VÍZKULTÚRA 18

Rózsaszín tavak, az eget beborító zöld fények, egy vörös part vagy hófehér vattacukornak tűnő medencék... Tévednek, ha azt hiszik, hogy ilyeneket csak álmában vagy tudományos-fantasztikus filmekben láthat az ember! A felsorolt jelenségek mindegyike valós; csupán eltérnek azoktól, amiket megszoktunk... Ezért a legtöbb ember szürreálisnak, filmdíszletnek vagy álomszerűnek nevezné. Még ha közvetlenül nem is foglalkoztak a művészettel és a művészeti irányzatokkal, bizonyára már hallották azt a szót, hogy szürrealizmus. Íme, ma egy szürreálisnak tűnő helyet, Pamukkalét fogjuk bemutatni...

Pamukkale travertínó mészkövei évezredek alatt alakultak ki... Évezredek alatt a föld mélyéből a felszínre jött a kalciumban gazdag víz, ahol megszilárdulva hófehér és ragyogó mészkőrétegekké alakult. Ezek a mesés fehér medencék a történelem során a gyógyulást kereső emberek törzshelyévé váltak. A 2700 méteres hosszúságban egymásba folyó lépcsőzetes medencékkel és az 50 méter magas függőcseppkő-vízesésekkel ez a természeti csoda gyapotmezőre vagy felhabosított tejre emlékeztet, amely összezavarhatja a valóságérzetet. Nem elégszenek meg azzal, hogy a szemükkel lássák, még egy érzékszervüktől segítséget akarnak kapni, megérintik a tavertínókat!... Valóságos, valóságos, de a szépségével úgy elbűvöli önöket, mintha egy fantasztikus világba kerültek volna... A természet egy megismételhetetlen és páratlan alkotással fogadja önöket Pamukkaléban... 

Az elbűvölő látványú és ráadásul gyógyvízekkel rendelkező travertínók mellé természetesen egy várost is alapítottak: Hierapoliszt... A Bergamai Királyság idején épített Hierapolisz ókori városa minden korszakban népszerű volt. A törökül “gyapot” és “vár” jelentésű szavak összetételéből keletkezett, és Denizlitól 17 km-re északra fekvő Pamukkale ókori neve Hierapolisz volt... Ha úgy is hitték, hogy a nevét Hiera amazon királynőről kapta, nincs olyan felfedezés, ami ezt a vélekedést támogatná. A “hiera” név görögül “szentet” jelent. Mivel a városban sok szentély volt, ezért nevezték el “szent városnak”, azaz “Hierapolisznak”. Sztrabó, a híres ókori geográfus a műveiben azt mondja, hogy Hierapolisz egy fríg város. A napjainkban rendelkezésre álló információk fényében ismert, hogy a város már a hellenisztikus kor előtt is létezett. A Római Birodalom idején Frígia tartomány székhelye volt. Hierapolisz a bizánci korban is fontos központ volt. A város kezdetben nem fogadta túl lelkesen a kereszténységet, de később fontos szerepet játszott a vallás terjedésében.

Hierapolisz, azaz Pamukkale híres volt a fém- és kőművességéről, de igazi hírnévre a szövetek miatt tett szert. A városben készített szőnyegeket és textilárukat Efes kikötőjéből hajókkal exportálták a földközi-tengeri térség országaiba. A város számára az igazán nagy gazdagságot biztosító kiviteli termék viszont a történelem során király- vagy császárbíbor néven ismert bíbor színű textil volt. Ez a szín az ókortól kezdve státuszszimbólum volt, amelynek nagyon nehéz volt az előállítása, és ezért rendkívül nagy becsben tartották. Bíbor színű öltözéket csak a királyi vérből származó személyek, vallási vezetők és néhány nemes ember viselhetett. Sőt, a közemberek számára tilos volt a viselése! A hierapoliszi kézművesek egy tengeri héjas állat feldolgozásával, néha pedig különböző alapanyagok felhasználásával tanulták meg e szín előállítását. Sok kilónyi bíborcsiga és hosszú munka után csupán 1 gramm bíbor festéket tudtak előállítani! Ezért felemelkedett az ára, és ez a szín nagyon értékessé vált, és amíg fennállt ez a helyzet, a kínálatot kielégítő város gazdagabbnál gazdagabb lett. A festőmestereknek a tudásuk mellett még természetes segítőik is voltak... A pamukkalei travertínók létrejöttét elősegítő termálvíz sok mészt tartalmaz, ami nagy előnyt biztosított a mestereknek a bíbor szín előállítása során...

