VÍZKULTÚRA 11

Még ha az emberi települések céljára elsősorban a folyópartokat választották is, a népesség növekszik... a települések távolabb kerültek a folyóparttól. De vízre továbbra is szükség volt. Módszereket kerestek arra, hogy szükség esetén könnyen vízhez jussanak. A kezdetektől fogva vizes létesítményeket építettek. Hogy minden évszakban használhassák a vizet, gátakat építettek a folyókra, csatornákon, távolról vezették el a vizet, a csapadékvizet ciszternákban gyűjtötték össze, és vízvezetékkel osztották el a városban. Ma a vízgyűjtés legfontosabb eszközeiről, a ciszternákról beszélünk.

A ciszternákat először termőföldek öntözésére használták. A víztől távolabbi, szárazabb területen letelepedő emberek ciszternákat építettek, hogy a csapadékvizet összegyűjtsék. Így tudták öntözni és művelni a földet. A ciszternákat általában sziklába vájták vagy kőből építették. Szükség szerint nyílt vagy zárt, föld alatti vagy feletti is lehetett. Ma a világ különböző részein más és más ciszternákkal találkozhatunk. A legrégebbi a perui Nazca sivatagban található.

A kezdetben földműveléshez használt ciszternák a népesség növekedésével az ivóvíz szükségletet is fedezték. Nemcsak külterületeken, hanem városokban és karavánutakon is építették őket.

Anatóliában is vannak különböző korokból és városokból származó ciszternák. Hattusa hettita kori ciszternái és Mersin Korykos antik városának ciszternái példák az időszámítás előtti építészetre. Fethiye Telmossos antik városának ciszternái példák az időszámítás utáni ciszterna-építészetre. Ezeket a ciszternákat a vízforrásoktól távol és a városhoz közeli vizeknél is építették, mert az anatóliai városokat nagyon gyakran rohanták le… az ellenség az ostromnál először a víz és élelem forrásait vágta el. A víz és élelem nélkül maradt városiak rövidesen megadták magukat. Ezt megelőzendő építették a városhoz közeli ciszternákat. Az említett Mersin-Silifke közötti Korykos kikötőváros volt, mégis közel 8 ciszternája volt. Arisztotelész szavai: „a városoknak háborúban ciszternákra van szükségük a biztonsághoz” mutatják, hogy a ciszternák nemcsak béke, hanem háború idején is fontosak.

Képzeljünk el egyalapítása óta ezzel a problémával küszködő várost! Melyet századok óta többször megtámadtak. És három fontos birodalom fővárosa is volt. Mint sokan tudják, ez a város Isztambul. Bár három oldalról víz veszi körül, a sűrű népességnek sosem volt elég vize. Az ókortól a római birodalom idejéig Isztambul vízszükségletét ciszternákkal fedezték. Több száz ciszterna van Isztambulban. Egyeseket külön projektként építettek, másokhoz templomok pincéjét alakították ciszternává. A bizánci időkben a föld alá vitt ciszternák falát a vízszigetelés érdekében a khoraszani habarcsnak nevezett különleges habarccsal borították, és víznyomás elviselése végett kívülről és belülről is pillérekkel támasztották meg. Az idők során fontosságukat vesztett ciszternákat ma más célokra használják, zöldség-gyümölcs tárolókat, műhelyeket, éttermeket, múzeumokat alakítottak ki bennük.

A bizánci vizes létesítmények közt fontos helyet elfoglaló ciszternák azért is fontosak, mert a kor építészeti és mérnöki tudását tükrözik, és fényt vetnek a múltra. A kezdetben egymástól független ciszternákat idővel égetett agyagcsövekkel összekötve földalatti vízhálózattá alakították.

A korai, földalatti zárt ciszternák a felhasznált anyagban, méretben és megmunkálásban különböznek, de építészetileg hasonlók. Isztambul leglátványosabb és legismertebb ciszternái közé tartozik a Yerebatan ciszterna (Cisterna Basilica) és a Binbirdirek (Sloksenus) ciszterna. A Yerebatan ciszternába 52 lépcsőfok vezet le, a vízben emelkedő 336 márványoszlop és a fenséges látvány miatt Yerebatan Palota néven is emlegetik. A 100 tonna víz tárolására képes ciszternát meglátogatva egy másik korban, sőt, másik világban érezhetjük magunkat. Számos, a látogatókat vonzó titkot rejt, mint például a Medúza-fejes oszlopfő, melyről azt hiszik, hogy kővé változtatja az embert, ha ránéz.

A ciszternát Isztambul 1453-as meghódítása után egy ideig még használták. Azonban az állóvíz helyett folyóvizet előnyben részesítő oszmánok saját vizes létesítményeket hoztak létre, és többé nem használták a ciszternát. A hosszú évek után feltárt Yerebatan vagy Bazilika ciszterna ma Isztambul egyik leglátogatottabb turistalátványossága. Isztambul második legnagyobb ciszternája, a Binbirdirek ciszterna 212 oszlopával ma múzeumként szolgál…

A birodalom fővárosa és kereskedelmi központ, Isztambul mellett Anatóliában is voltak ciszternák. Legérdekesebb a mardini Dara antik városban lévő 1500 éves ciszterna! Dara a római birodalom keleti határát őrző garnizon város. Vízellátottsága, ciszternái és vízkészletei kiemelkedőek, hogy sokáig állhassa az ostromot. A darai mérnöki tudást jól tükrözi, hogy a ciszternákban a víz folyását és mennyiségét szabályozó rendszer is található. Darában nemcsak római, hanem bizánci, szeldzsuk és oszmán épületekkel is találkozhatunk. Egyes történészek Darát tartják Mezopotámia első városának, ahol öntözőcsatornákat hoztak létre. Dara antik város nemcsak ciszternáival, hanem galériatemetőjével is egyedülálló a világon, ahova a „feltámadás” reményében földelték a csontokat.

Ősi koroktól kezdve a római és bizánci időkig, a városok vízellátását biztosító ciszternákról beszéltünk ma önöknek.