Fel kell ébrednie a muszlim világnak

A muszlim nemzeteket egy sor belső és külső gond kínozza. Azonban bármilyen súlyosnak tűnnek ezek a problémák, nem megoldhatatlanok. Azonban komoly számvetés szükséges ahhoz, hogy szembe lehessen nézni velük. A muszlim országok nem izolációban élnek. Részei a jelenlegi világrendnek, amely kétségkívül tisztességtelen, működésképtelen és diszkrimináns. A gyarmatosítás öröksége még mindig él, és továbbra is nyomás alatt tartja a muszlim nemzeteket. A hatalomért és felsőbbrendűségért folytatott világverseny, és a proxy háborúk súlyos terhet jelentenek jelenük és jövőjük szempontjából. Sokan vádolják a külső beavatkozásokat, amelyek célja az, hogy a zsarnokság és kihasználás rendszerét fenntartsák.

De a muszlim nemzetek a saját maguknak okozott sebektől is szenvednek. A belső megosztottság, a jövőkép és vezetés hiánya, a rossz irányítás, a természetes erőforrások nem megfelelő felhasználása, az etnikai nacionalizmus és felekezeti viták megbénítják őket, és kiszolgáltatják a manipulációnak. A politikai és gazdasági erő hiányát pedig csak fokozza a szellemi elszegényedés. Mivel hiányzik egyrészt a hagyomány, másrészt a modernitás megfelelő értelmezése, ez mindenféle identitásválsághoz és önértékelési problémához vezet. A hazai terrorizmus és erőszakos szélsőségesség, amelyet sokféle tényező és szereplő táplál, nemcsak szégyenletes helyzetbe hozza a muszlimokat, hanem tökreteszi életüket és a jobb jövőhöz fűződő reményeiket is.

A muszlim országok a világ természetes erőforrásai, az olaj, gáz, ásványok és erdők jelentős részét birtokolják. Európához, Japánhoz és az USA-hoz viszonyítva a népesség fiatalabb. Mégis igen csekély mértékben járulnak hozzá a világ GDP-jéhez. A muszlimok a világ lakosságának 21%-át (1,5 milliárd) teszik ki, ugyanakkor a globális GDP-nek csak 5%-át (kicsit kevesebb, mint 5 trillió dollárt) adják. Az átlagos egy főre jutó GDP 5.000 dollár a muszlim országokban, amely csak körülbelül egyharmada a 13.000 dolláros világátlagnak. Csak néhány muszlim országnak van fenntartható fejlesztési modellje, és mutat sikereket a szegénység felszámolásában és a javak egyenlő elosztásában. Mindössze egy maroknyi muszlim egyetem kerül be a világ 500 legjobb egyeteme közé. Ezen egyetemek és kutatási intézmények tudományos produktuma pedig elhanyagolható.

Ez a kép egészében véve igen lehangoló. És itt kellene kezdenünk: el kellene fogadnunk, hogy a helyzet nem túl rózsás, és nem szabad tovább azt színlelnünk, hogy csak azért, mert hiszünk Istenben, mindig sikeresek leszünk. A hit feltételezi az intelligenciát, és kemény munkát és elkötelezettséget is igényel. Meg kell értenünk, hogy nem várhatunk másokra, hogy megtegyék helyettünk azt, ami nekünk jó. Nekünk kell megtennünk a saját lépéseinket, és minden eddiginél keményebben dolgozni, hogy saját jövőnket formálhassuk. Felelősség és irány nélkül nem állíthatjuk, hogy a jó eszközei lennénk saját magunk és mások számára.

Túl kell lépnünk a kicsinyes nacionalizmuson, és szélesebb látókörrel kell a világot szemlélnünk. Egyetlen helyi és nemzeti problémánk sem fog úgy megoldódni, ha nem figyelünk oda a szomszédaink problémáira is. Akárhány zárat szerelünk is fel, a házunk nem lesz biztonságos, ha nem sikerül egy biztonságok környéket kialakítanunk mindenki számára. Mivel problémáink összefonódnak, megoldásukhoz partnerség szükséges, és együtt kell működnünk. A egység hiányáét a muszlim világnak súlyosan meg kell fizetnie minden fontosabb ügyben, Palesztinától Szomáliáig, a terrorellenes küzdelemtől az erőszakos szélsőségességen át a szegénység felszámolásáig.

Az egység nem jelent egyformaságot, a sokszínűség pedig nem jelent káoszt és zűrzavart. A lényeg az, hogy képesek legyünk meglátni az egységet a forma sokfélesége mögött. Ez az alapelv, amelyet Ibn Arabi úgy hív: egység a sokféleségben, a létezés minden birodalmára vonatkozik. Kísérlet arra, hogy a világot minden dimenziójával együtt úgy lássuk, hogy közben nem veszítjük el az egység és integritás nézőpontját. A muszlim világban az egység hiánya azért is szomorú és ironikus egyszerre, mert maga az Iszlám hit az isteni egyedülvalóságon és megoszthatatlanságon (tauhid) alapszik, ám a muszlim nemzetek mégsem képesek egységre jutni sem lelkükben, sem közös cselekedeteikben. Ahogy Mulla Szada mondja, akik nem képesek az egységet megvalósítani saját lelkükben, azok nem érthetik az isteni egységet sem. Az eredmény pedig káosz, rendetlenség és a spirituális, intellektuális és természeti erőforrások szánalmas elvesztegetése.

A muszlim világnak fel kell ébrednie álmából, és kezébe kell vennie jelenét és jövőjét. Ha mindig másokat vádolunk a problémáinkért, az nem fogja megoldani azokat. Csak intellektuális lustasághoz és hamis kényelmességhez vezet. Kétségtelen, hogy óvakodnunk kell a kihasználó, imperialista beavatkozásoktól. Ám az is kétségtelen, hogy rendet kell tennünk a saját házunk táján.

Nem vehetjük fel a harcot hatékonyan a külső világ ellen, ha nem érjük el a belső békét, erőt és integritást. Ami kívül van, az annak a megnyilvánulása, ami bennünk van. A muszlim világ jelenlegi, nyugtalanító állapota belső káoszát, zavarait és szegénységét tükrözi. Itt kellene kezdeni a harcot.