógyult betegek nevét és köszöneteit tartalmazó táblákat is találtak. Ezeket jól látható helyre akasztották ki a szentélyben, így a szentély megbízhatóságának a látogatók elvitték a hírét. Emellett tűket, kést, spatulát, csipeszt és más orvosi felszereléseket is találtak. Azonban a lehetséges kockázatok elkerülése végett a szentélyben hacsak lehetett, nem a sebészeti beavatkozást választották.

A hellén, római és oszmán korokból származó rétegek miatt Bergama az UNESCO „Többrétegű világörökség kultúrtáj” listáján is szerepel. Ez a lenyűgöző város, az orvosi és pszichoterápiás kezelést alkalmazó Aszklepion szentély az emberközpontú megközelítést tükrözi. A 350 fős színház, könyvtár és szent területek éveken át szolgálták a különböző tájakról érkező betegeket. A mai ember számos módszert követ egészsége megőrzésére, és felfedezi: hasonló módszereket évezredekkel ezelőtt a Bergamai Aszklepionban is alkalmaztak.