Heti Kommentárunk 38/ Szíriai Proxy-háborúk

2011-ben kezdődött a szíriai átalakulás, és lépésről lépésre egy regionális majd globális hatalmi harc színterévé tette az országot. Számos térségi és globális szereplő proxy-háborút folytat az ország területén, és a régióban megváltoztak a szereplők és a kapcsolatok. Az átalakulás kezdete óta Törökország, Oroszország és Irán nem változtatta meg Szíriával kapcsolatos politikáját, folytat stabil és elszánt politikát. Törökország támogatja a szíriai kormányelleneseket, Oroszország és Irán támogatja az Aszad-rezsimet. Az Egyesült Államok Szíriával kapcsolatos politikája pedig árapály jellegű.

A szíriai átalakulás elején főleg az Egyesült Államok a nyugati országok kiálltak a szíriai kormányellenesek mellett a damaszkuszi hatalommal szemben, miután az ILIÁ bővítette mozgásterét, és Oroszország kezdett beavatkozni a szíriai ügyekbe, visszavonták a támogatást a kormányellenesektől. Az Egyesült Államok katonai kapcsolatot alakított ki a PKK terrorszervezet szíriai nyúlványával, az YPG-vel, és politikai szárnyával, a PYD-vel, különösen az ország északkeleti részén egy befolyási övezetet is hoztak létre. Más nyugati országok nem nyújtanak konkrét támogatást a szíriai kormányelleneseknek, annak ellenére legitimnek tekintik a szíriai ellenzéket. Az Egyesült Államok Szíriával kapcsolatos politikája cikkcakkban halad. Obama korában vörös vonalakról beszéltek, annak következtében többször visszaléptek, az utóbbi időszakban az derült ki, hogy Obama 2015 szeptemberében saját maga biztosított mozgásteret Oroszországnak, hogy katonai beavatkozást hajtson végre Szíriában. Noha Trump közölte, hogy Washington vonja ki az amerikai katonákat Szíriából, a CENTCOM és az amerikai magas rangú vezetők rábeszélték Trumpot, arra adott ki a parancsot a részleges csapatkivonásra. Az olaj fontos ütőkártya lett Trump ellen. Ma már az amerikai katonák Eufratesz keleti részén, Rimelan régiójában ellenőrzés alatt tartják az olajmezőket a Deir ez-Zórig húzódó területen. Ráadásul további támogatást nyújt az SDG fedőnéven működő PYD/YPG-nek.

Jóllehet, nézeteltérések vannak Oroszország és Damaszkusz között, további támogatást nyújt. Azt állítja, hogy az egész országnak meg kell maradnia az Aszad-rezsim hatalma alatt, pedig ez nem lehet a valódi politikára tekintettel, azért az asztanai folyamat keretében fenntartja a politikai és katonai kapcsolatot Törökországgal.  İdlíben keresztül gyakorol nyomást, és kényszerbe került Törökország, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek szolgálják Oroszország érdekét.  Még mindig főleg Tel Rifat és Manbics régióban fenntartja a kapcsolatot az YPG terrorszervezettel. Eközben komoly hatalmi harc folyik az Egyesült Államok és Oroszország között Eufrátesz keleti oldalán, különösen a Malikiye-Fişhabur vonalon. Járőrözések során gyakran találkoznak az amerikai és az orosz katonák. Oroszország olyan taktikát folytat, amely végül onnan ki fogja űzni az amerikai katonákat. Oroszország számára az is fontos, hogy közte és Irán között közvetlen verseny van. Holott Iránnal szövetséget kötött a kormányellenesek és az ILIÁ terroristái ellen, megpróbálja szűkíteni Irán befolyási területét, és a damaszkuszi rezsimre gyakorolt politikai befolyását erősíti Irán ellen.