Heti Kommentárunk 58 / A török -amerikai kapcsolatok a Biden-kormány idején

Biden, aki azzal a céllal lépett hivatalba, hogy kialakítsa az amerikai történelem legprogresszívebb kabinetjét, megmutatja nekünk, hogy a Trump-adminisztrációtól egészen más időszak áll előttünk. Úgy tűnik, hogy Biden olyan irányítási megközelítést alkalmaz, amely a Trump-adminisztrációval pontosan ellentétes a szimbolikus szinten, és az első végrehajtott cselekvésekre nézve.  Különösen a kabinet tagjainak kiválasztásánál ez a helyzet tisztábban látszik. Trump fehér, protestáns férfiakból álló kabinetet vezetett, és ellenállt az alapított rendnek.  Volt olyan Trump-adminisztráció, amely korában sok intézmény vesztett hatalmából, gondja volt a magas szintű kinevezésekkel, ugyanazon minisztériumban sok különböző miniszterrel kellett együttműködnie, ráadásul nem volt különösebben sikeres a külpolitikában.

Biden pedig visszatért az alapított rendhez, az intézményi rend helyreállításán túl betartja progresszív és demokratikus ígéreteit. Biden a beiktatásától számítva 10 napon belül több mint ezer magas szintű kinevezést foganatosított. Azok azt jelzik, hogy a Biden-kormány komolyan veszi a feladatát. Úgy látszik, hogy az első 100 napban nyugadtan ül az elnöki székben a média támogatását is élvező Joe Biden.

Biden külpolitikai csapata rendkívül fontos szerepet vállal számos regionális és globális kérdés súlyára való tekintettel. Biden Blinkent jelölte a Külügyminisztérium élére, akivel hosszú éveken át dolgozott együtt, Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadója lett, Lloyd Austint jelölte a Védelmi Minisztérium élére, Biden Irakban ismerkedett meg Lloyd Austinnal. Az említett emberek a feladatra alkalmas profiljukkal tűnnek ki. Figyelembe véve Biden saját külpolitikai karrierjét, egyértelmű, hogy harmóniában akar dolgozni csapatával. Pontosan az a  kérdés, Biden külpolitikai csapata miként fogja alakítani a török-amerikai kapcsolatokat. első pillantásra úgy látszik, hogy Biden külpolitikai csapata figyelemmel kíséri a NATO-szövetségesként Törökország körüli fejleményeket, főleg az orosz-török, a szíriai-török, az iráni-török kapcsolatokat, a Földközi-tenger keleti medencéjén kialakult helyzetet, az orosz Sz-400-asok vásárlásával kapcsolatos kérdést. Eddig a Biden-adminisztráció nem adott jelet arra, hogy kemény politikát folytat majd a törökökkel szemben. Ha elemezzük a Biden külpolitikai csapata Törökországra vonatkozó nyilatkozatait, azt látjuk, hogy olyan hangnemben beszélnek, amelyben előtérbe kerül egy olyan megértés, ami igazolja az USA politikáját és valamilyen módon együtt akar működni a NATO szövetségesével. Blinken a július 15.-ei puccskísérlet évfordulóján Bidennel együtt tett látogatást a Török Nagy Nemzetgyűlés épületébe, és 2017-ben engedélyezte az YPG felfegyverzését. A szenátusban elfogadhatatlannak nevezte azt, hogy Törökország vásárolta az orosz Sz-400-asokat, Blinken hangnemét úgy értelmezték, hogy kielégítette a Törökország-ellenes légkört a kongresszusban. Az azonos ülésen egy más nyomot adott Törökország-politikájáról, úgynevezett szövetségesként nevezte Törökországot.  Blinken még mindig nem vette fel a kapcsolatot a török Külügyminisztériummal, az pedig azt mutatja, hogy óvatos hangulat van Washingtonban. Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó pedig az európai kollégáival tartott találkozót követő nyilatkozatában Törökországot Európa és az Egyesült Államok közös aggodalmának nevezte, és Törökországot Kínával együtt említette, az is a negatív hangnem példája.  A Blinken és İbrahim Kalın között zajlott utolsó telefonos tárgyalás nem enyhítette a bizonytalan légkört.

Jelenleg úgy tűnik, hogy őszintétlen és távoli beszédmódot használnak Törökországgal szemben, és a külpolitikai csapat Biden politikáját fogja követni a szíriai, az YPG, az Sz-400-asok, a FETÖ, a Földközi-tenger keleti medencéje és Líbia körül kialakult helyzettel kapcsolatban. Már az derült ki, hogy ez a hangnem nem játszhat konstruktív szerepet a török-amerikai kapcsolatok kérdései kezelésében. Ha a Biden-kormány kétértelmű és stratégia nélküli külpolitikai megközelítést alkalmaz, nem várható a kétoldalú kapcsolatok normalizálása.