Ne feledjük el, hogy a kereszténységben napjainkban is használják ezt a színt a szertartások során!

Ókori színházával, szentélyeivel, emlékkútjaival, gimnáziumával és sírjaival ma is nagy érdeklődés övezi Hierapolisz ókori városát. Travertínóival és ókori romjaival az UNESCO világörökségi helyszíneinek listáján is szerepel.

Térjünk át a város vízzel való kapcsolatára... A római kori városok többségéhez hasonlóan Hierapoliszban is vízvezetékekkel gondoskodtak az ivóvízről. A közeli dombokon épített két vízvezetéken szállították a vizet a városba. A vizet égetett agyagból készített csövekkel vitték el a város utcáiba, és még kisebb csövek segítségével juttatták el a házakig. A város vízművei között figyelmet érdemel a római fürdő. Ma az ásatások során talált szobrok és más leletek kiállítása érdekében régészeti múzeummá alakították át a fürdőt, amely Hierapolisz ókori város egyik legnagyobb építménye. Egy másik érdekes vízmű a Triton-kút épülete... Ez az emlékmű egy 70 méter hosszú medencéből és fülkékből áll, amelyekbe szobrokat állítottak... Egy “latrina”, azaz mosdóként szolgáló épület is van az ókori városban. A napjaink nyilvános mosdóinak első formájának számító “latrinában” a rómaiak külön-külön csatornákat csináltak a szennyvíz és a tiszta víz szállítására. Bár a földrengések miatt romossá vált, de minden részével fennmaradt a napjainkig.

Hierapolisz egyik legjelentősebb épülete az ókori színház is... A domboldalra támaszkodó épület a római színházak egyik legszebb példája Anatóliában. A hozzávetőleg 150 évig (!) épített színház az akusztikájával és méretével hívja fel magára a figyelmet, és minden homlokzatával fennmaradt a napjainkig. Most térjünk át az ókori város legérdekesebb helyszínére, a “Pokol kapujára”, azaz a Ploutonium szent helyére... Erről a barlangról azt tartották az ókorban, hogy ez a holtak birodalmának kapuja... Az ember az ismeretlen iránti kiváncsiságában minden korszakban egy rejtély után kutat! A varázslók és később a papok is tisztában voltak ezzel a kiváncsisággal, és olyan hellyé változtatták ezt a barlangot, ahol megmutathatták az erejüket. A barlangban lévő termálvízben nagy mennyiségű szén-dioxid található, ami természetesen az ide belépők halálát okozta. A papok visszatartották a lélegzetüket, hogy ne hasson rájuk a gáz, és anélkül jöttek ki, hogy meghaltak volna. Ezzel növelték az erejüket a nép szemében, akik nem tudtak róla, hogy megfejtették a barlang rejtélyét...

Az ásatások során kiderült, hogy a pamukkalei travertínókat létrehozó termálvíznek ez a barlang a forrása. Szintén ugyanezen ásatások során a frígek idejéből származó leleteket is találtak. Ez is azt mutatja nekünk, hogy a barlangot már a rómaiak előtt élő frígek is látogatták.

Mivel Hierapolisz egy földrengési zónában fekszik el, ezért két nagy földrengést is elszenvedett és kő kövön nem maradt, majd újjáépítették a várost. A földrengések során a város közepén egy gödör keletkezett, és idővel a település nagyszerű oszlopait, szobrait termálvíz borította be, ezzel “ókori medence” jött létre. Ma a travertínók után ez az ókori medence a legérdekesebb hely Pamukkaléban. Hát hogyan ne vonzaná az érdeklődést? Ebben az ókori medencében lehetőségük van arra, hogy több ezer évvel ezelőtti történelmen ússzanak át! Ki mondhatna nemet egy ilyen élményre! A termálvízzel táplált ókori medence hőmérséklete télen-nyáron 36 fokos... Van egy mítosz is ezzel a medencével kapcsolatban, miszerint a szépséget és hosszú életet hajszoló Kleopátra egyiptomi királynő is úszott benne.

Ma Pamukkaléról, a travertínókról és Hierapolisz ókori városáról beszéltünk, amely feltétlenül szerepel azon helyek listáján, amelyeknek nem fogja elhinni a létezését, és amelyet mindenképp látnia kell, mielőtt meghalna....